Harangszó, 1938

1938-08-28 / 35. szám

282 HARANGSZÓ 1938. augusztus 28. amely szerint a kőszegi Bencés algimná­ziumban tanult, de ő ezt sohasem cáfolta meg. Innét eredhetett életrajz íróinak az az állítása, hogy Kőszegen a kérdéses gimnáziumba járt. Hogy valamely vo­natkozásban lehetett az algimnáziummal, azt abból következtetem, hogy a Bencé­sekről mindig igen lelkesen beszélt, han­goztatván, hogy nekik sokat köszönhet. —• Feltétlenül helytállónak tartom a K. F. helyreigazító soraiban foglaltakat. Mikor Kőszegen működött az a bizo­nyos „progimnazium,“ szinte termé­szetellenes lett volna, hogy szülei más iskolába adják. De akkor érthetetlen, hogy miért nyilatkozott úgy, hogy a Bencéseknek sokat köszönhet. Beyer Já­nosról nagy tisztelettel és hálával úgy emlékezett meg, mint aki elindítója volt tudományos pályára lépésének s aki ké­sőbb is meleg szívű pártfogója volt. PUSZTAI HAJNAL. Pirosán kelt fel a nap. Én éppen hajnali levegőre v igvva korán keltem és kint a hatarba' tanítja voltam a napkelésnek. . . Gyönyörű volt... Pazar pirosban fürdött a napkelet. Olyan volt, mintha egy sebzett testből ömlene. .. és futna szét a vér . Távolabb a pusztai síkon fehéren vonult át a vizttikör . . . Vakító fehér volt! s a hajnali béke szelíd galambjaként üdvözöltem .. Élesen láttam határ-vonalát. de nem soká, mert az égre szökő pirosság egyre közelebb jött a fehérhez és én már attól tartottam, hogy a pirkadás vére bőszen .. . mitsem nézve, beleszalad e békés fehérbe . . De nem! Megálltl Testvérként ölelik meg egymást a piros s a fehér.. . Pompás látvány! De nincs vége még! Inog a föld! Megindult ö is zöld palástját magára terítve s lépteitől reng a világűr. . . Együtt vannak már mind a hárman forró ölelésben egybefolynak. Én még állok... állok a határban és nem tudom, hogy mit hoz a holnap!? Ilyen napkelést nem láttam soha! Még tart a látvány! A három szín együtt!: A piros ég, a fehér viz, a zöld mező... A mi véres, dicső nemzetünk. .. Feltámadásba, nagy magvar honba Istenben bízva mi még megyünk / Szirti János. OLVASSUK BIBLIÁT Amit Jézus ígér Augusztus 28. Nyugalmat. Máté 11, 28. Idegbomlasztó korunkban, amikor súlyos kereszt nyomja vállad, a nélkülö­zés terhe roskaszt, gondok fellege vesz körül és mindenki a maga bajával van elfoglalva, van valaki, aki zaklatott lel - kednek nyugalmat ad. Jöjj, Jézus hív magához! Augusztus 29. Bűnbocsánatot. Lukács 5, 18—25. Nem e háborgó világ miatt nincs nyugalma az embernek, sokkal in­kább az ő belső zilált állapota okozza ezt. Az igazi orvos az, aki ráteszi kezét a fájó sebre, és hatalma van elmondani: Megbocsájtattak a te bűneid. Nyertél-e már bűnbocsánatot lelked Megváltójá­nál? Elmondhatod-e, hogy Jézus a te gyógyító orvosod? Augusztus 30. Békességet. János 14, 27. Ez nem a poshadó tó nyugalma, in­kább a viharzó tenger fölé hajló bokor ágai közt fészkelő madár bizodalma, mely a viharban is hallatja Istent ma­gasztaló énekét. A békesség, a mennyei Atyával való zavartalan összeköttetés, a legdrágább lelki kincs. Augusztus 31. Szabadságot. János 8, 36. Nem az untalan fellépő népboldogí­tók szabadsághirdetéséről van szó. Az igazi szabadság belső, lelki érték. A ke­resztyén élete nem korlátok közé szorí­tott: mit nem szabad tennem, hanem a lélek szabadsága: szabad nem tennem azt, ami bűn, ami árt nekem, lelkemnek és veszedelmet hoz embertársaimnak. Szeptember I. Örömöt. János 15, 11. Hajszolja az ember az örömöt, de átmu­latott éjszakák után csak az üröm ke­serűségét érzi. Vannak-e tiszta örömeid? Krisztus öröme a tiéd is lehet és pedig mindenkor. I. Thesszalonika 5, 16. Sokat beszélünk elviselhetetlen keresztről, még inkább beszélhetnénk az Istentől nyert öröm, boldogság nagyságáról. Szeptember 2. Örökéletet. János 10, 28. A halálba, az elmúlásba nem tudunk belenyugodni, de a Megváltó kezébe biz­ton tehetjük le életünket. Neki van ha­talma azt megtartani. Semmi, sem élet, sem halál el nem szakaszthat minket Tőle. Az igaz élet forrásával Általa jut­hatunk összeköttetésbe, mely az örök­élet. János 17, 3. Szeptember 3. Önmagát. Márk 10, 45. Az Úréi vagyunk ... Isten teremtései, Krisztus megváltottai. Drága áron szer­zett meg. Joga van hozzád. Elfogadod-e ezt a nagy áldozatot? Engedd Őt szí­vedbe és minden a Tiéd, amit Ö ígér. ö magát adta érted. Fia ezt elfogadod, Pál aoostollal vallód: Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus ... Calácia 11, 20. Rimár Jenő. KARCOLATOK Ki a kommunista?! Igen tisztelt Olvasónk! Levelét megkaptuk. Írása ful- doklik a haragtól. Kommunistának bélyegez valakit, aki elkeseredett­ségében talán kissé indulatosabban kért öntől munkát. Ne vegye rossz néven, ha nem adunk igazat. Aki nem akar éhen halni, hanem a kenyérhez és munkához való jo­gát hangoztatja, az még nem ok­vetlenül kommunista. Akinek Isten életet adott, annak a kenyérhez való jogát is megadta. Sőt a ke­nyerét is megadta, csak elsikkadt valakinek a kezén. Az ilyen nyo­morban sinlődő s ezért joggal el­keseredett embert ne taszítsuk még mélyebbre azzal, hogy ridegen el­zárkózunk előle. Ha mást nem, hát jó szót csak adhatunk neki. Az sem okvetlenül kommunista még, aki arányosabb vagyonelosz­tási, mondjuk földosztást emleget. Az arányosabb földelosztás egész biztosan bekövetkezik. Nem azért, mert az ilyen elkeseredett nyomor­gók emlegetik, hanem a történeti fejlődés kérlelhetetlen kényszeré­ből. Mert csak nem maradhat fenn végletekig az az állapot, hogy az egyik oldalon százezerholdas bőség van, a másik oldalon meg feneket­len nyomor. Hogy egyesek kül­földre hordják eldorbézolni az ez­reseket, mások meg kénytelenek kibujdosni, mert ez a föld nem bír nékik kenyeret adni. Hogy ki hát akkor a kommunis­ta? Aki a kommunista világnézetet vallja vallásának. Hogy nincs lélek csak anyag, nincs Isten csak ember s ami a tied az az enyém is, ami pedig enyém, ahoz neked semmi közöd!! SITI KRÓNIKA Az országgyűlés a kormányzó jelen­létében Székesfehérvárott ünnepi ülést tartott. Törvényben örökítette meg Ist­ván király emlékét és nemzeti ünnepnek nyilvánította augusztus 20.-át. — A kor­mányzó a Szent István-rend nagymeste­re s a rend jelvényeit a jövőben folyta­tólagosan adományozza. — Megalakí­tották a külföldi magyarok világszövet­ségét. — Á kormányzó kíséretével meg­érkezett Németországba. Hitler elrendel­te, hogy fel kell lobogózni mindazokat a városokat és vasútállomásokat, amerre a magyar államfő útja vezet. — A szu- détanémet kérdésben némi javulás mu­tatkozik. — Megkezdődött a kisantant bledi konferenciája. — Vuillemin tábor­nok, a francia légihaderő vezérkari fő­nöke, Berlinbe utazott. — Spanyolor­szágban 'elkeseredett küzdelem folyik az Ebró mentén. — A japánok Hankau vá­rosa elfoglalásáért nagy küzdelmet foly­tatnak. Az egyházi esztendő Szentháromság utáni 11. vasárnap Lukács 18, 9—14. Adjunk hálát: Hogy Jézus megalázza a kevélyeket. Hogy ő számontart minden alázatos imádságot. Hogy aki megalázza magát, majd fel- magasztaltatik.

Next

/
Thumbnails
Contents