Harangszó, 1938

1938-09-11 / 37. szám

1938. szeptember 11.

HfÁRANGSZd

297

eféle mozgolódás szerintök, a bolsevista állam hallatlan kihívása lett volna. A hatóság a julius 28-ára tervezett ünnepségeket be is tiltotta.

Tehát még mindig lehetséges volt egy ilyen egyházi ünnepség előkészítése Szovjetoroszországban. Nyilvánvaló az, hogy keresztyén egyház még mindig él orosz földön. Húsz esztendő óta irtózatos nyomás alatt nyög, de él.

Ez az „egyházi merényletterv“ természetesen az üldözés új hullámát indította el. A vallásüldözés orosz földön ugyanis hullámszerű mozgást mutat. Valamely indító oknál fogva új rendszabályokat léptetnek életbe a ke- resztyénség ellen. Lelkészeket tartóztatnak le.

Templomokat döntenek romba. Az istentelenek tevékenysége fokozódik, így megy ez pár hónapig. Akkor az üldözés — érdeklődés híjján — ellankad.

Ez alkalommal a moszkvai székesegyházban tiltották be végérvényesen az istentiszteleteket és kihirdették, hogy az épületet lerombolják. Ezenkívül 15 más templomot zártak be Moszkvában. A főváros három millió főnyi lakossága számára most már csak 25 kisebb templom áll rendelkezésre, amelyek nagyobbrészt a külső városrészeken helyezkednek el.

Ezenkívül elrendelték a vallásellenes szervezetek tervszerű kiépítését.

Az „Istentelenek Szövetségének“ taglétszámát, amely utóbbi időben tetemesen leapadt, mesterségesen újra fel- töltötték. Ezeknek a kényszerbelépéseknek gyakorlati jelentősége természetesen vajmi csekély. A legutóbbi moszkvai istentelen nagygyűlésen egy kiküldött kereken kijelentette, hogy ő, bár évek óta résztvesz az egyházak üldözésében, a saját Istenhitét mégis megtartotta. Ha egy kiküldött, egy nyilvános nagygyűlésen ilyen vallomást tesz, mennyivel kevésbbé rokonszenveznek ezzel a társasággal azok, akik kényszerűségből belépnek az „Istentelenek Szövetségébe“, de a közreműködéstől távoltartják magukat?!

Végül a legfelsőbb államügyész megbízást kapott, hogy szerelje le az u. n. ökumenikus (egységre törekvő) egyházi mozgalmat, melynek célja az orosz egyházak egymással való kapcsolatainak ápolása és kimélyítése. A rendeleteket persze úgy fogalmazták meg, hogy a keresztyén hit mellett való puszta színvallás már üldözhető és büntethető cselekménynek számít.

Ez az új üldözési hullám Szovjet- Oroszországban.

Tény az, hogy ami orosz földön az igaz hitből meg volt, az meg van és meg is marad minden megfélemjítés és

üldözés ellenére. Lehet, hogy az isten- tiszteleti életnek új formái alakulnak ki. A hívők új tapasztalatokra tesznek szert Istennek az övéivel való bánásmódját illetőleg. Uj értelmezést nyer a Szentírás. De a hit maga marad. A szülők még mindig tovább adják gyermekeiknek.

Ez persze nem jelenti a szörnyű károk lebecsülését, amiket az állandó elnyomás okoz. Nem jelenti, hogy az orosz keresztyének szenvedéseit félvállról vegyük és meglankadjunk az érettök való imádkozásban. Pusztán egy ténymegállapítást kívánunk itt tenni, amit az ellenfél is újból és újból elismerni kénytelen, hogy t. i. az orosz keresztyén egyház él, a hit megmarad.

Újabban egy kommunista felhívást terjesztenek, mely ezekkel a szavakkal kezdődik: „A vallás bolondsága visszatér!“ Az istentelenek nem tennének újabb és újabb erőfeszítéseket, hogy az egyházat elnyomják, ha nem tapasztalnák, hogy minden eddigi elnyomás sem érte el célját.

Az a kevés templom, ami még áll, feltűnően jól látogatott. A falusi lelki- pásztorok, — akiket pedig az állam az ártalmas és kiközösítendő elemek közé sorol — még mindig meglehetős befolyást és tekintélyt élveznek a nép között.

Nem, nem sikerül nekik! Ma már egészen nyugodtan, fennhéjázás és elbizakodottság nélkül mondhatjuk: Nem sikerül nekik! Az új üldözési hullám sem

tudja kioltani a keresztyén hitet Szovjet- Qroszországban.

Német forrás nyomán: Harmati Béla.

OLVASSUK A BIBLIÁT

Bűnös szemek.

Szeptember 11. Irigy szem. Máté 20, 1—15. Az egész napon át dolgozó munkások zúgolódtak, amikor látták, hogy a csak egy óráig fáradt munkások is annyi bért kapnak, mint ők. Vájjon miért fájt ez nekik? Hiszen őket nem érte kár. És mégis zúgolódtak, mert: irigyek voltak.

De sok ember néz ma is irigy szemmel embertársaira. Irígyli egészségüket, ruhájukat, házukat, békességüket, boldogságukat. Az irigy ember vétkezik, mert szeretetlen, amellett azonban magának is kárt okoz, mert örökös irígy- kedésével megkeseríti a maga életét.

Szeptember 12. Kiváncsi szem. I. Mózes 19, 24—26. Van ember, aki maga a megtestesült kíváncsiság. Belenéz a más fiókjába, elolvassa a más levelét, sőt arra is képes, hogy kulcslyukon leselkedjék mások után. Olyan mulatságos és izgató az ilyen kiváncsis- kodás. A világ általában nem is tekinti ezt nagy bűnnek. Pedig az. Halálos bűn. íme, Lót felesége sem tett egyebet, mint kíváncsian hátra nézett az elpusztult So- domára s Isten halállal büntette a kivácsisko- dást.

Szeptember hó 13. Villámló szem. I. János 3, 13—15. A szem tud mosolyogni, s'mogatni, könyörögni. De tud villám- lani is. Óh, mennyi gyűlölet áradhat egy egy villámló tekintetből. Már pedig a harag bűn. Szörnyű bűn, amelyre vonatkozólag azt mondja igénk, hogy aki gyűlöli a maga atyjafiát, mind embergyilkos az, akinek nem lehet örök élete. Ne játsszunk a bűnnel.

Szeptember 14. Parázna szem. Máté 5, 27—29. A legnagyobb bűnök egyike a paráznaság. A testet és a lelket egyformán megöli. Már az Ótestámentomi zsidó törvény is halállal, megkövezés- sel büntette. Mégis ritkán gondolunk arra, hogy paráználkodni lehet szemmel is. Igénk szerint, ha valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, már paráználkodott. Azonkívül érzéki képek s úgynevezett izgató olvasmányok menynyi rengeteg ifjú lelket rontottak meg egész életre. Vigyázz arra, hogy mit nézel meg.

Az őrségi missziói egyházközség sok imádság és tervezgetés után Isién kegyelmétől segítve a múlt év szeptemberében megkezdte Öriszentpéteren ima- és ifjúsági házának építését. A hívek maguk faragták ki az épületfákat, teljesítették az összes fuvart s így az épület az ősz végén tető alá került. így is áll még mindig. A gyülekezet anyagi ereje kimerült s az építkezést nem tudta folytatni s befejezni. Ez évben, mikor legjobban kellett volna az eső, pusztító szárazság volt az Őrségben s a lakosság nagy gondokkal néz a tél elé. Az istenháza■ utáni vágy azonban ott él a lelkekben, ezért a gyülekezet a Dunántúl evangélikusságához fordul segítségért s elküldött két ifjú egyháztagot, hogy kopogtassanak a hittestvérek ajtóján s szívén és kérjenek abból, amit Isten adott. Istennek Szentlelke ébresszen a lelkekben egymás terhét hordozni tudó áldozatkészségét, hogy eggyel ismét több hajlék építhesse Isten országát