Harangszó, 1938
1938-01-23 / 4. szám
1938. január 23. HARANGSZÓ 29. A tánc. A református testvéregyház egyik, múltkori értekezletén Dr. Ravasz László püspökkel az élen valóban evangéliumi álláspontot foglaltak el a tánc sokat vitatott egyházi megítélésében. A felszólalók megegyeztek abban, hogy az öröm Isten ajándéka, de a tánccal sok visszaélés és kísértés szokott járni. Elítélendő a hajnalig való mulatozás, mert lehetetlenné válik a vasárnap megszentelése. Megállapították, hogy az egyház intézményei a táncot munkájukban eszközül fel nem használhatják. Ennek a bátor, úttörő állásfoglalásnak örülnünk kell. Hisszük, hogy lesznek jó gyümölcsei. Én magam is éveken át azt hittem, hogy szolid egyházi keretben: vasárnap délután 5—8 óra közt megengedhető az ifjúság tánccal egybekötött teája. Az összetartás az evangélikus ifjúság egymásra találásának az eszközét gondoltam ez összejövetelekben, öt évi tapasztalatnak mi lett az eredménye? Egyetlen evangélikus házasság nem jött létre az itteni ismeretségekből. A fiúk nem voltak elég előzékenyek. A leányok közül sokan kiábrándulva méltatlankodtak: sohase megyek többet el. A sátán azonban kezdett jó talajra találni. Ily előzmények után hálát adok Istennek, hogy tisztán megláttatta velem, hogy az Ö akarata és engedélye alapján e tánccal egybekötött teadélutánokat folytatni nem szabad és öt éves jubilálás után abbahagytuk. II. Sám. 6, 14—16-ban Dávid király táncáról van szó. De hogyan táncolt? Egyedül. És ami ennél is fontosabb: az Ür színe előtt. Táncával, testi mozdul r- taival, örvendező ugrálásával Istennek adott hálát és Istent dicsérte. Hol van azonban a mai nemzedék tánca az Isten dicséretétől? Tehát a biblia álláspontjáról a mai táncot igazolni nem lehet. Az ifjúság ha Isten akarata szerint akar találkozni és egymásra találni, az is csak Jézus lábainál és Jézus keresztjénél lehetséges. A bibliakörök, a komoly egyházi összejövetelek sok lehetőséget adnak erre. Amit a test, a vér, az ördög tanácsol: abból csak rossz származik, de amit Isten ad, mutat meg és tanácsol, az érték, igazi boldogság. I. Ján. 2, 17. Gaál József. Egy biblia naplójából. Január 15.-én: Tulajdonosom újév napján ehatározta, hogy mindennap elolvas egy fejezetet. Ott fekszem éjjeli asztalán. Január 25.-én: Még mindig az éljeli asztalon fekszem. Leporolnak, más nem történik. Február 10.-én: Bibliaórára visz magával a gazdám. Hogy örülök neki, hogy végre egyszer kinyitnak! Gazdám is hozzá akart valamihez szólni„ egy megfelelő bibliai verset keresett, de nem tudta megtalálni. Február 13.-án: Az éjjeli asztalkán heverek anélkül, hogy használnának. Február 15.-én: Leporolnak s a könyv- állványra helyeznek. Március 25.-én: Egy más asztalra kerültem, alattam is, felettem is különféle folyóiratok hevernek. Április 10.-én: Leporoltak s megint a könyvállományra kerültem. Julius 1.-én: Egyéb holmival egy kofferba pakkoltak s útra vittek. Julius 2.-án: A kofferból minden holmit kipakkoltak — egyedül engem hagytak benne. Julius 30.-án: Otthon megint a könyv- állványra kerültem. A mukircheni leszakitós naptárból. Levél. Lelki szempontból nagyon hasznosnak találnám, ha a Harangszó áldozatos terjesztői egyszer a békési egyházmegyét is végig járnák, tudom, hogy áldás fakadna a Harangszó olvasása nyomán, mert ezt a lapot tartom alföldi híveink számára a legmegfelelőbbnek úgy tartalmának biblikus voltánál, mint terjedelménél és előfizetési áránál fogva. Két lelkes terjesztő kellene és megnyílna a pihent alföldi lelki-róna, vagy lelkipuszta a mag befogadására. Én már sokat töprengtem, hogy hogyan kellene minél szélesebb rétegekhez eljuttatni a Harangszót.* Készséges hívük: B. A. lelkész. *) Isten kegyelméből a békési egyházmegye is sorrakerül majd. A szerkesztő. Bibliai szótár. 14. Dicséret. Az ujtestamentom különbséget tesz hála és dicséret között. Az alapjelentés ugyan mind a kettőnél ugyanaz: az adó mányról az adakozóra nézni. Megtapasztalni a Mindenható hatalmát és jóságát, s őt ezért tisztelni. A hálában személyes vonás reilik. Hálaadásra, Isten közelségének különös megtapasztalása késztet bennünket az isteni segítségnek meghatározott átélése. A dicséretre ezzel szemben az jellemző. hogy az ember önmagán és egyéni megtapasztalásán túl emelkedik. A dícséretetmondó tekintete az isteni cselekvés nagyságát és mélységét csodálja, lelke pedig a Teremtő csodás művét vizsgálja az egész mindenségen. Imádó csodálkozásban annak bölcsesé- gét szemléli, aki a történelem folyását irányítja. (Róni. 11, 33—36.) Hálás vagyok a mindennapi kenyérért, amely az asztalomra kerül, de dicséretet mondok annak, aki a földből kenyeret teremt. Hálát adok a napsugárért, amely a szobámba vetődik és dicsérem a naprendszer, s a csillagos ég változhatatlan rendjének létrehozóját. — Ha már a hálaadás is boldoggá tesz, igazában a magasztalás közepette érezzük ennek erejét. A dícséretmondás hatalmasan kitágítja látókörünket s szűk látóhatárunkat akkorára növeli, mint a sasé. Pál és Silás lelki látókörét nem korlátozzák a börtön falai, mert „énekkel dicsőítik az Istent“ (Csel. 16, 25.) Isten dicsérete fenség, ujjongás és győzelem! Fordította: Garam Zoltán. OLVASSUK A BIBLIÁT Isten népe. Január 23. Isten népe — bűn népe. Lk 19, 41—48. Papok birodalma és szent nép helyett a bűn népévé lett Istennek kiválasztott népe. Krisztus megsiratja. Sír népe és hazája romlása felett. Sírása nem csupán a szomorú Megváltó sírása, hanem az ország egyik fiának sírása. Megsiratja népe bűneit. Országunk első királya azt akarta, hogy papok birodalma és szent nép legyen apostoli buzgólkodásának eredménye. Nézz körül: mivé lettünk?! Bűnös nemzetséggé, megsiratni való országgá és néppé. Január 24. Egy ország támasza és talpköve. Mt 23, 34—39. Pb 14, 34. Hogyan lesz Isten népéből bűn népe? Úgy, hogy egy nép nem akarja azt, amit az Isten akar. Kemény vád ez Krisztus ajakén: „Te nem akartad." Nem akartad az evangéliomot, a kegyelmet, hanem akartad a gonoszt. Könnyelműen eldobtad az ország támaszát és talpkövét. Nem akartad az igazságot, mely felmagasztal egy nemzetet, hanem a bűnt, mely gyalázatára van a népeknek. Hűtlen népek megkeményedett szíve felé fordul a szent Isten vádjának éles tőre: Te nem akartad! Január 25. Jaj nékem! Ésaiás 6, 1—7. Tisztátalan ajkú nép között lakó kegyes ember kiált így fel: Jaj nékem! Ha valaki összeállítaná a második parancsolat alapján a tisztátalan ajkú népek statisztikáját, a mi népünk bizonyára igen „előkelő“ helyet foglalna el Országunk minden megszentelt ajkú emberének keserűen fel kellene kiáltania: „Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép között lakom.“ Jaj nékem! Nem csiupán azért, mert kicsiny országban sovány a kenyér. Nem csupán azért, mert ebben az országban nagy szociális jnyomoruság kicsiny szociális érzékkel párosul. Jaj nékem, mert ebben az országban tisztátalan ajkú nép lakik! Január 26. Vezér, aki az Isten igéje alapián akar kormányozni. 5. Mózes 32, 3—12; 45—47. A vallásos történelem- szemlélet ma oyan ritka mint a fehér holló. A modern emberiség gondolkodásából a „Sors“, „Gondviselés“ és egyéb fogalmak kiszorították a világ- kormányzó1, történelemalakító Istent. Ritkul a Mózesek sora, akik Isten iránti mélységes hálával emlékeznek meg az ős időkről: akik tudják, hogy egy nép az ige által hosszabbíthatja meg napjait a földön. A vezérkeresés és vézértömjé- nezés világában adjon nekünk az Isten kegyes vezéreket. Január 27. Isten népe — munka népe. Nehem. 4, 1—15. Nagy rések tátongnak a magyarság kőfalán. Hozzá kell látnunk a javítási munkához. Ellenséges Szanballatok és Tóbiások irigykedő szemekkel látják, hogy „javítgattatnak Jeruzsálem kőfalai.“ Nem félünk tőlük.
