Harangszó, 1938
1938-04-24 / 17. szám
134. HARANGSZÓ 1938, április 24. költeményeket és énekszámokat. Sápadt arcuk fel-felragyogott az örömtől és a meghatottságtól, ürömük akkor lett teljes, amikor az ünnepély végén őket is megajándékoztuk. Nemcsak az ajándékot vitték azonban haza rideg otthonukba, hanem magukkal vitték a karácsonyi „örömhírt“ is. így történt azután, hogy másnap tanítóiktól is azt kívánták, hogy az Ür Jézusról beszéljenek nekik. Mire a dolognak az lett a folytatása, hogy a hatóság a magánházakból is szigorúan kitiltotta a karácsonyfát. A vörös hóhérok barlangjában. 1930. januárjáig állami hivatalban töltöttem be állást. Egy napon azonban váratlanul elbocsátottak és egyidejűleg minden polgári jogomtól is megfosztottak. Majd beidéztek a C. P. U. rettegett hírű irodájába és azt kérdezték, hogy milyen alapon állhattam én eddig is állami szolgálatban. Ezt feleltem: „Három éves szolgálatom alatt sohasem merült fel ellenem kifogás, most sem követtem el szabálytalanságot, mit akarnak hát tulajdonképen?“ „Igen, — szólt a tisztviselő, -— maguk keresztyének azt prédikálják, hogy csak jövevények és vándorok itt ezen a földön. Ügy hát éljenek is jogfosztottak módjára. Akarjuk látni, hogy az a bizonyos Isten, akiben hisznek, segít-e magukon. ‘ Ezt gondoltam magamban: Isten velünk van, ezért nem félünk sem számkivetéstől, sem fogságtól, de még a haláltól sem. Mit árthat akkor nekünk a ti fenyegetésetek? De hallgattam. Ekkor kérdőívet tett elém, melyen ez a nevetséges kérdés is szerepelt: „Mely hadseregben és ho' szolgált a dédapja?“ Minthogy nem tudtam kielégítő feleletet adni, rámripa- kodott: „Maguk keresztyének, propagandával foglalkoznak és másokat is a szovjet unió ellen lázítanak!“ Azt fe'el- tem: „Ez nem igaz, önt valaki félrevezette. A mi evangélikus összejöveteleinken csak Krisztusról beszélünk. „Ügy szerette Isten ezt a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy mind az, aki benne hisz el ne vesszen, hanem örök életet vegyen.“ Amikor ennek hallatára valami megmozdult lelkében és lehor- gasztott fejjel ült helyén, így folytattam: „Ügy tudom, hogy ön lelkésznek a fia és teológiát végzett, miért nem hisz most is az Istenben?“ Erre mint a villám ugrott fel: „Nincs vele megelégedve talán? Majd ha számkivetésben lesz, azt hiszem meg lesz ezzel is elégedve.“ Ezzel a kihallgatás véget ért és én siettem elhagyni azt az épületet, ahol a vörös hóhérok elteszik láb alól áldozataikat. Házkutatás. Pár napra rá, tőlünk mintegy száz kilométerre fekvő helység evangélikus gyülekezetéből férjem levelet kapott, melyben arra kérik, hogy látogassa meg őket, mert az ő lelkészüket a hatóság letartóztatta és már három hónapja nem vehettek úrvacsorát. Miután egymást imádságban Istennek oltalmára bíztuk, férjem útra kelt. Akkor egész nap balsejtelmek kínoztak és nem alaptalanul. Éjjel egy órakor erős kopogtatásra ébredek. Kérdésemre durva hang felel: „Kérem, legyen szíves kinyitni. Hívő testvér vagyok, átutazóban és nincs ismerősöm ebben a városban.“ „Az uram nincsen itthon, — feleltem, — majd adok címet, ott megszállhat.“ Ekkor súgva ezt mondja valaki az ajtó előtt: „Törd be az ajtót.“ Majd az előbbi durva hang szól: „Nyissa ki! Meg kell győződnünk, hogy hol van férje.“ A beszélgetésre felébred házigazdám is. Beszól az ablakon, hogy csak nyissak ajtót, mert ezek hivatalos emberek és házkutatást akarnak tartani. Amikor az ajtót kinyitottam, három férfi lépett be a folyosóra: egy zsidó és két orosz. „Azért jöttünk, hogy házkuBibliai szótár. 16. Hozsánna. E zsidó eredetű szó jelentése a 118 zsoltár 25. verse szerint: „Oh segíts meg!“ Ez a kiáltás királyhoz intézve hódolatot is jelent. Jézus jeruzsálemi bevonulásakor ezt kiáltják feléje: „Hozsánna a Dávid fiának!“ Dávid király nemzeti hőse volt népének. Az ellenségtől megszabadította birodalmát és szinte kezében tartotta nemzete sorsát. A Jézushoz intézett „hozsánna“ kiáltásban azért benne rejlik annak alázatos fel- és elismerése, hogy Ö az, aki az ellenség hatalmát megtörheti és népe sorsát megváltoztathatja. Egyben azonban benne zeng ebben a kiáltásban az az örvendezés is, hogy Ö Istentől kapott hatalmával csakugyan mindezt meg is teheti. Hozsánnát kiáltani annyi, mint Jézusnak hódolni. Fordította: Garam Zoltán. Wartburg vára, ahol Luther az újtestamentumot 11 hét alatt anyanyelvére fordította. tatást tartsunk. Jobb, ha mindjárt megmondja, hogy hol vannak a külföldi levelek, mert ezeket keressük. Ha kiadja, semmitől sem kell tartania.“ Hiába magyaráztam, hogy mi nem szoktunk külföldről levelet kapni és hiába adtam át az asztalon fekvő belföldi leveleket, szónélkül hozzáfogtak a házkutatáshoz. Két órán át kutattak csupán, de nekem egy örökkévalóságnak tetszett. Ha síró gyermekeimet csitítani kezdtem, rámförmedtek: „Csak hadd bőgjenek, nem fognak attól még meg- dögleni.“ Miután semmi elrejtett levelet nem találtak, megukhoz véve a lelkészi folyóiratokat és az átadott leveleket, eltávoztak. Reggel megtudtam, hogy ezen az éjszakán a gyülekezet tizenhárom férfitagját tartóztatták le. A hatóság azt hitte, hogy a gyülekezet nem mer majd ezentúl összejövetelt tartani, de már másnap összegyülekeztünk egy magánháznál. A rövid írásmagyarázat után egymásután imádkoztunk mindnyájan az elfogottakért. A hangos zokogást egyikünk sem bírta visszafojtani. Fordítja: Huszák József. (Folytatjuk.) OLVAS D TERJESZD TÁMOGASD A ARANESZOT! Mi közünk az ótestamentumhoz ? Sokszor halljuk ezt a kérdést. Mi az újtestamentom gyermekei vagyunk, semmi közünk az ótestámentomhoz. Nagy tévedés. Nekünk igenis szentkönyvünk az ótestámen- tom is. Már csak azért is, mert az Úr Jézusnak is szentkönyve volt. — Az ótestamen- tom olyan, mint a fundamen- tom. Igaz, hogy a fundamentom még nem ház, de nélküle nincs ház. Olyan, mint a virág. Még nem a megérett gyümölcs, de virág nélkül nincs gyümölcs. Az •ótestámentom mutatja meg, hogy Isten miként készítette elő emberi bűn ellenére is a Krisztusban lett teljes üdvösséget. Sokan azt kifogásolják, hogy az ótestámentomban sok a kényes, botrán- koztató történet. Hát igen: az ótestámentom, mint az egész biblia nem állítja, hogy az ember angyal, nem tagadja le vagy szépíti a bűnt, hanem mindenütt könyörtelen igazmondással mutat rá a bűnre. De figyeljük csak meg: sehol sem úgy és azért, hogy megkíván- tassa a bűnt. Az ótestámentomban olvashatunk szörnyű bűnökről (Lót lányai stb.), de mindjárt utána ott találjuk a bűnhődés leírását is, jeléül annak, hogy vétkezni lehet, de büntetlenül soha. Luther is nagyon szerette az ótestá- mentomot. Különösen a prófétai könyveket és a zsoltárokat. félkészek figyelmébe. A Harangszó nyomdája keresztelési, esketésl és halálozási anyakönyvi kivonat-űrlapokat adott ki. A hivatalos beosztású űrlapok darabonként 4 fillérért kaphatók. 50 vagy több példány rendelése esetén a nyomda portót nem számít. Megrendelhető a Harangszónál, vagy közvetlenül nyomdánktól: Baross - nyomda, Győr, Andrássy-út 24. 1—3.
