Harangszó, 1938
1938-06-19 / 25. szám
1938. június 19. HARANGSZÓ 201. ipar magasabbfokán álló állam gyarmatává igázza le a földmívelő államot. Keleten, magyar hazánk testéből leszakított országrészek területén is, de különösen a megszállók anyaországában lázas munkával igyekeznek pótolni évszázados ipari elmaradottságukat. Esztendőkkel előbb nagy fizetésekkel csalogatták Románia és Szerbia terüle téré a magyarországi szakmunkásokat. Dédelgetett szerepet töltettek be velük, míg a szükséges nemzetbeli szaktömegeket fölnevelték. Munkájukat bevégezve, mint gyűlölt idegent tessékelték ki őket. Sajnos, magyar iparosaink ezt nem akarják tudomásul venni, mert Törökországba most is folyik a vándorlás. A fölöslegessé váltakat persze onnan is munkájuk végeztével hazakül- dik. Beszélni sem lehet azonban arról, ami Nyugaton történik. Német-, Francia-, Angolországban, Amerikában szinte meseszerűek a technika terén elért eredmények! Kelet és Nyugat ütközőjén összezsugorítva vagyunk mi, magyarok. Nagy gondot kell fordítanunk a magyar iparosság testi, értelmi és lelki fejlődésére. Mert amennyire örvendetes e téren az előrejutás, épnen olyan szomorú látni a visszamaradottságot is. Fájó szívvel kell sokszor látnunk a munkanélküliek tömegét. Mégis egy-egy építkezés, vagy más komolyabb munkaadás alkalma után szomorúan állapíthatjuk meg, hogy iparosaink között kevés a becsületes, a megbízható munkás. Tehát meg kell állapítanunk, hogy a nagy munkanélküliség dacára is óriási munkáshiány van. Becsületes, megbízható munkásokban nagy a hiány! Sokan vannak a munkások között, akik kenyeret akarnak keresni maguknak, családjuknak és ezért kilincselni, sétálgatni kénytelenek, de kevesen vannak olyanok közöttük, akik a vállalt munkát nemcsak úgy ahogy, hanem teljes tökéletességgel, lelkűk beleadásával mindenkinek tetszésére végzik is el. Volt alkalmam többször is megtekinteni néhai Hajts Jakab gyáros bútorraktárát. A nemzetközi és állandó bútor kiállítások különböző kitüntetéseit és dicsérő okleveleit valóban ki is érdemelte. Megrendelés nélkül, u. n. piacra készült bútordarabjai is szakemberek művészies lelkűidével készültek az ő gyárában. A tőle kikerült bútordarabok bizonyára száz esztendők múltán is dicsérni fogják a Hajts nevet. Az iparosság fejlődése a jelenleg működő mesterek kezében van lefektetve. A mestereknek tisztában kell lenniük azzal, hogy tőlük függ az általuk képviselt ipar tekintélye és megbecsülése. A rájuk bízott fiatalok jelleme és egyénisége elsősorban az ő kezük között formálódik ki. Ök teszik a jövendő iparosnemzedéket naggyá, vagy kicsivé; jóvá, vagy rosszá. Ök formálják iparuk és a társadalom hasznos tagjává, illetve iparuk kontárává és a társadalomra veszélyessé. A jó mester példája felkelti a ta- noncban, a segédben a törekvést, a munkakedvet, a lelkesedést, melyek legjobb nevelői az emberi jellemnek. A mester kezére bízott ifjaknak adott jó tanács, helyén alkalmazott megintés is alkalom az iparosnemzedék helyes nevelésére. A jó iparos előtt mindig tekintély marad az ő tanítómestere. Munkáról való beszélgetés alkalmával sokszor hallottam jóleső érzéssel, sugárzó arc meggyőződésével; „Mesteremtől így tanultam!“ Fontos elhatározásnál szinte kibuggyan az iparos ajkáról a mérlegelés; „Vájjon mit szólna hozzá az én mesterem?" De nemcsak élők, hanem a halottak iránt is megvan a nagy tisztelet, amikor a rohanó életben könnyű alkalomra lesve, munkaadók tájékozatlanságát kihasználva, hallgatva a kísértés csábító szavára, ki nem érdemelt haszon zsebrevágásánál megszóla' a lelkiismeret: „Ha ezt megcsinálom, sírjában fordul meg az én tanítómeste- nem!“ Vájjon érzik, tudják-e a mesterek, hogy inkább ipari neveltjeik életében, mint saját gyermekeik életében folytatódik az ő életük? Elfogadják-e a mesterek azt a tapasztalatot, hogy egy iparos munkáját megismerve, megmondjuk, hogv milyen volt a tanítómestere?... Ha már most nem csupán ipari érdekből, 'de nemzeti szempontból nézzük a fejlődést, akkor is nagyon fontos kérdés: milyen lesz a mi iparosságunk? önmagunkat csapjuk be, ha a nyers erőben, magyar virtusban, harcrater- mettségünkben bizakodunk. A jövő háborúja a tudás, az ipar, a technika háborúja lesz! A diadal elnyerésére nem elegendő a mozi és a sport felkarolása, komoly tanulás által elért tudásban találjuk meg önmagunk és hazánk boldogulását! * Vér és könny jelzi az útat, amerre az ember halad ... Érthető, hogy öregek és ifjak leikébe mintha valamilyen ke- sernyésízű kiábrándulás égetődött volna bele: közönbösséggel találkozhatunk lépten-nyomon. Minden mindegy elve képtelenné teszi nemzedékünket az új tervek megvalósítására. Társadalmi életünk átrendeződésének idejét éljük. Mélyebb hasításokat végez ez rajtunk, mint akár a világháború, akár a török-tatár dúlás. Recseg és ropog körülöttünk minden. Térképek rajzolódnak újból és újból. Ami tegnap még fundamentumnak bizonyult, az ma már ingadozó kártyavár. Szellemi és gazdasági életünk új útakon keresi a maga boldogulását. Ebben a nagy zűrzavarban nagy szerep jut a jól felkészült iparosságnak. A magyar iparosságnak is el kell foglalnia vezérlő helyét édes magyar hazánk boldogabbá tételének szolgálatában. Szuchovszky Gyula. Bibliai szótár. Jézus feltámadása. Jézus feltámadása úttörő és elhatározó, mint az első végleges feltámadás az emberiség körében, ö az „első zsenge.“ (I. Kor. 15, 23.) Azt is mondhatjuk azonban, hogy az ő feltámadása világ- esemény. A sötétség hatalmasságai, amelyek Jézus halálakor a legnagyobb erővel szállottak harcba, Jézus feltámadásával a legelhatározottabb ponton szenvedtek. vereséget. Ez a vereség a világhelyzet tökéletes átalakulására vezeteti, hiszen Jézus feltámadásában megbizo- nyosult felmagasztosulása a világosság birodalmának feltárulását jelenti. Ennek pedig beláthatatlan következménye van mindazok számára, akik Jézussal kapcsolatban állanak. Mikor Kolumbus az új-világot elérte, az nemcsak az ő, hanem az egész óvilág számára feltárult. Ha egy beomlott bányából egy megtalálja a kivezetőutat, az eltemetettek mind megszabadulhatnak. — Ezért nem győznek az apostolok eleget beszélni arról, milyen beláthatatlan következményekkel jár Jézus feltámadása. „Isten minket is együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben a Krisztussal.“ (Efez. 2, 5—6.) Krisztus feltámadott, hogy mi őáltala megigazulhas- sunk (Isten közelségébe, Vele kapcsolatba juthassunk) (Róni. 4, 25.) Amint Krisztus feltámasztatott a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. (Róm. 6, 4.) Ezekbe az Igékbe foglalt megállapításoknak alapja pedig az, hogy Krisztus felbonthatatlan sorsközösségre lépett az emberiséggel, úgyhogy Őt attól, s azt Tőle semmi hatalom el nem választhatja. Amit Ő elnyert, abban mi is részesedhetünk. (Róm. 8, 38—39.) Fordította: Garam Zoltán. íííiíítüíiíüííüíCií«:-*-:; BIBLIA-ÓRÁN. Olyan meghatóak itt ezek az estek. Jöjjetek el mind, kik megnyugvást kerestek. Mintha Jézus köztünk halk szelíden járna, A sok megtérőre szeretettel várna. Jöjjön kinek szivét bántja harag, bánat Itt a Krisztus után uj utakon járhat! Tekintsen megértőn rá a bibliára, A könyvek könyvének hófehér lapjára. Hallgassa az Úrnak drága szent igéjét ; Megtalálja lassan lelke békeségét. Jézus a két kezét szelíden megfogja, Az életnek útját vele együtt rójja. Ti kik a világban hazug fény közt jártok. Ezt a boldogságot sohasem kapjátok. Tiétek a világ hazug fényessége, A mienk a Krisztus áldott békessége. Elcsábít bennetek ez a hazug élet, De vár rátok egykor ott fenn az ítélet. .. Olyan meghatóak mind ezek az estek. Kezem ősszetéve hosszan elmerengek. Rágondolok csendben Jézus keresztjére, Érettünk kihullott drága szent vérére. Kis ibolyák között a Golgothát látom, Az Úr szent igéjét a szivembe zárom. Csajbók Lydia. OLVAS D TERJESZD TÁMOGASD A I—IaRANGSZDT!
