Harangszó, 1938
1938-06-26 / 26. szám
206. HARANGSZÓ Í93S. jdníus 26. ső szertartások, fény és pompa látványosságig fokozása, az ige, a krisztusi hit hirdetésének elhanyagolása által egyszerűségéből tisztaságából ki nem forgatták volna, azaz nem öregbítették és nem kisebbítették volna, — a keresztyén egyház nem romlott volna meg nálunk annyira, mint ahogy az István király után történt. A mohácsi vész előtti időben a magyar vallási állapotok annyira megromlottak, az erkölcsök annyira alásüllyedtek, hogy az egyházi élet teljesen zátonyra jutott. „A lelki gondviselés nélkül maradt árva, üldözött, szenvedő magyarok a lutheri reformáció által hirdetett evangéliomi igazságokban kerestek és találtak enyhülést és vigasztalást.“ Mohács után a magyar reformáció hite öntött új életerőt a magyarok vallási és nemzeti életébe. Ma, a világháború és a szerencsétlen békekötések, ez újabb Mohács után is István királynak a három ős keresztyén hitvallással: az apostoli, ni- caeai és athanasiusival megegyező hitvallásához és a reformáció által hirdetett krisztusi igazságokhoz kell visszatérnünk, hogy hazánkat nemzeti és keresztyén valláserkölcsi alapon újraépíthessük. Hol vagy István király? Mi azt mondjuk, hogy nálunk evangélikuAz elvesztett haza. Regény. Irta: Hamvas József. 1. A konkoly termése. Sok ezer esztendő előtt az ember nem tudott még beszélni. Milyen nehezen értették meg egymás gondolatait és érzéseit! Aztán megtanulta az ember a beszédet, hogy megérthessék egymást. Hogyan lehet az, hogy beszéd a megértés akadálya lett? Nemcsak a különböző nyelveken beszélő emberek nem értik meg egymást, hanem akiknek egy az anyanyelve, akiket az Isten a közös nyelvvel egy családdá rendelt, azok is beszédben ingerük egymás ellen haragos csoportokba verődött részeiket. Megismétlődik itt az ősi történet a búza közé hintett konkolyról. Mikor a Gondviselés által adott jó mag közé az ellenség, az éjszaka sötétjében, elhinti a konkolyt. Aztán a szép, aranyfényű búzaszem között ennek a fekete magja is kikel. Ilyen konkolyhintés rontotta meg a magyar vetést, mikor az Isten igéjének tiszta magja közé a vallási gyűlölködés magját kezdik hinteni. Megmérgezték ezt az emelkedett, belátó, türelmes magyar lelket külföldről hozott elfogultsággal. És az elhintett konkoly kikelt. Az a magyar lélek, mely a tordai országgyű-. soknál, a mi egyházunkban. Sok hitbeli, vallási, erkölcsi és egyházi tekintetben egyaránt István király hívei vagyunk mindnyájan mi magyar keresztyének. Külső egyházi intézmények s szervezkedések tekintetében Róma hívei tartanak több jogot hozzá, de ami a hit tisztaságát és a szigorú hitvallási és krisztusi életet illeti, erre nézve mi evangélikusok tartjuk és valljuk magunkat Krisztus és István király igaz híveinek. Amikor mi evangélikusok István királyt ekkép nemcsak államalkotó nemzeti, hanem Róma híveivel együtt hitbeli hősünknek is valljuk, hasonlatul hivatkozunk Augusti- nusra, a 400 körül élt hipporegiusi püspökre, a nyugati egyház legnagyobb egyházi atyjára, őt egyaránt kedvelik és dicsérik evangélikusok és római katolikusok. Sok tanítását közösen idézzük mi is, ők is. Róma hívei különösen akkor említik, amikor az egyházi hatalomról és a pápaság elsőségéről van szó, mi protestánsok főkép akkor hivatkozunk rá, mikor a hitáltali megigazulásról tanítunk. Senki az ember bűnösségét oly tisztán fel nem ismerte, mint Augustinus s senki nála nagyobb és meggyőzőbb erővel nem hirdette, hogy az üdvösséget csak a Kriszlésen először mondta ki Európában a vallások szabad gyakorlatát, ősi, nemes természetétől annyira elfajult, hogy megtanulta gyűlölni honfitársát. Meg akart tagadni tőle minden jogot, tűrte, hogy idegeh katonák lerombolják áhítattal épített templomaikat, a magyar lelket nemesítő iskoláikat és elűzzék a papokat, akik családjukkal a tisztes élet példaképei voltak. A nyugati mé^eg ennyire megmételyezte a magyarság emelkedett turáni természetét. Mikor a mohamedán kalifa elküldötte követét a fejedelmekhez, hogy ismerjék meg és fogadják be Mohamed vallását, a követek ajánlatára az európai hatalmasságokat vak gyűlölet ragadta el és kivégeztették a követeket. A nagy mongol fejedelem, a turáni uralkodó, nyugodtan meghallgatta őket és azt felelte: — Mutassátok meg nekem, hogy a ti hitetek az egyetlen igazán jó hit és ak- kar elfogadom. íme a turáni lélek emelkedett türelme az elfogult látókör korlátoltságával szemben. Mikor az 1662 tavaszán összehívott országgyűlésen a protestánsok felpanaszolták, hogy elfogadott békekötések és szentesített törvények ellenére üldözik őket, a bécsi udvar hatása alatt álló nádor és pártja azzal akartak kitérni a jogos panaszok tárgyalása elől, hogy ezt tusban való hit által Isten ingyen kegyelméből nyerhetjük meg. Amint ekkép Augustinust az evangélikusok is, Róma hívei is legnagyobb Mesterüknek ismerik el, akkép tekinthetjük mindegyik felekezet hívei István királyt nemcsak nemzeti, hanem vallási és egyházi szempontból is a magunk kiváló hősének. De amint a lélek felette van a testnek, a belső tartalom a külső héjnak, a hit a fényes szertartásoknak, az isteni kegyelembe vetett reménység az ember saját jótetteiben való bizakodásának, annyival több joggal és inkább, mint Róma hívei, vallhatjuk mi a reformáció magyar követői magunkat Krisztus és István király igazi híveinek. Hívő szívvel s áldó lélekkel énekeljük azért mi is István király ünnepi évében: „Hol vagy István király? Téged magyar kíván.“ Bereczky Sándor. Kemeneshőgyész (Vas m.) evangélikus egyházközsége kántortanítói állásra pályázatot hirdet. Javadalom: természetbeni lakás, 43 értékegység. Pályázati határidő megjelenéstől számított három hét. Kérvények a kemeneshőgyészi evangélikus lelkészi hivatalhoz küldendők. 1—1 TERJESSZÜK A „HARANGSZÓ“-t! az országgyűlést csak a török ellen való védekezés céljából hívták egybe, tehát más kérdést ezen tárgyalni nem lehet. íme az örök kibúvó, az elkövetett vétek felelőssége alól. Mikor a gyilkos Káint megkérdezték, hol az öccse, azt felelte: — Avagy őrizője vagyok az én atyámfiának? Igenis, őrizője vagytok, emberek, mert testvér és testvér között nem lehet más, csak szeretet, egymás megértése, egymás megsegítése. A protestáns rendek megkeresték az uralkodót, hogy tegyen eleget a törvényeknek, amelyekre megesküdött. Lipót erre nem volt hajlandó. Lipótot az uralkodót papnak nevelték. A szolgaság lelke élt benne, nem értette az uralkodás sors-repülését. Környezete nem egy egészséges államélet jeleseiből alakult ki, hanem kalandorokból, akiket egy nagy birodalom óriási vagyona csábított oda, hogy a hatalom eszközeivel megrabolhassák ezt a vagyont. Tisztesség, lelkiismeret, emberiesség, jóakarat ebben a társaságban ismeretlen volt. Lipótban nem volt tehetség az uralkodásra. Sejtelme sem volt arról a termelő munkáról, amit az uralkodónak el kell végezni, hogy a reábízott földeket jó maggal vesse be és a gazdag aratás jó móddal lássa el földjének lakóit.
