Harangszó, 1938
1938-06-05 / 23. szám
1ŐÓ. HAfcANÖSZÓ i§3ä. június 5. A mi egységünk. Az ágostai hitvallás 7. cikelye az egyház egységéről a következőt tanítja: „Az egyház valódi egységére elegendő, hogy egyetértés legyen az evangéliom hirdetésére és a szentségek kiszolgáltatására nézve. Ellenben nem szükséges, hogy mindenütt hasonló emberi hagyományok vagy szokások vagy emberektől rendelt szertartások legyenek; amint Pál mondotta: Egy hit, egy keresztség, egy Isten és mindenek Atyja .. Az evangélikus egyház ehez tartja magát. Gondosan ügyel a tanbeli egységre az evangéliom és szentségek azonos értelmezésére de nem tartja elengedhetetlenül szükségesnek a szervezetbeli egységet. Az evangélikus egyház szerte e világon ugyanazt az evangélio- mot hirdeti, a szentségeket ugyanúgy szolgáltatja ki. A lényeges dolgokban tehát az evangélikus egyházban is teljés az egység. Az emberi szervezet és külsőség egységét azonban az evangélikus egyház másodrendű dolognak tartja. Ez nem jelent azért külső széthul- lottságot. Senki se gondolja, hogy az egyes országok evangélikus egyházai között semmiféle közeledés vagy kapcsolat nincs. Az evangélikus világegyház az egy hitre vivő pünkösdi Lélek unszolására réges régen érezte már a közeledés szükségességét. Történtek is idevonatkozólag jelentős lépések. Ennek a mozgalomnak leglelkesebb munkása a nemrég elhunyt Söderblom Náthán uppsalai érsek volt, akinek kezdeményezésére jött létre 1925-ben Stockholmban az első igazán nagy protestáns világgyűlés. Az evangélikus világegyház különböző tagozatainak legfőbb összekötő szerve ma az evangélikus világgyűlés, amely négyévenként tanácskozik a világ különböző részein. Legközelebbi gyűlése Amerikában lesz 1940-ben. Ez a szerv gondoskodik szükség esetén az egyes nehéz helyzetbe jutott evangélikus egyházak anyagi és erkölcsi támo^Tatásáról, az összetartozandóság ápolásáról és egyetemes evangélikus hírszolgáltatásról. A világ evangélikussága tehát igen is egységes. Eggyé teszi az ige, a szentségek, az egyház Ura, Krisztus és a közöttünk szüntelen munkálkodó pünkösdi Szentlélek. A testvéregyház köréből. Az erdélyi reformátusok napilapot indítottak. — Az Országos Protestáns Patronázs egyesület új világi elnöke dr. Lázár Andor ny. igazságügyminiszter lett. Egyházunk rövid világtörténelme. Amerika. Az Egyesült Államok felé irányuló európai kivándorlás tart, amióta Amerikát felfedezték. Ez a kiaknázatlan földrész a boldogulásnak ezer lehetőségeit nyújtja az ide települőnek. Először angolszászok, skandináviaiak, franciák és németek, tehát nyugat és északeurópai népek jöttek ide, majd követték őket a közép, déleurópaiak. Magyarok nagyobb számmal a szabadságharc gyászos elbukása után jöttek ide Kossuth Lajossal. A Kossuth-féle kivándorlók az Egyesült Államok középnyugati államaiban telepedtek le mint farmerek, mások meg az amerikai hadseregben vállaltak szolgálatot. Piványi Jenő történettudós magyarérdekű könyvében számol be a magyarok szerepléséről az amerikai polgárnáborúban. Ezen szórványos bevándorlás után a magyarság tömeges beözönlése körülbelül 45 évvel ezelőtt vette kezdetét, amikor egészen a világháború kitöréséig, illetve az amerikai bevándorlási törvények megszigorításáig hétről-hétre ezrével jöttek Amerikába a boldogulást keresők. Az amerikai magyarságnak úttörői csaknem kivétel nélkül a nincstelen szegényekből kerültek ki. Akik odahaza képtelenek voltak anyagi boldogulásukat megtalálni, azok kezükbe vették a vádorbotot és nekiindultak a nagyvilágnak, hogy ebben a tejjel mézzel folyó Kánaánban emberségesebb megélhetéshez jussanak. Mezőgazdasági alkalmazottak, béresek, cselédek stb. voltak az első amerikai magyarok, akik hősi elszántsággal, de nyelvismeret nélkül, az itteni viszonyok tudása hijján egészen Anyóka. Irta: Bíró Gyulané. A szobában sötét volt, anyóka a zsámolyon ült, bóbiskolt, az unokája a pamlagon aludt. A szoba jó meleg volt, kint esett a hó és hideg szél fújt. A menyecske bejött, friss hideget hozott magával, megrakta a kályhát, hidegtől kivörösödött kezeit dörzsölgette. Miután megetette az állatokat, megfejt, becsukta az aprójószágot és félrehúzta a vacsorát. Leült a kályha mellé, az ablakon át kémlelte a havas utat. Aggódva várta az urát, aki fáért ment az erdőbe már reggel. A hóvihar behordta az utat és a lovacskák nehezen húzták a megrakott kocsit s így késve érkeztek haza. A menyecske futott ajtót nyitni. Péter iekászolodott a kocsiról, lerázta a havat magáról azután az asszony segítségével kifogták a lovakat és ellátták őket. A fát letakarták ponyvával és másnapig otthagyták szekerestül az udvaron. Péter bement a sötét szobába és a kályha mellé ült, hogy hidegtől gém- beredett tagjait felmelegítse. Az asz- szony terített a konyhában, azután bejött és oda ült az ura mellé. Egy kis ideig a kandallóban táncoló lángocskákat nézték. Aztán megszólalt az asz- szony. Itt járt a Szekeres András, hogy aszondja eladó a szőlője, ajánlotta hogy vegyük meg. Péter füttyentett, hogy eladó a szőlő? Hogy vegyük meg? Oszt miből? Van anyókának a takarékba, kockáztatta meg az asszony. — Van, De az az övé, hékás! Felelt rá a férfi nyersen. Szép szőlő, jó hozamú, ötven akó boruk lett, néhány mázsa szép szőlőt is adtak el a kereskedőnek, az asz- szony nagyot sóhajtott. — Anyóka hallgatott, de már elhatározta, hogy megveszi a szőlőt, hogyne venné meg, hisz az egyetlen fiának takarékoskodott. Hogy nem adta ki a kezéből a takarék- könyvet, annak az volt az oka, hogy ie- gyen valami a kezében, hátha rosszul bánnak vele, ha semmije sincs. Két éve annak, hogy a jó ura meghalt, akkor átadta az egész gazdaságot a fiataloknk, legyen a tietek, gazdálkodjatok, átadta a földeket, jószágot, mindent csak a takarékkönyvet és a hátsó szobácskát tartotta meg magának. A fiatalok boldogok voltak, hálásak, jól bántak az öregasszonnyal. Anyóka nem is volt olyan öreg, még ötven éves sem volt, de hetvennek látszott. A folytonos nehéz munkától kiuzsorázott teste időelőtt összegörnyedt, ezer ráncú, csontig aszott, töpörödött anyókát csinált belőle. — Igen, megveszi nekik a szőlőt. A hajlékot meg kellene reperálni, kezdte újra az asszony, de kifutja az almából. Szekeresné egy kocsiravalót vitt be a városba, hát még a dió, nagy ára van annak! Pár év alatt kifizeti magát a szőlő a termésből. De jó is volna Péter, ha megvehetnénk. — Jó volna, felelt rá az ember, — már beleélték magukat a vásárba. — Meglássa anyóka nem adja ki a pénzét, nagyon szereti, jobban mint az egyetlen fiát. — No, no, ezt nem lehet mondani, mindent ide adott, lehetne minden az övé mostis. — Na hiszen ideadott, nincs is baja, gondja, tálcán kap mindent, mondta az asszony harciasam — Mégis érdemli, mondta Péter csendes hangon. — Hej! De szép szőlő, de igen áhítozom utána, nem lesz az a szőlő miénk meglátod, tudom, hogy nem ad rá pénzt az öreg zsugori, soha elő nem hozta a pénzit, ugyan minek tartogatja? — Ej, ne is kérd el tőle, harag lesz belőle. — De bizony, hogy szólok, majd beszélek én annak a vénasszonynak a fejével, mit kuporgat, én előttem ne dugdossa a pénzit, ha szépszerével nem adja, majd kikényszeríteni tőle. Itt megvan mindene, úgy élhet nálunk mint egy kiskirály. — Na, adjál vacsorát, éhes vagyok, oszt holnap elmegyünk Szekeresékhez alkudni. — Anyókát szíven ütötték ezek a szavak. Az ő fia, akiért ennyit dolgozott, csak egy vénasszonyt lát benne, benne, az édesanyjában. És alig adta át a vagyonát, máris hangoztatja a fia, f Söderblom Náthán svéd evangélikus érsek, a protestáns testvériség lelkes munkása.
