Harangszó, 1938
1938-08-28 / 35. szám
280 HARANC8ZÖ 133S. augusztus 28 példányban is küldtünk meghívót, melyben részletesen benne van minden. Kívánatra még küldhetünk meghívókat. Tíz kerékpáros vonalat jelöltünk ki, amelyen egy vezetővel az élén könnyen és olcsón eljöhet mindenki, aki tud kerékpározni. A részvételi díj 5 P, melyben a jelentkezési díj és két napi ellátás is benne van. Akik maguk akarják kosztolni magukat, azoknak csak a 2 pengő jelentkezési díjat kell megfizetni. A jelentkezést augusztus 24.-re kérjük, akkorra kell beküldeni a jelentkezési díjat is, 39039 sz. csekkszámlára Evangélikus KIÉ Pénztára Budapest címre. Minden kérdésünkkel forduljunk Evangélikus KIÉ Budapest, VIII. Horánszky-u. 26. címre. A környékbelieknek külön is küldtünk ki értesítéseket. Minden fiatal embernek, aki csak részt tud venni ezen a nagy konferencián, örök élményben lesz része. A kerékpáros túra alkalmával is sok kedves, soha el nem múló emléket gyűjthet, a konferencia előadásai pedig lelkünket építhetik. Uj évezredhez új ifjúság kell! Jöjjünk el minél többen és mutassuk meg, hogy van még ifjúság, aki Isten terve szerint akarja munkálni a jövőt és vállalja az új évezredhez Isten parancsát. B. S. Közlés. A győri evangélikus püspöki hivatal közli, hogy mivel Győr város a régi Kossuth Lajos-utca elejét, Ráth Mátyásról, a néhai jeles győri evangélikus lelkészről, az első magyarnyelvű újság megindítójáról „Ráth Mátyás t é r"-nek nevezte el, a püspöki hivatalhoz ezentúl írandó levelek így cimezen- dők: Evangélikus püspöki hivatal Győr, Ráth Mátyás-tér 1. szám. lölettel, mint ezekkel a beidézett tisztes férfiakkal, akik gyülekezetük lelkivezérei voltak, buzgó igehirdetéssel, életük tisztaságával és családjuk nemes erkölcsével. Alig lehet megérteni, hogyan vetkőzhettek ki minden emberi érzésükből ezek, akik fenyegetésekkel, kegyetlen kínzásokkal, a spanyol inkvizíció által őrületes kegyetlenséggel kieszelt módszerekkel akarták rávenni a lelkészeket, hogy vállaljanak magukra olyan bűnöket. amiket nem követtek el. Hiába tiltakoztak a nemtelen módok ellen, kimondották felettük az ítéletet, a halálbüntetést. Aztán megint börtönbe vetették őket. Borzalmas, piszkos, fojtott levegőjű pincékbe, ahol egymás után pusztultak el, akiket a kínzás amúgy is meggyengített. Akadtak megtört lelkű emberek, akik aláírták a levelet, melyben lemondtak papi állásukról. Mások meg vállalták a száműzetést és megfogadták, hogy sohasem térnek vissza Magyarországra. De akik megtagadták az aláírást, azok egy részét várfogságra vetették Komáromba, Berencsre, Lipótvárra, Sárvárra és a pozsonyi börtönbe. Itt szenvedtek tíz hónapig. Akik még itt is rendületlenül kitartottak, azokat gályára küldték. Negyvenet Nápolyba, húszat Buccariba. Zaffius Péter velencei orvos és a Welcz testvérek fejenkint száz aranyat Lutherrel naponként! A Győri Evangélikus Egyházmegye Belmissziói Szövetsége október í.-re „Jer örvendjünk keresztyének !** címen hatalmas új Luther-művet ad ki, hogy pótolja és továbbvigye a régelfogyott „Házi Kincstár" szolgálatát. A 450 oldalas, finom- papírú, egészvászonkötésü, arany- nyomású, selyem jelzöszalaggal ellátott rendkívül olcsó diszmű a nagy reformátor igehirdetéseiből tartalmaz az év minden napjára egy~egy oldalas bibliamagyaráza- tot. A könyv anyagát Szabó József, a Harangszó szerkesztője fordította, Németh Károly lébényi esperes nézte át és a Harangszó nyomdája nyomta. A könyv szóvirág nélküli egyszerűséggel közli a tiszta evangéliumi tanítást, amelyet dr. Luther Márton olyan csodálatos tisztasággal hozott elő Isten igéjének kin- csesbányá jából. Evangélikusok! Ez a könyv a tietek! Hogy házioltára, Krisztusra mutató fáklyafénye legyen hajlékotoknak. — Bővebbet a jövő számban. ajánlottak fel minden gályarabért, de nem fogadták el a kegyetlen, emberszeretet nélkül való üldözők. Szenvedni kellett az Isten igéjéért. V. Don Pedro Toledo. Gonsalvo da Cordova, San Jags. 1676 februárjának közepén érkezett Gyömörev András Nápolyba. Keserű fájdalmát még jobban gyötörte a város tomboló, duhaj jókedve. Az utcákon daloló, táncoló csoportok, 3 kocsmákból rekedt lárma ömlött az utcára. Mindenféle tarka hóbortos öltözetekben farsangoltak az emberek. Közöttük álarcos nők és férfiak, akiknek drága szövetből készült ruhája elárulta, hogy előkelő emberek. Beköszöntött Molino Péter kis külvárosi házába, hová csak foszlányokban jutott el a mulató város zaja. A házigazda szívesen fogadta, mert megkapta az értesítést. A császári udvartartásához tartozó nagysárosi legény elhozta neki a levelet Eperjesről. Amikor letelepedtek a Vezúv tövében termett vörös bor mellé, Gyömörey torkát folytogatta a szó: — Alig tudom lenyelni jó borodat, úgy fáj ez a vad, duhaj lárma. — Persze nem illik a te nagy fájdalmadhoz, jó magyar vitéz. De illik ennek a városnak mámoros leikéhez. — Ügy látszik ez a léhaság már benKésaeülődés. *C&ák megálltam, mert határozottan rám mutogatott az édesanya. Kérdőjellé válva, fléfcék feléjük..?? — Igen, igen!! Ä kis fiamnak mutatom a tánító bácsit, mert szeptemberben már beíratom ám ezt is. Csak aztán szigorúan tessék venni, mert itthon már alig bírunk vele! — Nem ígérhetek semmit, mert sok1 szór még a szükséges szigorúság se tét1 szik; de örömmel várom ezt a kis legényt. Ha a család is segítségemre IésZ, bizonyos, hogy á gyereknek íésZ hasznára *— válaszoltam; közben mégciró- gätvä a mellettem tekergő kis bükféjést. Odébb, keményeknél is nagy óbégá- tás közt mosdatnák egy kis magyart; kotorva ä nyakát, fülét s kpzbe erősen ígérve neki, hogy ilyen nyakkal fülekkel bizonyosan hazákérgetik az iskolából. — A vén szilvafa száraz ágán, fehér vászontarisznyát perget a szél, alatta a lócán a nagymama öltöget egy tépett- kopott gyerek trikón! Könnyű kitalálni kinek készítik. A szíjgyártó műhelyében is elnyűtt isolatáskák hevernek, egyikre kapocs — másra bujtató kell, mert pár nap múlva megnyílnak az iskolák kapui. Kedves reményteljes munka ez az is1 kólába való készülődés, különösen azoknál. akik először indulnak az iskola félé Száz meg száz kérdéstől, sejtéstől fáj- zik a szüiő s a gyermek lelke is: — Hogyan fogadja á tanító bácsi? Észreveszi-e, hogy milyen drága, okos kis csöppség az én fiacskám, leánykám? Észreveszi-e, megérti-e, ha valamit mondani akar? Tud-e olvasni az okos két szeméből..?? — A kicsinyek lelkében is megmozdul valami az iskolábamenés hallatára: ne van a levegőben. Ezt a levegőt szívta be Boccaccio már a tizennegyedik században. Itt ölték meg, a nápolyi királykisasszony tudtával, Nagy Lajos királyunk öccsét, Endrét. — Amióta spanyol uralom alá kerültünk. még rosszabb a világ. Azelőtt legalább nyílt és jókedvű volt a züllés, most méltóságos ünnepi köntös alá bújik, de annál jobban pusztít. — És amíg itt tombol az őrjöngő mámor, a mi szegény magyar lelkészeink rettenetesen szenvednek a gályákon. — Bizony, vitéz barátom, borzasztó a sorsuk ezeknek a szegény, ártatlan embereknek. Amint a levél megkívánta, utána jártam a dolognak. — Mondj el mindent. — Nem vagy tengermelléki ember. Tudod-e, mi a gálya? — Nem tudom. — 130—140 láb hosszú és 16—20 láb széles hadihajó. Mindkét oldalán 22—26 evezővel. Ezeket az evezőket padokhoz láncolt 5—5 ember hajtja. — Kegyetlenség! — Fejenkint 50 darab aranyon adták el gályára a magyar lelkészeket. Amikor meglátták sorsukat ezek a szegény emberek, azt mondják, ez az ének fakadt belőlük: Rövid idő múlván amaz nemes harcot, Elvégezzük immár pályafutásunkat, Nem gyötrik sokáig bágyadt tagjainkat, Azért renddel kezdjük el búcsúzásunkat. (Folytatjuk.)
