Harangszó, 1938
1938-06-19 / 25. szám
1938. június 19. HARANGSZÓ 199. Pályázat a Luther-szoborra. A Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem Luther-szobor Bizottsága nyilvános pályázatot hirdet dr. Luther Márton Budapesten, a Deák-téren 70.000 P összeg keretében felállítandó szobra eszmei mintájának elkészítésére 1938. évi október hó 3-iki le járattal. 'A részletes programra és helyrajz átvehető az Egyetemes Egyházi Irodában: Budapest, VIII., Ül- löi-út 24. 1. em. A dr. Luther Márton szobrának céliára a IV. Deák-tér van kijelölve. Megjegyzendő, hogy az evangélikus templom és egyházi épület előtt, jelenleg a Sütő-utca felé elvonuló kocsiút megszűnik és a járda szintiére lesz felemelve, úgy, hogy az egy egységes, a kocsi forgalomból kikapcsolt területet alkosson. E terület egy része esetleg a szoborhoz illő parkozással lesz ellátva. E mellett azonban a szobor úev helyezendő el. hogy közte és az egyházi épületek között kivételesen erre a járda- szintre felhaitott jármű a temntom, vagy egyházi énület kapuia elé állhasson, tehát legalább 6.00 m távolság legyen e célra szabadon fenntartva. Habár ez az elhelyezés látszik legmegfelelőbbnek és a minta benvúitására ez a kötelező, a Luther-szobor Bizottság lehetőséget ad a Művész uraknak, ha elfogadható más elhelyezési javaslatot kívánnak tenni, hogy ezt rajz. benyújtásával és a mintának a javasolt helyhez — De miért vár ez engem! Nem akarok én sehová se menni! Én megvárom itt, míg megszólal a harang. Úgy érezte, hogv a konok várakozó mindig közeledik feléje, mintha valami óriási tömeg akarna reá nehezedni. Nvo- nittl féléié lassan, annvira lassan, de könyörtelenül, mint amint a fának, vagy háznak az árnyéka kúszik a földön, míg a nap kelettől nyugat felé halad. Már érezte a lélegzését is, de most már nem bírt maradni, pedig megfeszült minden izma, hogy még a csontja is fájt tőle. Homlokán kövér verítékcseppek jelentek meg. Aztán hirtelen valami szörnyű rémület ütött át lelkén. Felkapta a fejét és úgy látta, hogy a végtelen róna szélesedik ki előtte és ő kedves paripáján vágtat, mit tíz éve vett el tőle az uraság magának nyereg alá. Előtte a ménes nyargal és ő hajszolja a csikókat, mert, nyomában vannak, hogy a legszebbeket szakítsák ki a ménesből. Mintha nem is érné lova lába a földet, hanem úgy úszna a levegőben valami irtózatos rohanással. Valahol messze előtte a ködös félhomályból a torony piros csúcsa tűnt elő. — Hajrá!... Hajrá!... Csak a tornyot érjük el és meg van mentve minden! Csodálatos pompájú mezőkön nyargal át, de nincs megállás, mert konokul nyomában vannak mindig. Ismét megrázkódott és kinyitotta szemét. Eltűnt az előbbi kép és bütykös ujjaival idegesen babrálta a ruha fürtös való (alternatív) alkalmazásával megte hetik. De ez esetben számolni kell a Deák-téren átvonuló gyalogos- és kocsiforgalom zavartalan lebonyolulási lehetőségével és ennek a szoborra való kihatásával; azzal a kívánalommal, hogy a szobor úgy megfelelő távolságból, mint annak közeléből kellőkép és nyugodtan szemlélhető legyen; azzal, hogy a szoborral kapcsolatos ünnepélyek alkalmával körülötte többszáz ember ugyancsak forgalomzavar nélkül elhe- lyezkedhessék. Legyen hangsúlyozva az evangélikus egyházzal és épületeivel való szoros összetartozás és végül tekintetbe kell venni a Deák-tér alatt elvonuló, a heiyraizon pontozott vonalakkal jelölt földalatti villamos vasút pályáiát és Deák-téri állomási területét, valamint ennek leiáratait, amelyeken alaposabb változtatásokat sem a szobor alapozása érdekében, sem környezetének rendezése céljából eszközölni nem lehet. A végleges szobormű elkészítésére országos közadakozásból 70.000 pengő, azaz hetvenezer pengő készpénz áll rendelkezésre. amely összeg semmiesetre sem léphető túl, mert az egyházhivek áldozatkészsége ismételten nem vehető igénybe, más alánból pedig túllépések nem fedezhetők. Tehát már a minta is akkén készítendő, hogv az annak alapján létesülő mű a művész tisztelet díjával együtt elkészíthető és felállítható legyen, beleértve az alapozási, talapzati építészeti munkákat, a szobrászati rész további, nagyobb és természetes nagyságú mintáit, agyagból való mintázását, gipsz- és bronzöntő munkáit, az esetle- gés kőfaragó munkákat, mindezekhez szükségelt fő- és mellékanvagokat. szállítási költségeket és egyéb mellék- és szőrét. Könyörgő, sóvárgó szemmel nézett a torony felé. Kiáltani szeretett volna, hogy: — Húzzátok már! Húzzátok! Hadd szóljon! Siessetek! Mert engem várnak! Egyszer azután mintha tényleg megszólalt volna a régi harang. Zúgása mindig erősödött, hogy még az ablakok is remegni kezdtek és betöltött mindent valami kínzóan szomorú hanggal, mint mikor temetésre zúgott. — Ne! Ne még! Ne úgy húzzátok, hogy ilyen szomorúan zúgjon. Hiszen ez temetésre szól! Hívjatok vele engem! Úgy szóljon, hogy: jöjj, jöjj! Én még templomba akarok menni! Hát húzzátok már! A bokor alatt kapargáló kotlós felfigyelt és fejét a torony irányába fordít- totta. Az öreg Zámbó is felemelte fáradtan a fejét és úgy látta, mintha a torony ablakból ezer meg ezer hófehér galamb szállna szanaszét a kék levegőben. Egy éppen felé tart. Aggódó szorongás fogta el, hogy majd nem mer hozzá repülni a galamb, mert még mindig mögötte áll a konok várakozó. De nem, mert ni ni! Egyenesen felé tart és amikor odaér hozzá, felcsendül a harangszó. Hangja tele van meleg, szíves hívással, mintha a szeretet mosolyánál kitárná előtte a templom ajtaját és az oltárnál maga Krisztus hívná: jöjj! jöjj! Aztán úgy érezte, hogy a várakozó gyengéden kézen fogja és együtt indulnak el, mint két jó barát. segédmunkálatokat, valamint a művész munka- s tiszteletdiját. — Amennyiben tehát a készkiadások a jelzett 70.000 P összegnek nagyobb részét felemésztenék, úgy ez a művészi tiszteletdlj-rész rovására fog válni. Az előbb jelzett összeg keretében a szobormű kellő monumentális hatással a Reformátort jellemző formában képezendő ki. — A művész elgondolására van bizva, hogy alkalmazzon-e és mily mértékben mellékalakokat, talapzati domborműveket és más művészi, vallási, esetleg magyar vonatkozású kiegészítéseket. A benyújtandó agyag-, vagy gipszminta 1:10 méretarányban (a minta minden 10 cm mérete egyenlő a valóságban 1.00 m-el) készítendő el és 1938. évi október hó 1. és 3-ika között, legkésőbb október hó 3.-án, déli 12 óráig az Iparművészeti Múzeum űvegcsamokába (IX., Üllői-út 33135.) szállítandó és ott a pályázó által ideiglenesen rendelkezésre bocsátott állványra felállítva helyezendő el. névaláírással látandó el és a rendelkezésre bocsátott helyraizba annak a téren való mikénti elhelyezése berajzolandó és ez is a pályamunkához csatolandó A mintához rövidre fogott leírás mellékelhető. A beérkezett pályamunkákat megfelelően összeállított bírálóbizottság fogja elbírálni és az alábbi pályadijakat végérvényesen odaítélni: 7. díj 2.000 P. II. díj 1 500 P. III. díj 1.000 P. Ezenkívül amennyiben a bírálóbizottság arra érdemes pályaműveket talál, Amint az ünnepség véget ért, kézen- fogta Zámbóék menyecskéje bámészkodó kisfiát és sietett vele hazafelé. Valami nyugtalanság hajtotta. A gverek még vissza-vissza nézett és huzattá magát igyekvő anviával. Amint kifordultak az uradalom felé vivő utcára, egy kutya szaladt el előttük. A gyerek utána nézett és megismerte pulijukat. Utána kiáltott: — Bogár! Bogár ne! Gyere ide kiskutyám! A kutya visszanézett. Meg is állt egy pillanatra, de ismét neki iramodott hazafelé. Aztán a gyerek megint megszólalt: — Nini, édesanyám, a Bogár! Eljött a kutya a ménes mellül! A menyecske rosszat sejtve nézett a kutya után és mégjobban sietett hazafelé. Amint haza értek, a kutya már ott ült az öreg Zámbó széke mellett és végig nyalta lelógó kezét. Szomorú barna szemeivel az érkezőkre nézett, mintha mondani akarna valamit. Az öreg előre csuklóit fejjel, összeroskadva holtan ült a székben. A ruha lecsúszott válláról és arcán megelégedett mosoly ült, mintha azt mondaná: — Szép az új harang szava, akár csak a régié volt! Az öreg Zámbó lett az első, kit utolsó útjára az új harang kísért ki. (Vége.)
