Harangszó, 1938
1938-01-23 / 4. szám
29. évfolyam. 1938. január 23. 4. szám Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan malléklat tant« alatt kéthatankónt a KIS HARANG8ZÓ. 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek ónhozzám. Postacsekkszámla 30.526 ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Erős vár a ml Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Ur a ml oltalmunkl k Harancuö zzerkeaztö-kiadóhivatala GYŐR ü., PetöB-tér 8. Előfizetési áza: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre l P 80 fillér Azt akarnám pedig, hogy ti gond nélküf legyetek. Ko- rinthusi első levél 7, 32. Ügy belénkragadt a kétkedő hitetlenség, hogy örökké az ennivalón aggódunk. Mindenáron tudni szeretnénk, hogy az Isten miként is akar eltartani. Azt akarnánk, hogy a házunk legyen tele gabonával, az erszényünk meg pénzzel. Tehát a házunkhoz és erszényünkhöz szeretnénk az Istent kötni. Holott Isten szabadon akar cselekedni s nem engedi kötni magát se időhöz, se személyhez, se helyhez, — semmihez. Hagyjuk Őrá táplálásunk gondját. Ne busulj, ad ő gabonát is, pénzt is, kellő időben és mértékkel. Te pedig csak egyre gondolj: Ma dolgozni akarok, majd meglátom honnét adja meg! Holnap ugyanígy. Mígnem belátod majd, hogy Isten aggodalmaskodásod nélkül is eltart. Hát csak hagyjuk rá a gondjainkat. Munkád és iparkodásod nincs ellene a hitnek, sőt szükséges a test megzabolázására. Az aggodalmaskodás azonban Isten ellen van. Az asszony várjon gyermeket, igazgassa házát s minden egyebet bízzon Istenre. Hasonlóképpen a férfi is: dolgozzék s ajánlja magát Istennek, aki nem hagyja el, mint ahogy azt eléggé megígérte. Aggodalmaskodásunkkal csak annyit érünk el, hogy Istent hátráltatjuk, mert útjába fekszünk. Dr. Luther Márton. Hagyjad á jó Istenre Minden te útadat! . Ha bánt szíved keserve, ö néked nyugtot ad. / /> Ki az eget hordozza ( REFORMÁTUS fűismla S oszlat felhőt szelet: \* ^ n Napját rád is felhozza, y y t Ä Atyád Ö, áld s szeret. Ne vigy minket kísértésbe! Mit jelent ez? Felelet: Isten nem kísért ugyan senkit sem, de mi azt kérjük ebben az imádságban, hogy Isten őrizzen és tartson meg minket, hogy az ördög, a világ és a mi testünk meg ne csaljon és téves hitbe, kétségbeesésbe és más nagy gyalázatba és bűnre ne csábítson. És ha ezek megtámadnának minket, végül mi győzzünk és a győzelmet meg is tartsuk. (Luther Kis Káté.) * * * Jelen kérésben azért könyörgünk, hogy Isten ne engedjen bennünket elbukni a kísértésben. Luther szerint három erő van, amely bűnre viszi az embert: az ördög, a világ és saját testünk. Emberi természetünk annyira megromlott, hogy mindenféle bűnnek a csirája fellelhető benne. Csak megfelelő környezet és alkalom kell reá és ezek a bűncsirák kifejlődnek. A bűn mármost úgy születik meg, hogy bennem meg van a rosszra való hajlandóság, az ördög pedig és a világ (vagyis a gonosz emberek) csábítanak. Isten a rosszra senkit sem ösztönöz. Ellenkezőleg, célja az, hogy gyermekei legyőzzék a bűn kísértését. A bűnre az ördög, a rossz cimborák és saját testünk kísért. Ha Isten megengedi a kísértést, úgy azzal kettős célja van: Hogy hűségünket kipróbálja és hogy bennünket megedzen a kísértésekkel szemben. Mi más célja volt a tiltott fának az Éden-kertben, minthogy az Ür az első emberpár hűségét általa kipróbálja. Fájdalom, Ádám és Éva a próbát nem állották ki. Rajtok beteljesedett az Írás szava: „A kívánság megfoganván bűnt szül, a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.“ (Jak. 1, 15.) A hűségpróbának iskolapéldája Jób. Az Ür dicséri, a Sátán vádolja Jóbot. Erre az Ür hatalmat ad vele szemben a Kísértőnek. Jób nyög, panaszkodik, de hű marad az Űrhöz. Az Ür pedik megadja neki hűsége jutalmát. „Boldog ember az, aki a kísértésben kitart, mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Ür ígért az őt szeretőknek!“ (Jak. 1, 12.) Tény, hogy akiktől Isten sokat kíván, akiket nagy dolgok elvégzésére rendelt, azokat előbb nagy hűségpróbák alá veti. Gondolkodjunk csak Ábrahám nagy hűségpróbájára (I. Mózes 22.) a Móriah földjén. A hűségpróbáknál legtöbbször szerep jut a csábítás nagymesterének, a Sátánnak is. Ott van ez a régi kígyó a Paradicsom-kertben, Jób hűségpróbájánál és az Üdvözítő megkísértésénél. A Sátán azonban nem tehet mindent. Isten határt szab működésének. Jó tudni, hogy Isten kezében vagyunk a kísértésben is. „Hű az Isten, aki nem hágy titeket feljebb kísérteni, mint elszenvedhetitek, sőt a kísértéssel egyetemben a kime- nekedést is megadja!“ (I. Kor 10, 13.) Űzd el a gondol!
