Harangszó, 1938

1938-09-25 / 39. szám

314. HARANGSZÓ 193&. szeptember 25. Apró történetek. Isten megvesztegethetetlen. Aranypénzt dobott valaki tévedésből a körülhordozott perselybe, holott csak 10 fillért akart. Észrevette tévedését s vissza akarta kérni az aranyat, de a per- selyes hajthatatlan maradt s nem adta vissza. A „kegyes adakozó" végül is be­lenyugodott s búsan szólt: „No, az Ur legalább maid javamra írja ezt az ara­nyat!" — „Tévedés, mondta a perselyes, önnek az Isten abból az aranyból csak azt a 10 fillért számítja be, amit való­jában adni akart." Szegényasszony két Sülérje. Templomépítésre kértek adományt egy gazdag asszonytól. „Szívesen adok, — mondta a gazdag nő a gyűjtőnek, — de érje be a szegény özvegy két fillér­jével." — „Olyan sokra nem gondol­tam" — felelt a gyűjtő. „Ne értsen félre — felelt az asszony, — én éppen kis adományra gondoltam." „Téved asszo­nyom — válaszolta a gyűjtő. — A sze­gény özvegy abban a két fillérben min­denét odaadta. Ezt én nem kérem ön­től." — A gazdag asszony elpirult erre és nagyobb összeget adott a templom- építésre. ORtóher elején szétküldjük a jövő évi Harangszó- Naptárt, amely a tavalyinál is gaz­dagabb tartalommal jelenik meg. Ára marad a régi: 50 fillér. Külön címre való rendelés esetén 62 fillér. A Naptárból minden lelkészi és tanítói hivatalnak annyi példányt küldünk, amennyit az elmúlt esz­tendőben. Ahol előreláthatólag több lesz az igénylés, kérjük an­nak mielőbbi bejelentését. OLVASSUK A B3BLIÁT Hamis templomjárók. Szeptember 25. A kérkedök. Lukács 18. 9—12. Ha csak a számot nézzük, úgy igen sok a templom járó ember. Saj­nos nem mind igazi. Sok közöttük a hamis templomozó. Ilyen volt az igénk- beli farizeus is, aki nem Istent imádni ment a templomba, hanem ő maga akart kérkedni. Ma is ilyen kérkedő farizeus mindenki, aki csak azért megy a temp­lomba, hogy vallásosnak tartsák, hogy új ruháját vagy szép hangját megcsodál­ják, megdicsérjék. Ebben a templomlá­togatásban nincs öröme az Istennek. Szeptember 26. Az előkelők. Máté 23, 1—8. Sok gyülekezetben igen kényes kérdés a templomi helykérdés. Vannak akik mindig az első padokban akarnak ülni s bizony nem egyszer szégyenszem­re valóságos dulakodás folyik az Isten házában — az első helyért. Vannak gyü­lekezetek, ahol a hívek pénzen válthat­nak meg helyeket, s ha véletlenül még­is más ül az ő családi helyükre, hát ki­nézik onnan. Az Ür Jézus is ismerte az ilyen fajta tempomjárókat s ezért fed- dette meg azokat, akik szeretik a gyü­lekezetekben az előlűlést. Tanuljuk meg már egyszer, hogy templomba járásom­nál nem az a fontos, hogy elől ülök-e vagy hátul, hanem kizárólag az, hogy megtartom-e és cselekszem-e a hallott Igét? Szeptember 27. Az alvók. Apostolok cselekedetei 20. 7—12. A templomjárók egyik külön fajtája: az alvók, akik ha a prédikációban nem hallanak valami ér­dekfeszítő történetet, azonnal elálmo- sódnak. Van olyan, aki a textus elhang­zása után azonnal elterpeszkedik a pad- ban: alvásra készül. Tudnunk kell azon­ban, hogy alvó templomjáró nemcsak az, aki hortyog, hanem mindenki, aki az igehirdetésre nem figyel. Nem lát­szik ez nagy dolognak, pedig az. Mert a halál veszedelme fenyegeti minden alvó templomjáró lelkét, aminthogy az igénkbeli Eutikhus is holttá zúzta ma­gát, amikor Pál prédikációja alatt el­aludva lezuhant a felház ablakából. Szeptember 28. A kufárok. Lukács 19, 45—48. A jeruzsálemi templomba so­kan jártak kizárólag azért, hogy ott üz­leteket kössenek. így tartott ez addig, aniig Jézus ki nem űzte a templomból ezeket a kufárokat. Ma is vannak ilye­nek. Templomjáró kufár minden evan­gélikus, akinek az esze az istentisztelet alatt gazdasági vagy hivatali dolgain jár aki a prédikáció alatt arra gondol, hogy mit ád majd a tehénnek, ha hazameg> vagy mit fog vetni holnap, vagy meny­nyi aktát fog elintézni a hivatalban az elmaradtakból. A templom szentsége el­len vétő kufár mindenki, akinek az esze ott földi dolgokon jár. Szeptember 29. A kritizálok. János 6, 32—44- Milyen gyönyörű Jézusnak mai igénkben foglalt beszéde: Én vagyok az életnek kenyere. És a zsidók mégis zú­golódnak ellene, nem tetszett nekik, ki­fogásolták, kritizálták. Nem hinni men­tek Jézushoz, hanem okoskodni. Óh mennyi a mi templomainkban is az ilyen kritizáló ember, aki megbírálja a pap hangját, mozdulatait, beszédje irányát, s csak egyet felejt el, azt hogy Isten Igé­jét nem bírálni, de megszívlelni s benne hinni kell. Szeptember 30. A némák. Márk 9 14—29. Jézus meggyógyított egy néma ifjút. Vannak néma templomjárók is. Ezek azok, akik az egész istentisztelet alatt ki sem nyitják a szájukat. Ha előt­tük is a könyv, nem énekelnek, sőt so­kan még könyvet sem hoznak maguk­kal, úgy ülnek a templomban, mintha fából volnának kifaragva. Pedig a temp­lomban nemcsak a papnak kelt beszél­nie. Hiszen mennyi oka van minden hí­vőnek a hálaadásra és Isten dicsőíté­sére s ezt mind-mind az énekben teheti meg. Istentiszteleteinken ne legyünk né­mák, hanem énekeljünk. Október 1. A későn járók. Máté 25, 1—13. Némely embernél egész rendszer­ré lesz az, hogy mindig későn jön az istentiszteletre. Megszokja, nem is tu­lajdonít neki jelentőséget. Pedig amily kicsiny dolognak látszik, olyan vesze­delmessé lehet. A bolond szüzek is csak elkéstek és mégis bezáraték előttük az ajtó. így zárulhat be egyszer a későn járó templomozó előtt is a mennyország ajtaja s akkor rámegy erre a késésre a lelke üdvössége. Ne feledjük, hogy az istentisztelet az orgona megszólalásá­val kezdődik, akkor már minden isten- tiszteletre igyekvőnek a templomban a helye. Legyünk pontosak a templomjá­rásban is. Dedlnszky Gyula. KARCOLATOK Krisztus a politikában. Nem vehetjük kezünkbe a leg­ellentétesebb világnézetű újságo­kat sem, hogy valami vezércikk­ben, politikai szónoklatban vagy más vonatkozásban meg ne talál­hatnánk bennük Krisztus nevét. ,,Krisztus is velünk harcol", kiabál­ja a vastagbetűs címlap az egyiken. ,,Krisztus szeretetének nevében", csörteti a kardot a másik, veszé­lyeztetett politikai jogokért. ,,Üjra eladják Krisztust", üvölti a szenzá­ciót a harmadik. És így tovább. S kitűnik a cikkekből, szónoklatok­ból, programmokból, hogy Krisz­tust mindegyik párt magáénak vin­dikálja. Programmjuknak, elveik­nek ő a hitese. Ha ez igaz volna, akkor volna egy liberális Krisztus, egy szociáldemokrata Krisztus, egy nemzeti szociálista Krisztus, egy Nép Krisztus és még számta­lan más színezetű Krisztus. Krisztus azonban sohasem volt politikus. Sohasem hirdetett politi­kai, társadalmi és gazdasági elve­ket. Sohasem szervezett pártokat, sohasem diktált osztályharcot, so­hasem volt vágya a „hatalom átvé­tele." Krisztus a világ megváltója volt, aki a keresztfán szenvedéssel és vérrel fizetett a bűnért. Az én bűnömért, te bűnödért, politikusok és mindenki bűnéért. S aki vele ta­lálkozni akar, az csak úgy találkoz- hatik, mint bűnös a Megváltójával. Aki az ö nevében beszélni akar, az csak úgy beszélhet, mint megke­gyelmezett bűnös a kegyelem Iste­néről. Ez a Krisztus nevével sűrűn haji- gálódzó politikai lárma, úgy tet­szik nekünk, sokkal inkább hason­lít a Krisztus köpenyén marakodó katonák lármájához, mint a ke­resztfán ellenségeiért imádkozó Krisztus szavához. Mindegyiknek kéne a köpeny, hogy abba öltöz­tesse nagyon is e világi hatalmi és uralmi vágyait, mivel Krisztus még mindig jó márka, tetszetős hang­zású név a tömegek fülében. De le­gyen akármily valódi is az a Krisz­tus-köpenye, senki se higyje, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents