Harangszó, 1938
1938-07-10 / 28. szám
1938, július 10. HARANGSZÓ 223. A közgyűlés erre kimondotta a temp- lomépltés megkezdését. A falak emelkedtek. Mi pedig örömmel láttuk, hogy akik még nem régen ellenségei voltak a templomépftés gondolatának, hogyan járnak nap-nap után gyönyörködni az építkezésben. Megindult ' a szent versengés az adakozásban. A végén több színes ablakot ajánlottak fel, mint amennyire szükség volt. Ma pedig ott tartunk, hogy rövidesen minden bizonnyal új harangavatás is lesz nálunk. Én egy társammal hoztam zornbai őseink 200 éve lerombolt evangélikus templomának romjaiból néhány téglát, melyet az új templom oltárszekrényébe helyeztünk el evangélikus hitükért mindenüket feláldozott őseink iránt való kegyeletes hálával. A templomszentelési ünnepen mindnyájan megéreztük D. Raffay Sándor püspök urunk szavainak igazságát, hogy Isten szíve benne van és Isten szeme rajta van a mi templomunkon. A megjelent nagyszámú előkelőségek és a Puszta népe együtt áldottuk az Istent rajtunk megbizonyosodott kegyelméért. Együtt val- lottuk lelkészünk ünnepi igehirdetésének első mondatával: ,.Felséges élmény az Isten megvalósult kegyelmének átélése!“ Igen! Isten igazolta az ő szolgáját! Isten igazolta a benne bízók hitét és bizodalmát! Isten megáldotta nemes törekvésünket! Erős várunk az Isten! Fekete Sándor ■ a kardoskuti egyház másodfelügyelője. TerfesszUK a Harangszói í | NAGYJSÁNDORJ Nagy Sándor nemesdömölki nyugalmazott evangélikus lelkész július 4.-én Celldömölkön elhunyt. Benne Isten egyházunk egyik legrégibb munkását szólította magához. Több mint félszázadig működött mint a nemesdömölki gyülekezet lelkipásztora. 1876. december 29.-én került a gyülekezetbe s két és félévi segédlelkészi működés után rendes lelkésszé választották. Hosszú ideig volt a kemenesaljai egyházmegye esperese. Káplánjából püspök, egyetemi tanár is lett. 1931. év szeptember hó 20.-án vonult nyugalomba, amikor is bensőséges ünnep keretében búcsúzott el a gyülekezet szeretett lelki- pásztorától. Nagy Sándor azonban ezután is tevékeny részt vett egyházunk munkájában. A hosszú kegyelmi időt, mellyel őt a Mindenható megajándékozta, nemcsak szolgálati idejében használta fel hűséggel, hanem a nyugalombavonulás csendes éveiben is. 89 éves korában hívta magához Isten. Emléke áldott marad nemcsak gyülekezete, hanem egyházunk hálás emlékezetében is. Temetése július 6.-án volt a nemesdömölki templomból, hol 55 éven át szolgált Istennek s a gyülekezetnek. íííc:««.; Nagy Sándor Apróságok a felébredtek köréből. Irta: Sztehlo Gábor. Nagy feltűnést keltett és bizo- nvos mértékig visszatetszést is, hogy Malmivaara Vilmos másodszor is megnősült. Feleségül vett egy egyszerű, a felébredtek köréből származó nőt. Maguk a felébredtek is bizonyos mértékig nehezteltek rá. Történt egy alkalommal, hogy amikor a felébredtek nagy nyári össze és Franciaország, mely hosszú idő óta a török szövetségese volt, hogy a Habsburg házat ezzel is gyengítse, most szintén segítséget ígért. A fiatal király XIV. Lajos, La Feu- ilde és Coligny herceget küldte válogatott derék haddal. Ennek a nagy felkészülésnek útját egyengette Zrínyi, mikor szokatlan módon, télvíz idején is hadat indított a török ellen. Lerombolta az eszéki hidat, a török had felvonulásának ezt a fontos útját és megostromolta Kanizsa várát. Ezek a haditettek külföldön is lelkesedést keltettek. így került Zrínyi a külföldről felvonuló hadsereg vezetésébe Hohenlohe mellé, aki a német sereg vezére volt. Zrínyi készségei állt Hohenlohe mellé és kifejtette előtte a helyzetet, megmagyarázta a török harcmodorát és kidolgozta a követendő hadi taktikát. Tudásának és tapasztalatainak egész kincses házát kitárta előtte. De Hohenlohe büszkeségét sértette Zrínyi tanácsa. Kelletlenül utasította el magától a tapasztalt magyar hős katonát. Az ellentét mindig jobban kiélesedett közöttük. Montecuccoli se nyugodott bele abba, hogy ne ő legyen a fővezér, hát ingerelte embereivel Zrínyit és Hohenlohet egymás ellen. Már attól félt a bécsi udvar, hogy az ellentétek a hadseregben is szakadást idéznek elő. Azért Montecuccolit nevezték ki fővezérnek. Esti órán érkezett Zerinvárba ennek a híre. Zrínyi együtt ült bizalmas embereivel. Keserű haraggal emelte fel serlegét: — Ujzerinvár halotti torára igyunk! Az asztaltársak megdöbbentek. — Vagy azt hiszitek, hogy nem dobja oda a töröknek az a fővezér? — Ostobaság volna tőle. — A gyűlölet mindig ostoba. Montecuccoli gyűlöli a magyart. Különösen pedig gyűlöl engemet. Szomorú beszéd folyt ezen az estén Harmadnapra megérkezett Zerinvárba Gyömörey a hírrel, hogy Montecuccoli kirendelte Ujzerinvárból a magyar őrséget és helyébe németeket vezényelt, akik már azzal jöttek, hogy ők ugyan nem hagyják itt fogukat és ha a török jön, feladják a várat. Zrínyi szomorúan mondta: — Ugy-e. hogy ittunk Ujzerinvár halotti torára? Zrínyit hadaival a fősereghez rendelték a Rába mellé. A felvonuló török had kardcsapás nélkül foglalta el Ujze- rinvárat. Elözönlötte a Muraközt, pusztította Zrínyi birtokait. Aztán egymásután hódította meg a zalamegyei várakat. Montecuccoli a sereggel tétlenül állt a Rábán túl. Végre a francia hadvezérek követelték, hogy ütközzék meg a törökkel. A török annyira elbízta magát, hogy már nem is számított komoly ellentállásra. Amikor Montecuccoli megindult, sietve vonták össze a csapataikat és Szent- - gotthárdnál került csatára a felvonulás. Montecuccoli nehézkes tehetetlenséggel vezette a felvonulást, ezért kezéből kiesett a harc irányítása. La Feuilde és Coligny franciáinak válogatott csapata úgy tört előre, mintha nem halálos tusára, hanem valami fényes katonai parádéra mennének. Zrínyi meg hadával oldalba kapta a törököt. A francia roham és a magyar oldaltámadás megzavarta a törököt. Most a német hadsereg is rávetette magát a bomladozó seregre és teljes lett a győzelem. A franciák és a magyarok a menekülő török sereg után vetették magukat, de Montecuccoli parancsa visszarendelte őket. Épen, mikor a németek is megindultak a török után. A táborban általános lett a megdöbbenés. — így kiejteni kezünkből a győzelmet! — fakadt ki Coligny herceg. — Ez az ember mert vállalni fővezér- séget! — dühöngött német katonáival Hohenlohe. Aztán odalovagolt Zrínyihez és kezet nyújtott neki. — Megbocsáss, bajtárs! minden úgy történt, ahogy előre megmondtad. — Bár ne lett volna igazam, — felelte komoran Zrínyi. — De azt hiszem, hogy még nincs vége a dolognak? — Mi van még hátra? — A békekötés. (Folytatjuk.)
