Harangszó, 1938
1938-11-06 / 45. szám
29. évfolyam. Í938. november 6. 45. szám. AUpltoUa: KAPI BÉLA 1810-ban. Laptulajdonoa: Dunántúli Lulher-Szövetség. Magjaisnik minőén vasárnap. ingyin m«llaktat uné« alatt lithraikint a KIS HARANQSZO. 1985-ben beolvadt lap a Jöjjetek ónhozzám. Postacsekkszáinla: 30.526. országos evangélikus néplap. Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Ür a ml oltalmunkl A Harangsió sierkesrtő-kiadóhivaUla GYŐR U., Petőfi tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 2H fillér félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 %-ob kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Egyenlőség. Isten előtt nincsen személyválogatás. Római levél 2, II. Ez az ige egyenlővé és eggyé tesz mindenkit. Senki se dicsekedhetik a másik rovására, mert Isten se megvetni, sem elvetni nem akar senkit. Hirdetjük hát mindeneknek, hogy a legnagyobb, a legerősebb, a legbölcsebb és legszentebb semmivel sem különb a legkisebbnél, a leggyengébbnél, a legegyszerűbbnél és legmegvetettebbnél. Ugyanannak a közösségnek vagyunk egységbe olvasztott részei. Senkinek sincs B különleges kiváltsága se a szenvedésre, se a szere- E tetre, se a dicsőségre. Lehet valaki akármilyen rendű- g rangű, különbözhetik másoktól a világ szemében, a E fontos csak az, hogy van-e hite. Mert a teremtés ■ rendje szerint a földi élet külsejére nézve igen is kell lenni különbségnek és sokféleségnek. De senki se mondhatja, hogy aki ezt vagy azt teszi, az üdvözül. Krisztus országa az igével azért foglal mindenkit egyenlő egységbe, hogy ne az üdvözöljön, aki így vagy úgy él, ezt vagy azt teszi, hanem aki hisz. Aki hisz — legyen zsidó, pogány, úr, szolga, nő avagy férfi, egyenlőképpen Krisztus országának bűntől, haláltól üdvösségre megváltott gyermeke. Dr. Luther Márton. Felebarátom is Jézusnak megváltottja, Ki ártatlan vérét Mindnyájunkért ontotta S ha a szeretetten Követője leszek, Jutalmat és áldást Tőle csak úgy veszek. ... Szemelvény a „Jer, örvendjünk keresztyének!" című október elején megjelent áhítatossági könyvből. A tékozló fiú. Q. Én pedig ?, „Az én atyám hány béresének van kenyere én pedig éhen pusztulok I" (Lukacs 15, 1—17.) A tékozló fiú fordulóponthoz jutott, amikor a nagy egyedülvalóságban mint disznópásztor önmagába szállt s gondolkozni kezdett. Gondolatai vissza- szálltak az atyai házba. Élénken látta maga előtt, mint sürögnek-forognak az udvaron a cselédek, a napszámosok, az aratók. Ezek oly kedves, oly ismerős, oly vonzó képek. Hatalmas honvágy ébredt fel benne: Csak haza! Csak haza! Sokszor a puszta emlékezés az áldott, boldog szülői hajlékra, elég arra, hogy valaki Önmagába szálljon. Tudok egy fiatal lányról, aki könnyelmű társaságba keveredett. Kirándultak. Egy hajnalkával befuttatott lugasba ültek szórakozni. Ez a lugas a szülői ház hajnalkával befuttatott lugasára emlékeztette a lányt s abban a pillanatbn felkelt s otthagyta a könnyelmű társaságot. Annak ellenére, hogy víg cimboráival volt körülvéve, édesanyja szeme s édesapja tiszteletreméltó alakja, oly élénken állt előtte, hogy nem tudott tovább ottmaradni a bűnös lársaságban, hazatért szüleihez. Istennek sok eszköze van arra, hogy az embereket önmagábaszállásra bírja. Ilyen eszköz a visszaérniíkezés is. „Az én atyám hány béresének van kenyere bőven!“ Hány bérese is van apjának? A tékozló fiú ime, kezd megint számolni, amit dőzsölése közben már elfelejtett volt. Azért is csúszott ki az atyai örökség oly hamar a kezei közül. Most kezd számolni és élete felett gondolkozni. Nem kezdenél te is egyszer számolni és gondolkozni? Milyen is volt eddigi életed? Van-e értelme, eredménye? Minden emberi életnek külső eredménye, még a leggazdagabb ember életének is, egyenlő a nullával.. Senki sem vihet magával semmit. De milyen a belső eredmény? Milyen a családi életed? Ha a bűnös úton haladtál, mi hasznod volt belőle? Érdemes volt elzülleni? Hagyj fel a zülléssel. Persze a bűnös nem számol, nem zárja le könyveit, csak költekezik ész nélkül. Mert ha kezdene gondolkozni s számolni, az már a javulás jele lenne. „Hány béres?“ Ennél a pontnál hazaszáll a tékozló fiú lelke. Milyen máskép is volt otthon? Mennyivel jobb dolgom volt otthon? Ha otthon volnék, megint olyan jó dolgom lenne? Miért is hagytam ott az atyai hajlékot? Nemcsak a béreseknek, hanem a napszámosoknak is van kenyerük bőven. „Én pedig?“ Én éhen pusztulok. Jó dolog az, ha összehasonlítjuk magunkat másokkal. Másoknak ne csak testi jóllétét nézzük, hanem az egész életüket fi
