Harangszó, 1938
1938-09-04 / 36. szám
288. HARANGSZÓ 1§38. szeptember 4. dőljön az úton, hanem Krisztusé legyen a győzelem! Mi tehát a Gusztáv Adolf Egyesület »épfeletti, egyetemes értelemben? A világ evangélikus egyházának érző szíve, tisztafényű lelkiismerete, jelenjének védelmezője, jövendőjének csendes térképrajzolója, az emberiség vezetője az Ige munkája által Krisztus győzedelmes királysága felé. Legyen ez, hogy az lehessen, aminek Isten látni akarja! Ámen. TERJESSZÜK A „HARANGSZÓ“-t! Érdekes csekklap. A csekklap ma már nagy szerepet játszik. Gazdasági életünk egyik fontos eszköze. De hogy a csekklap nemcsak a pénz szolgája lehet, annak érdekes példája az a csekklap, amely mostanában akadt kezünkbe. A pestmegyei egyházmegye megszervezte a maga iratterjesztését. Lelkes vezetője Torda Gyula domonyi lelkész. Az e célra kiadott csekklap hátlapján a következő olvasható: Pestmegyei evangélikus felsőegyházmegye pénztára, Domony. Istentiszteletet cselekszik, aki az evangéliumot nyomtatványokkal is terjeszti. II. Tim. 4, 2—5. Hálátlan gyermeke az evangéliumnak, aki azt nyomtatványokkal is nem terjeszti. Kol. 4, 16. Árulója az Ür Jézus Krisztus ügyének és népének, aki az olvasni tudó népet egészséges lelki eledelhez: evangéliumi nyomtatványokhoz nem juttatja. I. Thess. 5, 27. Biblia, Énekes és Áhítatoskönyv, Harangszó egyházi lap, Harangszó-Naptár ne csak a te házadban legyen! Állj be evangéliumi iratterjesztőnek! Somos Gyula, a Harangszó diákja és legutolsó bizonyítványa. A Harangszó a homokbödögei egyházi vezetőség tanácsára .immár harmadik éve taníttat egy ottani szegény fiút: Somos Gyulát. Néhány áldozatkész olvasónk havi megajánlása lehetővé tette, hogy ezt a kivételes tehetségű fiút kiszabadíthattuk a nincstelenség bénító béklyóiból s rásegíthettük arra az útra, amelyen egyházunk és nemzetünk értékes munkása lehet belőle. Eddigi bizonyítványai igazolják belévetett reményünket. Eddig takarékosságból a pápai református gimnáziumba járt, de jövőre a soproni evangélikus líceumba szeretnénk Íratni. „ÁDÁM, HOL VAGY?“ A kapernaumi lelkészevangélizáció első előadása után. Keres az Isten. — Dong a lépte, Rettegve szeppen az Éden! Elhal a szellő, fűszál se rezzen, Madár se sir a fészken. Csönd van!... S a csöndön jár az Isten! Vádiás csattog a száján, A vád nehéz, akár a kő És hűvös, mint a márvány: „Ádám, hol vagy?" Mert itt mindennek fészke van. — Irgalmas Ür az Isten — Kőszirt borong a hegy tövén S parttalan tenger nincsen. Még a bogár sem úttal an, Hajszálgyökér is rögöt ér, Helyet rendelt a pornak is A megteremtő ős tenyér. S a „minden" ál! az őrhelyén, Mint őrszem áll a vártán. Édenben nincsen változás, A változott csak — Ádám! Ezért a csönd!... Máskor, ha járt: Vizek szórták a csobbanást, Pacsirták csőre csattogott, A kagyló gyöngyöket hozott, A napsugár aranytüzet, Mesét a suttogó füzek, Szaladt a kedv, szakadt a fék; Ujjongta minden mindenét S a legmerészebb volt az ember! — Nem birkózván a félelemmel — Tükrözte Istent tiszta szemmel... Most — némaság, hogy szinte éget, Nincsen semmi, csak csönd S ítélet!! Nem kél himnusz a „Hol vagy" szóra, Éden az Ádám koporsója... Szava holté már, ... oly erőtlen: „Amiért jöttél ... elrejtőztem."
