Harangszó, 1938

1938-08-21 / 34. szám

274. HAftANöüŐ ÍS38. augusztus 21 tak. hanem azok, akik a gyülekezet fen- tartásához hozzájárulnak, családtagjaik­kal együtt. Az adót végrehajtóilag be­hajtani nem lehet, ha valaki nem akai, vagy nem tud fizetni,’ nem vesz részt a gyülekezeti életben, senki ezért jogi­lag felelősségre nem vonhatja. Ha a sors csapásaként történik, tehetősebb hívek nyúlnak a hóna alá s kisegítik a zökke­nőből. megmarad az egyház buzgó hí­vévé. Államsegélyt, kongruát nem ismer­nek. A 250 lélek nemcsak templomot, iskolát, lelkésziakot épített, de más gyengébb gyülekezeteket is segít. Ami­kor ez,t hallottuk szégyenülten hajtottuk le fejünket... Istentiszteleteik a mienkéhez hason­lóan, liturgikus menetben folynak le. Lá­togatottság szempontjából a nálunk ta­pasztaltnál kedvezőbb, mert rendes va­sárnap is — a legszorgosabb időben is — megjelenik a gyülekezet egyharmada, sátorosünnepeken csak a betegek ma­radnak el. Lelkészképzésük ma már egyetemi színvonalon áll. Kanadában két egye­temmel kapcsolatosan van evangélikus teológiai kar. Magyarul azonban tanul­mányaik alatt nem igen tudnak megta­nulni, csere útján, soproni teológiánkkal lehetne ezt megoldani. A lelkészek fizetése amerikai, de ma- gyár viszonyok szerint is kevés: 80 dol­lár körül mozog havonként. A munká­sok munkanélküli segélye havi 50-60 dollár körül van. Híveinek nagyrésze az autó-ipar szakmabeli munkások közül kerül ki. Windsorban is nagy Ford-gyárak van­nak, melyek azonban csak az esztendő bizonyos részében dolgoztatnak. Más­kor a munkanélküli segély tartja el őket már, akik hozzá tudnak jutni... A mun- kanélüliség aránya igen nagy (40—60%) és elszomorító, hogy ennek a csökkené­sét a közeljövőben el sem tudják kép­zelni. Akik a mezőgazdaság tág terüle­tén helyezkedtek el, sokkal jobban jár­nak. Szerényebb igények között élhet­nek. többet tudnak megtakarítani. Vi­lágnézetük, politikai, erkölcsi felfogásuk is tisztább marad mint a gyári munká­soké. Iskolai ügyük is érdekelnek bennün­ket. Elemi iskolájukban délelőtt-délután van tanítás. Természetesen angol-nyelvű iskolába kell mindenkinek járni. Szom­bat-vasárnap azonban nincs tanítás. Ek­kor jön a magyar szülők segítségére az egyház. Szombaton délelőtt-délután ma­gyar nyelvű tanításra járnak a gyer­mekek, ismertetik velük a hazai viszo­nyokat; színesen és érdekesen folyik a tanítás, hogy érdeklődésüket ébrentart- hassák. Másnap bibliai dolgokkal fog­lalkoznak magyar-nyelven, a vasárnapi iskolában. Szegény kis magyar gyere­keknek a pihenés és szórakozás idejét kell feláldozniok, hogy régi hazájuk iránti hűségükről bizonyságot tegyenek. Vannak nyári iskolák is, amikor szintén vakációjukat áldozzák fel tanítók és ta­nulók egyaránt. Az iskolában nincs val­lástanítás, ha valaki pogánynak neveli gyermekét, az államhatóság azzal sem törődik. A gyülekezetek nagy szeretettel szer­veznek énekkarokat, amelyek nemcsak az istentisztelet emelésére szolgálnak, szóval egyházi énekek mellett, szívesen gyakorolják a nép- és világi dalokat is. Az együvétartozásnak különben ez is egy eszköze, melynek érdekében Ame­rikában sok mindent megengednek. A windsori Nőegylet áldásosán mű­ködik. A nálunk szokásos karácsonyi felruházások mellett állandóan segítik a szegényeket, a néhány évvel előbb szerb megszállásról kiüldözött evangéli­kusok részére 200 dollárt gyűjtöttek. Összejöveteleik alkalmával magyar kézi- . munkákat készítenek, melynek eladásá­ból magyar propagandát folytatnak. Könyveket, folyóiratokat hozatnak, ifja­kat a magyar nyelv elsajátításában tá­mogatnak. Egyházi vonatkozású kérdések mel­lett, érdeklődünk a politikai ügyek iránt is. Örömmel közöljük, hogy az ame­rikai magyarok között kevés a kommu­nista. Evangélikus magyarok között pe­dig nincs is! Miért? A mi népünk oda­kint keresni akar nem törődik politikai áramlatokkal. Pedig Amerikában nem sokat törődnek az emberek ilyen esz­mevilágával sem. Az államhatalom bár nem helyesli felfogásukat, vagy amint Papp lelkész mondotta: „nem rokon­szenvez velük, de nem is törődik velük!“ A kanadai természeti viszonyok szél­sőségesek. Hideg-meleg kiszámíthatatlan szeszély szerint váltakozik. Sokszor több éven át hiába vet a gazda nincs aratás. Amikor azonban kedveznek az éghajlati viszonyok, egy esztendőben kétszer is arathatják az elvetett búzát. Egy-egy esztendő pótolhatja 5—6 esztendőnek a veszteségeit. A földműveléssel foglalko­zók a legvallásosabbak odakint is. A gazda közel érzi magát ott is a jó Isten­hez és tőle várja a segítséget! Beszélgettünk a szívet szomorító egyházi és nemzeti bajainkról is, mely­nek legfőbb okát az alázatosság hiányá­ban és a torzsalkodás, a széthúzás átká­ban találtuk meg! Pedig állandóan pus­kaporos hordón járunk, mely bármikor felrobbanhat!... Elmondotta, hogy ellenségeink oda­kint is folytatják aknamunkájukat. Tíz­ezrek jöttek volna most is a világ kon­gresszusra, de a csehek, románok olyan lehetetlen valótlanságokat hirdetnek ró­lunk — alattomosan, hogy ez sokakat visszatartott. Ami Európában szenzá- ciósabb gonoszság csak van, azt azon­nal magyarokra fogják. Hogy mégis megmaradtak magya­roknak és evangélikusoknak a nagy szét- szórottságban, azt egyedül csak Istennek köszönhetik. „Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket!“ (22. zsoltár 5.) Szuchovszky Gyula. OLVASSUK A BIBLIÁT Amit a világ kíván. Augusztus 21. Élj vele. Mk. 10. 17— 22. Látszólag nem sokat kíván a világ. Élheted a magad vallásos életét, csak az összeköttetést vele meg ne szakítsad. így válik el az ifjú útja a Krisztustól. Nem elég, hogy jó, egyházias és vallásos vagy, de Krisztus nyomdokaiban kell járnod. Augusztus 22. Bízzál cselekedeteid­ben. Luk. 18, 11—12. A farizeus azt hitte, hogy többet tett, mint amit Isten elvárhat tőle. Hányán vannak, akik a jő cselekedeteket állítják előtérbe. Elér­hetsz sok mindent, de lelked üdvét nem munkálhatod magad. Csak egy útja van: Csel. 16. 31. Ne bízz magadban, de fo­gadd el Isten ingyen kegyelmét. Augusztus 23. Élj vágyaidnak. I. Tim. 5—23-ra szeretnek hivatkozni az embe­rek. Ki is lát veszedelmet az első pohár szeszes italnál? De általa hány ember­nek csúszott ki Iába alól az öröklött föld, veszett el állása, becsülete. Péld 23, 29—32. Étel, ital, szórakozás, hiúság nagyravágyás mily könnyen romlásba, veszedelembe vihet! Fii. 3, 19. Augusztus 24. Kíméld magad. Mt. 16, 22—23. Péter félti, óvja Jézust a reá vá­ró szenvedéstől. Mennyi hang igyekszik elvonni bennünket keresztyén életfelada­tunk hűséges végzésétől, hogy mentek lehessünk kíntól bajtól s a munka ter­hétől. Legyen gondunk elsősorban az Is­ten dolgaira, a mi személyünk csak ez­után jöhet szóba. Augusztus 25. Halogatást. Zsid. 4, 7. Ellentétben Isten igéjével azt mondják, hogy ráérsz lelked ügyével foglalkozni majd később, idősebb korban. A pata­kon folyása kezdetén könnyen átlép­hetsz, de ha folyammá dagad, már nem teheted. Jaj a te ielkednek, ha egyszer így kell szólanod: késő! Augusztus 26. Az igaz vallás pótlékát. I. Sám. 28, 3—20. Saul addig nem hall­gatott Sámuelre, amig élt, halála után tanácsát kereste. Semmi sem új a nap alatt, a spiritizmus sem. Amidőn elve­szítjük Istennel az élő összeköttetést, más utat keresünk, de ez a léleknek nem ad kielégülést, csak nyugtalanságot. Nem másutt, az élő Istennél keresd lelked kérdéseire a feleletet. Luk. 16, 27—31. Augusztus 27. Lelkedet, életedet. Luk. 17 33. Amikor a világ mindent ígér és úgy látszik, hogy mindent megad a földi javakban, akkor veszi el tőled a legdrá­gábbat, a közösséget Istennel, az örök életet. Ám, ha életedet Krisztus kezébe teszed le, ő megeleveníti és benne min­dent nyersz itt és az örökkévalóságban. Rimár Jenő. KARCOLATOD /I fyalálmcitlár tanítása. Felszállt Debrecenben. Büszke szárnnyal, biztosan, mint valami óriási sasmadár. Néhány perc múl­va pedig törött szárnnyal, ezer ra- pottyában hevert a hajdúsági tar­lón. — De gyarló az ember legtö­kéletesebb alkotása is! Tizenkét fiatal ember indult el vele. Vidámak, életerősek. S né­hány perc múlva általmentek a ha­lál titokzatos kapuján. — Mennyi­re az Isten kezében van pillanatról- pillanatra az életünk! Volt közöttük evangélikus, re­formátus és római katolikus. Egy- időben, együtt haltak meg. Együtt is temette őket mind a három egy­ház lelkésze. — Mikor tudunk mi majd nemcsak meghalni, hanem él­ni is egymás mellett s egyek len­

Next

/
Thumbnails
Contents