Harangszó, 1938
1938-10-16 / 42. szám
1938. október 16. HARANGSZÓ 327. lakosságú területek részére pedig az önrendelkezési jog mielőbbi és zavartalan népszavazás formájában végbemenő, szabad gyakorlásának biztosítása. A húszéves szörnyű csonkítás sebei különben nem gyógyulnának meg, hanem szüntelenül felfakadnának és tovább vé- reznének... Kevés híjján 20 éve Jesz, hogy a nemzetünk belső összeomlását követő osztozkodásban a cseh árulás és ügyesen ámító propaganda célhoz ért és minden vágyát messze felülmúló kielégülést nyerhetett. A feldarabolt ezeréves Magyarország vérrel, könnyel, verejtékkel megszentelt földjéből 63,000 négyzetkilométer terület jutott zsákmányul a cseheknek. Odaveszett Szent István birodalmának szinte megszámlálhatatlanul sok drágagyöngye, ékessége: a cseheké lett a Kárpátok övezte magyar föld Dévénytől Vereckéig, a Magas Tátrától a Dunáig, a Kis Kárpátoktól a Máramarosí Havasokig, — övék lett az egész, drága, magyar Felvidék, Cseh uralom alá került az egész Pozsony, Nyitra, Bars, Zólyom, Turócz, Trencsért, Árva, Liptó, Szepes és Sáros vármegye, Győr vármegye egy része, Komárom és Esztergom vármégyék fele, Hont, Nógrád és Gömör-Kishont vármegyék nagy része, Abauj-Torna, Zemplén, Ung, Ugocsa, Bereg és Máramaros vármegyék legnagyobb része, — kb. 3500.000 lakossal, akikből közel 1.100.000 volt a magyar véreink közül való, akik legnagyobbrészt összefüggő, színtiszta magyar nyelvterületet alkotva éltek Pozsonytól Beregszászon túl terjedően. Ez a milliós magyarság készül most hazatérésre és vele együtt hazatérni készül Rákóczi fejedelem hűséges, velünk együtt nyomorultul kifosztott rutén népe, valamint a felvidéki tótok és németek túlnyomó többsége. Szívünk szeretetével köszöntjük a Nyári reggelt csöngetett rám a házicsengőnk. Ránézek az órámra: háromnegyed 6 óra van. Ki lehet ez? — Ruhát öltök nagy sebbel-lobbai, mert a csengetés mindig kiváncsivá teszi az embert. Ahogy az ajtót kinyitom: ott áll egy mezítlábas, fejkendős, fáradtarcú parasztasszony ... jóreggelt kíván, kezet akar csókolni (sohasem engedtem!) aztán rákezdi: „Bocsásson meg — Kedves Nagytiszteletű úr — hogy ilyen korán zavarom, szeretnék egyháztól kimenni és sietnem kell vissza, hogy 10 órára otthon legyek, mert magamnak kell megfőznöm és elvinnem az ebédet a határba!“ — „Honnan jött maga Nénikém?“ „Én kérem a Csöngő-majorból jöttem.“ — „Merre van az?“ „Csönge községen túl ... valami őt-hat kilométerre.“ Szinte megijesztett ez a felelet. „Hiszen maga Nénikém akkor 18—19 kilométert gyalogolt ma!“ — „Nem halogathattam már tovább az egyházkelésemet -— Nagytiszteletü úr, — mert a gyerek nyolc napos és nékem ki kell mennem a részes földre kukoricát kapálni.“ „Hát hiszen jól van — kedves Nénikém — nem haragszom én, hogy korán jött szívesen kibocsátóm egyházT tói, de nézze, ha már ennyire sürgős Felvidék színmagyar lakosságú területének küszöbön álló visszacsatolása révén hazatérő véreinket és őket magunkhoz ölelve, várjuk, hazavárjuk az utánuk következőket, mind az egész magyar Felvidéket! Evangélikus egyházunk önmagába tekintő, .szívbeli bűnbánattal és Istenre tekintő örvendező hálaadással, imádsá- gos lélekkel fogadja Sionunk cseh rabságból visszatérő foglyait, — hiszen mi annyi sokat veszítettünk a Felvidékkel és olyan sokat várunk a hazatérő Felvidéktől! Nézzük csak, melyek azok a gyülekezeteink, amelyek a Pozsonnyal kezdődő, Nyitrán és Aranyosmaróton át, Léva felett és Korpona alatt Losonctól északra húzódó vonalban Gömör felé ívelő, úgynevezett nyugati magyar nyelvterületen máris útban vannak hazafeléi? (A Gömörben kezdődő másik, úgynevezett keleti magyar nyelvterületről lapunk másik cikkében történik megemlékezés.) Elsőnek említjük az „aranysziget“ Csallóköz fővárosát, az ősi Rév-Komá- rom hitvalló egyházközségét, amely lelkipásztorának, id. Jánossy Lajosnak vezetésével 18 éven át fellegvára volt a magyar egyházi alkotmánynak és ön- kormányzatnak és nagy gyülekezeteket megszégyenítő erővel, áldozatos szeretettel védte az egyház magyar jellegét és önállóságát az 1919-es zsolnai egyházi forradalommal létesített tót szervezet hntalmaskodásával szemben. Komárom mellett hazatérni készül a Csallóközben fekvő Dunaszerdahely és So- morja ugyancsak színmagyar gyülekezete is, amely utóbbi a mártír Halmi Béla dr. lelkipásztorának haláláig Komárommal együtt harcolta a magyar Sionhoz való hűségnek a harcát. Hazatér a Somorja közelében levő Misérd, a Csallóköz szélén fekvő Főrév és hazatérni készül az ősi koronázó város, a dolga van, bemehetett volna Csöngére, ott is van evangélikus templom, vagy keresztül jött Kemenesmihályfán, ott is van már lelkész is, mindegyik igen szívesen elvégezte volna..." — „Tudom én azt, — kérem, — de lássa — kedves nagytiszteletü úr — én ebben a dö- mölkí templomban konfirmálkodtam, akkor még élt szegény jó édesanyám is, nemsokára árván maradtam, az élet elhordott messzire s most áprilisban ide jöttünk Csöngő-pusztára, nékem úgy fájt a szívem ez után a templom után, ahol én konfirmálkodtam, aztán eddig áldott állapotban voltam, nem jöhettem, most olyan boldog vagyok, hogy eljöhettem, ... ugye, nem haragszik, hogy zavarom .. Jó darabig nem tudtam szólni. A torkom kiszáradt a befelé perzselő könnycseppek forróságától. Valami boldog zavar egészen ügyetlenné tett. Alig tudtam begombolni a reverendámat... aztán elkezdtem keresgélni ajándék- könyvek után, hogy „vigye el Nénikém, olvasgassák el,“ aztán a korai napsütés fénye a templom előtt olyan gyémántos fénykévéket szórt a szemem elé, úgy éreztem magam, mint mikor az esküvőmre indultam, minden csodálatos, szokatlanul — szép volt a templomban is. — Nem tudom, hogy mit mondtam, de az asszonyra úgy néztem, mint az édesanyám arcára és hullott ajkamról a szivek imádsága: a hálaadás és a szedunáninneni egyházkerület székhelye: Pozsony. Hatalmas gyülekezete hívta életre itt a diakonisszaanyaházat, — itt vár újraéledésre a megszüntetett líceum, Pozsonyból kellett elmenekülnie a m. kir. Erzsébet tudományegyetemnek és egyházunk önálló theol. akadémiájának. Visszatérésre készül a Pozsonnyal csaknem összeépült Récse, valamint a Kis- Kárpátok néhány, inkább német-ajkú gyülekezete is, mint pl. Bazin. Pozsony- vármegyének az u. n. kis Duna és a Vág közti háromszögében pedig újra a színmagyar gyülekezetek egész sora vár a hazatérésre, élükön Alsószeli és Felsőszeli hatalmas gyülekezeteivel. Nyitra vármegyének gyülekezetei közül megemlítjük Érsekújvár és Nyitra városát, aztán Assakürtöt és a Nyitra közelében fekvő kisebb gyülekezeteket. Visszatér az esztergommegyei Farnad, visszavárjuk a barsmegyei Lévát, Fakóvezekényt és Aranyósmarótot. Hazatért a hontme- gyei Ipolyság, visszakerül a magyar nyelvterületen fekvő Százd, Ipolyszakál- las, Csánk, Csalomja és Palojta, valamint a köztük és Korpona alatt húzódó magyar terület kis gyülekezetei. Nóg- rádból hazatér Losonc hatalmas gyülekezete és Fülek, hazatérőben van Madách szülőföldjének és Mikszáth pátriájának egész esperességgel felérő gyülekezet-sora, buzgó evangélikus népe. Ma még tőlünk elszakítva élők, hazatérésre váró testvérek: Isten hozzon benneteket mielőbb vissza! V árva-várunk! Itthon, a csonka-hazában imádkozó és dolgozó testvérek: Isten színe előtt, méltóan készüljetek hazatérő véreink. hittestvéreink fogadására hogy őket szívbeli „Isten hozott!"-al — Isten hazahozottjaiként köszönthessétek! Dr. Jánossy Lajos. TERJESSZÜK A „HARANGSZÓ“-t! mek imádsága: a könnycsepp. — Szegény asszony boldogan törülgette a széniét s a végén ijedten vette észre, hogy a zsebkendő sarkába majdnem ottfelejtette a két pengőt, amit ki tudja, hogyan és mióta kuporgatott össze az egyházkelésre. — Szinte rosszul esett néki, hogy nem fogadtam el. Aztán kiálltam vele az országúira, ... nem engedtem el gyalog. Nem tudom hányadik autó az út háromnegyed részéig arra felé ment, ahol az én Nénikém ott hagyta a jó Isten szent nevében az alvó, 8 napos kis Jóska gyereket egy kis pusztai cselédlakásban... Az autót leállítottam. Nem tudom, hogy ki volt az a Nagyságos, vagy Méltóságos úr, aki benne ült, de ember volt és nem tagadta meg az emberszív kérését. Szegény asszony egészen zavarba jött; nem ült még sohasem autóban. Olyan volt a ragyogó luxus kocsiban mezítlábas, fejkendős alakjával, mintha az anyaföld kibékülne a haszontalan gépekkel, melyek tiporják a hátát. Az autó már mozgott, de még mindig azt mondogatta: „Jaj Istenem, hogyan tudom én ezt megszolgálni!“ Szegény, evangélikus cselédasszony, ha te azt megéreznéd, hogy nékem mennyi hitébredést és reménységet adtál, akkor megtudnád, hogy te szolgáltál nékem és adósoddá tettél engem mindörökre.