Harangszó, 1938

1938-06-05 / 23. szám

184. HARANGSZÖ 1938. június 5. Krisztus és az apostolok mindenütt az emberi személyiségnek istenálkotta Sajátosságában való újraéledéséről be­szélnek. Az embernek nem csak egy ré­sze (lelke, szelleme) fog feltámadni, ha­nem az egész ember, ide értve a testet is. Az Ujtestámentom nem ismeri a test­nek a késői görögök által vallott leki­csinylését; becsüli azt, mint Isten terem­tését. A test, amint azt a Mindenható kez­detben megteremtette, nem volt börtöne a léleknek, hanem — az eredeti szöveg értelmében — méltó köntöse Isten ké­pének és hasonlatosságának; a belső em­bernek megfelelő eszköze és kifejezési formája, sőt I. Korinthus 3, 16. szerint egyenesen „Isten temploma.“ A mostani test ugyan a halál marta­léka, ezért azonban nem marad az ember a „vég“ alkalmával test nélkül. Fel fog támadni a halálból új, dicsőséges test­ben. (Filippi 3, 21.) Nem az él tehát to­vább, amit az ember itt e földön ma­gából csinált, sem az, ami e világ vi­szonyai közepette belőle lett, hanem úgy támad fel az ember, ahogyan Isten kez­detben megteremtette. A feltámadáskor ez az isteni kezdet nyer befejezést, még sokkal dicsőségesebben, mint az első na­pon. A feltámadt ember isteni dicső­ségben tündöklik. (I. Korinthus 15, 41— 44.) Az ember mostani állapotához vi- nyonyítva a feltámadás teljes „elválto­zást,“ új teremtést jelent. (I. Korinthus 15, 51.) Fordította: Garam Zoltán. ÜNNEPEKRE KÉSZÜLŐDNEK. Ünnepekre készülődnek Sürgés-forgás minden házban, Ki mos, vasal, kalácsot süt Sonkát főznek nagy lábasban. Házak falát tapasztgatják Fehér messze/ bemázolják. Vájjon a szív ünnepel-e? Békét talál, békét is oszt? Bujdosónak szállást kinyit? Mezítelennek ruhát hoz? Megbocsátó szeretete A szivéből ki árad-e? Ezek nélkül az ünneplés Hétköznapi csúfolódás, A kalács is száraz darab Imádságod csak káromlás. Fehér lesz a házad fala, De tisztátlan szíved maga! Páter Jenő. Miért járok templomba? Nem puszta szokásból. Nem divatbemutatóra. Nem egy kis beszélgetésre. Nem szórakozni. Nem szundikálni. Nem a papot bírálni. Nem kegyességet fitogtatni. Nem Istennel üzletet kötni. Nem ismeretemet gyarapítani. Nem politikai nézeteket hallani. Az evangélikus keresztyén egyedül azért megy templomba, hogy hallgassa és engedelmesen befogadja Isten igéjét. „Boldogok, akik hallgatják és meg­tartják az Isten beszédét.'1 A nép gyermekei a Luther-szoborról. A Luther-szoborra történt gyűjtés­sel kapcsolatban sok megható levelet kaptunk olvasóinktól. Reszkető kezű öregasszonyok, kérges tenyerű gazdák, munkások és iskolásgyermekek ragadtak tollat s adtak kifejezést a szobor fel­állítása feletti örömüknek. Az alábbiakban két egyszerű olva­sónk beküldött verséből közlünk né­hány szakaszt. Vívott Luther szócsatákon Háromnapos hitvitát, Ellenségi mindenáron Leteperni akarták. Mindenható világ Ura Ellenségtől megvédte, Ajka kinyílt igaz szóra, Isten ott volt ővele. Hitünkért sokat dolgozott, Nagyok az ő tettei, Testvéreim, ezért szobrot Mi is állítsunk neki. Bibliával a kezében Hit, szeretet övezik. Világosság gyűl az éjben Ahol a hőst követik. Kövessük mi is testvérek, Hithősünk nagy példáját, Minden ember, ki jo lélek, Olvassa a bibliát. Szabó Juliska, a csanádapácui elemi iskola VI oszt. tanulója. *** Pályámat most kezdtem, gyári munkás vagyok. De mi tőlem telik, annyit én is adok! Mért ne tehetné meg Luther szent egyháza, Hogy szobrot állítson a magyar hazába! Hogy emelt szoborral lerója háláját, Mely hirdeti hitünk örök erős várát. Biblia a községházán. A kiskunlac- házai református egyházközség a politi­kai községnek díszes bibliát ajándéko­zott azzal, hogy azt helyezzék el a kép­viselőtestület tanácskozó asztalán. Az elöljáróság elhatározta, hogy a bibliát ünnepélyes keretek közt veszi át s ta­nácskozásai előtt mindig felolvasnak be­lőle. — Követendő példa. Akadna-e köztünk egyetlen egy hivő, Ki mondaná, hogy ez a dolog nem dicső? Ezt még a koldus is helyeselni fogja, 0 is adományoz a Luther-szoborra.' De ő majd csak annyit, ami tőle telik. A tavak vizét is a cseppek növelik. Balogh Lajos diósgyőri vasmunkás. E néhány egyszerű megnyilatkozás is mutatja, hogy a Luther-szobor ügye nem erőszakkal előráncigált valami, ha­nem a népünk szíve mélyén gyökerezik! OLVASSPX A BIBLIÁT „A Szentlélek mindenre megtanít majd titeket. . Junius 5. A Szentlélek gyülekezetei alakit: „Megkeresztelkedének és meg- szaporodának azon a napon háromezer lélekkel...“ Ap. Csel. II. 14—41. — UJ gyülekezetek szervezői nagyon jól tud­ják, hogy milyen nehéz egy-egy új gyü­lekezet megszervezése, s mennyi rossz­akarattal találkozik az ember munkája közben. — Gyülekezet az Isten szent Lelke nélkül nem szervezhető. Hiába mondod el a legnagyobb művészi elő­adókészséggel Péter apostol pünkösdi beszédét — beszéded nyomán nem fog­nak háromezren megtérni, megkeresz- telkedni. A gyülekezetei nem Péter, ha­nem az Isten szent Lelke alakította meg. Ember által szervezett gyülekeze­tek összeomlanak, Isten szent Lelke ál­tal alakítottak megmaradnak. Junius 6. A szentlélek gyülekezeteket összetart szeretethen: „Mindnyájan fe­lette nagy szeretetben valának ...“ Ap. csel. IV. 31—37. Nagyobb, régibb gyü­lekezetek lelki összetartásához mennyi emberi munka kell és még igy is — ko­molyabb lelki életet csupán egy kicsiny mag él, — a többiek néha el-ellátogat- nak az istentiszteletekre s ennyiből áll keresztyénségük. Emberi erő képtelen gyülekezetei összetartani, az összetartó erő: az Isten Szent Lelke. Az idézett részben az Isten szent Lelke csodát mű­velt: nem csupán szavakkal szeretik egy­mást, hanem tettekben nyilvánul meg a kis gyülekezetek egymásiránti szere- tete. A módosabbak eladják vagyonu­kat és támogatják a szegényebb gyüle­kezeti tagokat. Junius 7. A Szentlélek hitvallói bá­torságot ad: „Mikor pedig látták volna Péternek és Jánosnak szólásban való bátorságukat.. .* Ap. csel. IV. 8—13. Péter, mint ember nem tartozott a leg­bátrabbak közé: amikor baj volt, meg­alkudott a helyzettel és az emlékezetes .éjszakán, hogy magát mentse, megta­gadta egymásután háromszor Mesterét. Mégis pünkösd napján az ő lelkes be­szédére keresztelkedtek meg háromeze­rén s a fenti szentírási részletben Jézus egykori bírái előtt Péter olyan lelkesen tesz bizonyságot Krisztus mellett, hogy a bírái elcsodálkoztak mindkettőjük bá­torságán. A bátorságot Péternek, illet­ve Jánosnak, mindkét esetben, Isten szent Lelke adta. — Jövel Szentlélek, adj hitvalló bátorságot sok-sok vegyes­házas hittestvérünknek, hogy meg mer­je vallani a hitét a házasságra lépése al­kalmából is, de a későbbi, gyermekeket nevelő években is. Junius 8. A Szentlélek bölcseséget ád: „Némelyiknek adatik Isten Leiké­től bölcseségnek beszéde, némelyiknek pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélektől.“ I. Kor. XII. 8., II. 9—16. Sa­lamon az ótestámentomból jól ismert álmában nagyon jól tudta, hogy mit kér­jen az Isten szent Leikétől: Nem a gaz­dagságot, sem a hosszú életet tartotta a legfontosabb uralkodói szükségletnek, hanem a bölcseséget. Ezt kérte. Böl­cseséget, — nem emberi bölcseséget,

Next

/
Thumbnails
Contents