Harangszó, 1938
1938-07-24 / 30. szám
1§38. július 24. HARANÜSZO 241 magát a szobában. Feszülő munkaszomjának tág tér kell. Alig ^árja már, hogy megkezdhesse munkáját a határban, mely valósággal gyönyörűséget okoz neki. Láthattuk már, hogy ahol öreg van a családban, akár férfi, akár nő, milyen igyekezettel dolgozgatnak, jóllehet már vannak, akik felváltsák őket a munkában. Ha mást nem, hát el tesznek, vesznek, hogy elfoglalják magukat a munkával. Igen, mert az emberben megvan az ösztön a munkára. Érzik az emberek — ha néha tudat alatt is —, hogy ahol munka van, ott fejlődés, előrehaladás van. Ahol megszűnt a munka, ott visszafejlődés, megállás, ott halál van. íme, a munka élet, a tétlenség halál. De a munka nemcsak a lelket nemesíti, hanem fejleszti, edzi a testet is. A dolgozó néprétegben kevés a beteges, gyenge, fejletlen (kivételt okoz a táplálékhiány, amely viszont a munkátlanságra vezethető vissza!), annál több az acélos izmú fejlett, egészséges ember. A dologtalan népréteg fejletlen, elpusztul, elkorcso- sul, beteges. A szellemi erők a szellemi munkában, a testi erők a testi munkában jutnak érvényre. Az erőnek munkában való leveze- tődése természetes folyamat. Ha valami ezt a folyamatot megakasztja, úgy valami zavar, hiba keletkezik. Ezt a folyamatot a mi korunkban megakasztja egy veszedelmes, káros fekély: a munkanélküliség. A munkanélküliség nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi szempontból is igen veszedelmes kórtünet. Gazdasági szempontból az a kára, hogy a meglévő munkaerő nem gyümölcsöződik, hanem kihasználatlanul elpazarlódik, vagy rosszirányban kártékony hatást fiit ki. Még nagyobb a kár erkölcsi téren, amit a munkanélküliség okoz. A dolgozó embert a sátán ritkábban támadja meg, mert a munka ellensége a sátánnak. A dologtalanság. tétlenség a bűn, a sátán táptalaja. A munkanélküliek talaián veti el a sátán a maga konkolyát: a tétlenség megkedvelését, elégedetlenséget, irigységet, lázadozást, nem ritkán lopást, rablást, sőt gyilkolást. Legtöbbször a munkanélküli ember éppen a sátán hatása alatt — kerül különböző káros eszmeáramlatok, istentelenség, kommunizmus veszedelmes fertőjébe. Ezt a veszélyes fekélyt minden rendelkezésünkre álló eszközökkel le kell tisztogatnunk társadalmunk testéről. Természetesen leghatásosabb gyógyszer az Ige, mely a többi szükséges eszközt is kitermeli magából. Azonban a gyógyuláshoz nem elég az orvos, szükséges hozzá a betegnek a gyógyulni akarása is. Egy férfi szenvedélyes rabja volt az ivásnak. Ebből kifolyólag súlyos szembajt kapott. Betegsége na- :yon előrehaladt. Az orvos figyelmeztette, hogy ha káros envedélyéről le nem mond, szemét örök vakság fenyegeti, ’ár hét múlva, midőn baja még jobban súlyosodott s már az gvik szemevilágát elveszítette, az orvos még nyomatékosab- 1 n figyelmeztette betegsége következményére, magából ki- rve ígv szólt a férfi: Doktor úr, én nem tudok lemondani . italról, inkább meg se gyógyuljak. Nagyon keserves árat zetett érte. A munkanélküliségnek nagy veszedelme az, ha valaki el- okik a munkától, nem is akar már dolgozni s azt gondolja, ogy a társadalom köteles őt eltartani. Nem ígv gondolkodott z a munkanélküli férfi, aki midőn alamizsnát akartak neki dni, elhárító mozdulattal azt mondta: Ne alamizsnát adjatok! 5n nem vagyok nyomorék koldus. Munkát ad iátok! Én egészséges erős ember vagvok, dolgozni akarok. A munkám béré- lől akarok megélni. Ez az ember megérezte, hogv az ala- nizsna őt, az erős, egészséges embert megalázza, ö a mun- tája megérdemelt béréből akar megélni. S valóban hánvan zannak, akik szívesen dolgoznának, — csak lenne niunka- ilkalom. Általában kétféle munkát különböztetnek meg: szellemi is testi munkát. Teljesen nem lehet a kettőt egymástól elvá- asztani, mert a legtöbb munka összetett, vagyis a legtöbb esti munkához szellemi munka is kell, és megfordítva. Az ember szervezete úgy van megalkotva, hogy az bár- nilyen munkát végez, akár testit, akár szellemit, kifárad. A est közérzete, egészsége, meg a további munkavégzés érde- cében szüksége van munka időnkénti megszüntetésére, vagyis >ihenésre. A becsületes munka után jól is esik a pihenés. ^ szellemi munkás számára már pihenés az, ha valami testi nunkát végez. Deák Ferenc, ha a szellemi munkában elfáradt izívesen vett a kezébe bicskát vagy vésőt, hogv fából vala- nilyen faragványos tárgyat készítsen. Ügyesen furt-faragott. Vilmos császár nem mulasztja el naponta a favágást. A városi ember jól teszi, ha dolga végeztével kimegy i szabadba, vagy sportol, kertészkedik, vagy más testi mun- :át végez. Az észszerű sport nagyon fejleszti, edzi a testet, sak az a kár, hogy a sport nem hasznosítható kellőképpen. Újabban egyes külföldi sportszeretők azon kísérleteznek, hogy s sportolásba belefektetett erőt hasznosítsák. A testi munkás fáradtságát jól pihenteti egy kis szellemi munka, pl. olvasgatás, beszélgetés, eszmecsere. Ez azonban olyan legyen, hogy hasznunkra váljék, telki épülésünket szolgálja. Olvasmányaink között legelső helyen álljon a könyvek könyve. — Szabadidőnket se töltsük semmittevéssel, mert a tétlenség az ördög párnája, a bűn melegágya. De ne csak a felnőttek ne legyenek sohasem foglalkozás nélkül, hanem a gyermek sem. A gyermeknek is legyen mindig elfoglaltsága, még akkor is ha az játék. Hadd szokjanak már hozzá gyermekkorban a munkához s így belenevelődjenek a munkába. A gyermek szeret dolgozni. Figyeljük csak meg mennyi komolysággal végzi munkáját. Sokszor nem a játékért játszik, hanem a munkáért. Mikor kis játékekéjével földet szántogat, akkor azt képzeli, hogy kint dolgozik a mezőn. Egy kisfiú dobozból cérnaorsókból kocsit készített s mikor édesanyja ebédhez hívta, azt mondta: Nem érek rá édesanyám, dolgoznom kell. S a gyermek játék után, mikor anyja ölébe kívánkozik, édesanyja csodálkozására így sóhajt fel: Jaj, de elfáradtam. Hadd játszanak a gyermekek sokat, hiszen az az ő munkájuk. — Isten teremtő munkája után megpihent s megszentelte azt a napot. Mi emberek munkáinkban Isten teremtő munkájának folytatói vagyunk. íme milyen nagyrahivatottak vagyunk a többi teremtmények mellett. Vájjon méltók va- gyunk-e erre az elhivatásra. A munka után pihennünk kell. Vannak, akik telhetetlenek a munkában és sajnálják maguktól a pihenést, azt gondolják, hogy többre mennek, ha szünet nélkül dolgoznak. Ezek az emberek tévednek, mert a fáradt test aránytalanul kevesebb és silányabb munkára képes, mint a közben pihent test. S bölcsen van ez így. Isten nemcsak megpihent, de meg is szentelte a 7. napot. Mennyivel inkább meg kell szentelnünk nekünk embereknek. Istennek 6 napon át van ideie hozzánk eljönni, velünk lenni, munkánkban segítségünkre lenni, vájjon van-e nekünk csak egy napunk is az ő nevének megszentelésére. Szenteljük meg valóban a vasárnapot! Hiszen ezzel nem Istennek teszünk jót, hanem saját magunknak. Isten nincs ráutalva a mi ünnepszentelésünkre, Neki nem érdeke, hogy mi ott legyünk a templomban. Vigyázzunk, nehogy olyan pogánykeresztyén módon gondolkodjunk, hogy elmentünk a templomba, tehát ezzel eleget tettünk az Istennek. A mi érdekünk az ünnepszentelés. A vasárnap a munkaszünet és az ünneplés napja. A vasárnapi munka tehát kifogás alá esik. Igaz, vannak munkák, amiket vasárnap is el kell végezni. Az állatokat vasárnap is kell etetni, a vonatok is járnak vasárnap, főzni is kell stb. Az a munka, amely máskorra nem halasztható, vasárnap is elvégezhető, sőt esetleg kötelesség elvégezni. Az orvosnak vasárnap is kell beteget gyógyítani. Jézus is gyógyított ünnepnapon. Csak az a munka szentségteleníti meg az ünnepet, amely hétköznapra is elhalasztható. Általában is a lelkiismeret szava a döntő. Arra törekedjünk, hogy lelkiismeretünk érzékeny, éber legyen s akkor ilyen dolgokban nyugodtan bizhatjuk magunkat rá. A vasárnap nemcsak az ünnepszentelés és pihenés napja, hanem az örömnek is az ideje. Az Istennek nincs kifogása tiszta örömeink és ártatlan szórakozásaink ellen, örüljetek az örülők- kel, hangzik az írás szava. Az a fontos, hogy szórakozásunk olyan legyen, hogy az Isten ráüsse helyeslésének bélyegzőjét. Hívjuk meg Istent is a szórakozásainkra. Egy kocsmában a többi újság között a „Harangszó“ is a vendégek rendelkezésére áll. A falon meg ez a bibliai hely olvasható: „Hát Jézus mit szól hozzá?“ — A szórakozásaink kérdésében feleletet ád az írás: „Minden szabad nékem, de nem minden válik hasznomra." Itt is az éber lelkiismeret szava a döntő. A fentieket összegezve láthatjuk tehát, hogy Isten bennünket állított teremtményei közül a legszebb és legfontosabb munkára. Bennünket elhivatásra rendelt. Minden munka, akár testi, akár szellemi, csak addig létjogosult és Istennek tetsző, amíg az a lélek szolgálatában áll. Amennyi benne az érték, amennyi benne az Isten iránti, hazánk, felebarátaink iránti szolgálat, továbbá a saját lelkünk építése. Földi létünk is anv- nyit ér, amennyi lelkiséget jelent. Használjuk fel tehát okosan az időt, mit Isten számunkra itt a földön kimért, gyújtván a lelki kincseket, hogy majd híven megfutva pályánkat a menny kapujánál így szóljon Isten: „Jól vagyon jó és hű szolgám, kévésén voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be Uradnak örömébe!“ Olvasd és terjeszd a „HARANGSZÓ“-t!
