Harangszó, 1938
1938-08-28 / 35. szám
29. évfolyam. 1938. augusztus 28. 35. szám. Alapította: KAPI BÉLA mobun. Laptulajdonos : Dunántúli Luther-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. ingyen melléklet tané» alatt »éthetenként a KIS HARANQSZÓ. 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Postacsekkszámla: 30.526. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Or a mi oltalmunkI A HarangazA ■zerkeBztö-ki adóhivatal a GYŐR II., PetAti-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre l P 28 fillér, félévre 2 P 4() fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 %-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Az egyház — és az Ige. Ama beszédeket, amelyeket nékem adtál, őnekik adtam János 17, 8. Az egyháznak nincs más rendeltetése és dolga, mint Isten igéjének hirdetése. Ha nem ezt teszi, nem egyház, — legfeljebb névleges. Nem az ige van az egyházért, hanem az egyház van az igéért. Nem az egyház teremt igét, hanem az ige teremti az egyházat. Az igazi egyház legbiztosabb ismertetője az Isten igéje. Ahol Isten igéjét hirdetik s hallgatják, ott az egyház. Az ige hirdetése és a Szentlélek bizonyságtétele nélkül honnan is tudhatnánk, hogy hol van az egyház?! Dr. Luther Márton. Mi Urunk s édes Atyánk, Add minekünk Szentlelkedet, Szent Fiadért áraszd ránk Gazdagon kegyelmedet. Hogy tisztán megismerjük Te igaz törvényedet És hamis tudománytól Megőrizzük igédet. A tékozló fiú. D. Paul Hamburg : Die ganz grosse Liebe. 4. Messze Idegenben. „Messze méné idegen tartományba, és ott eltékozlá minden vagyonát." (Lukács 15, 13.) Attól a pillanattól fogva, hogy a tékozló fiú elhagyta az atyai hajlékot, előre lehetett tudni, hová vezet aí útja. Világos, ha apjának hátat fordít, nem maradhat a közelében, hanem messze idegenbe kell mennie. Az atyai háznak nagyon nagy a vonzóereje. Ha elszakadni akart tőle, akkor többé nem volt szabad ránéznie, nehogy bármi is ráemlékeztesse. Hallani sem akar senkitől semmit. Az atyai felügyelet alól teljesen szabadulni akar. Azért ment messze idegenbe. Jókora pénzt vittV’magával. Köztünk is vannak, akik az atyai hajlékot elhagyták s messze idegenbe mentek, éppen úgy mint a tékozló fiú. Istenről nem akartak tudni, nem akarták látni az atyai hajlékot. Kivetették emlékezetükből az atyai házban felaggatott képeket, bibliai verseket, énekeket. Az atyai háztól már nem akartak elfogadni semmiféle parancsot. Szabadulni akartak az Isten atyai hajlékának fegyelmétől. Az atyai hajlékkal szemben már nem tápláltak semmiféle kívánságot, de viszont onnan sem jött már hozzájuk semmiféle áldás sem. Ifjú korukban eleget bosszankodtak szüleik vagy környezetük vallásos élete felett s a hívők közösségével meg énekével beteltek. Minderre már nem vágynak, azért mennek a messze idegenbe. Vájjon a te ifjúságod énekei is megnémultak? Most tán egész más énekeket hallasz. Az ilyen út vége a pokol. Ott pedig már nem zavar a hívők imádsága és éneke. Tény, hogy az atyai háztól távolodó út — a kárhozatba visz. /< p' ( AMJlnji „Messze idegenbe.“ Akármilyen messze vagy is Isten atyai házától, Ö utánad küldi szeretetét, mely- lyel éppen azt keresi, ami elveszett. Most is, mikor e sorokat olvasod, hírt küld utánad a messze idegenbe: „Ott a messze földön árván hontalan, Halld meg a kiáltást: fiam, fiam! Jöjj a messze tájról, oh jöjj haza!" Vár Atyád szerelme, vár rád vigasza ... Ott a messze földön korhely módra élvén, elté- kozolta vagyonát. Akadtak „jó barátok“, meg „jó barátnők“, akik szipolyozták a tele erszényt s kihasználták az idegenbe került ifjú járatlanságát. Az emberek ezt rendesen csak akkor veszik észre, mikor már késő. A bűn nemcsak gonosszá teszi az embert, hanem butává is, úgyannyira, hogy már nem gondolkozik, nem számol, csak vakon költekezik. A bűnöző a maga kárán tapasztalja meg, hogy a bűn az emberek meg- rontója. Tönkretesz mindenkit, mint ahogy Ádámot és Évát is tönkretette. A paradicsomkertből kidobja az embert a tövisek közé. Egyszer a vonaton velem szemben ülő utitársam egy farsangi lapot olvasott, melynek hátlapján egy pikáns képsorozat volt látható. Egy mulatozó fiatal párt ábrázolt, amint mulatozás közben mindig bizalmasabb közelségbe kerülnek egymással, majd együtt távoznak. A képsorozat végén egy síró angyal áll, kezében egy letört liliomszállal. Elvesztett ártatlanság, elvesztett fiatalság, elvesztett becsület, elvesztett egészség! Mintha a bűn önmagát csúfolta volna ki ezekben a képekben, vagy mintha a Sátán kinevetné azokat a bolondokat, akik hálójába tévednek. Messze idegenben. Eord.; W, J.
