Harangszó, 1938
1938-04-17 / 16. szám
126. HARANGSZÓ 1938. április 17 harcosai ezen a földön. Az, hogy vannak, hogy az ő katonáinak egy ellenséges világ közepette, az ellenség látszólagos diadala ellenére is van kedve és bátorsága a végső diadal bizonyosságával tovább küzdeni, a feltámadt Krisztusnak köszönhető. Az élő fővezér bátorságából merítenek a katonái is bátorságot. Április 22. Hogy vigasztalást nyer- jünk. Thessalomkai első levél 4, 13—ISu Minden gyászeset, minden temetés próbaköve a keresztyénségünk valódiságának. A pogányoknál érthető a vigasztalan kétségbeesés, de nálunk keresztyéneknél teljesen érthetetlen. Ha élő Krisztusunk van, vígasztalásunk is van. Aki bánatában nem tud megvígasztalód- ni, szégyent hoz az élő Krisztus nevére, méltatlanná lesz arra is, hogy keresztyén nevet viseljen, mert azt árulja el, hogy megszakadt a lelki közössége azzal, aki e nevet a szent keresztségber& nékünk ajándékozta. Április 23. Hogy reménységben élhessünk. I. Péter 1, 3—5. Olyan körülöttünk a világ, mint a virágoskert az erős éjszakai fagy után. A földi dolgokban való reménységét megingatták a mai idők súlyos megpróbáltatásai, a halál utáni életben, az örök üdvösségben pedig nem képes reménykedni. Mr is hasonlóvá váltunk a környező világhoz, mi is reménytelenségben élünk, panasz, zúgolódás, kétségbeesés közt vergődünk, vagy pedig a szívünkben ott hordozzuk az aranynál, gyémántnál is drágább kincset: az élő reménységet? Most van jó alkalom ennek a kincsnek a felragyogtatására és osztogatására. Túrmezei Sándor. —• Ilyen szemtelen dologra vetemedett? Szinte hihetetlen! — Nagytiszteletű úr hivatása hozza magával, hogy csak szépet, nemeset akar látni mindenhol és mindenben. De amit mondtam, az igaz. Maga Dezső úr bízott meg e dolog kivizs gálásával. Felmentem a bankba s ott megtudtam a való tényt. A váltót rendeztem, de erről Dénes nem tud. A váltó nálam van. A lelkész megcsóválta a fejét. —- Micsoda ember! Így visszaélni jóltevője nevével! — A lelke mélyéig romlott. A lelkész nem szólt, csak csóválta a fejét. Az orvos folytatta. — Az igaz, a birtokba beleült kedves emberével, azzal i Péterrel. Ez itt basáskodik, az meg Pesten tivornyáz. Attól félek, óriási pénzeket szed fel s a birtokot agyon terheli. Igaz, van Dezső úrnak egy bankban meglehetős nagy összegű készpénze, amiről Dénes nem tud. De a fő mégis a birtok. Ezt kell megmenteni és pedig mielőbb! — Az igaz. De, hogy gondolja azt, doktor úr? — Az előbb, hogy hallottam, kedves fia útba ejti Váralját, egy eszmém támadt. — Halljam, mi volna az? — Lesz szíves több ember előtt hangoztatni, hogy Géza fia az ünnepekre megérkezik. De előbb kedves öccséhez néz be, hogy annál nagyobb legyen az öccse öröme, hát pár napra nagytiszteletű úr is elmegy és meglátogatja őt. Ennek hamarosan híre megy, eljut a kastélyba is s így nem lesz feltűnő az elutazása. Majd úgy intézem a dolgomat, hogy egy napra én is ott lehessek. Ott aztán együtt leszünk mind s meghányjuk-vetjük, mi tevők legyünk? A lelkész jónak találta a tervet. — Nagyon jó lesz így. — Csak még arra kérem, állapodjanak meg bizonyos napban, a mikor fia odaérkezik. Nagytiszteletű úr egy-két nappal előbb is indúlhat s másnap én is megérkezem. S még aznap vagy másnap én eljövök, hogy előbb lehessek idehaza. — Helyes. Majd levélben megállapodunk Gézával a dátumban s tudatni fogom. Óh, úgy örülök, hogy Dezső úrraí találkozhatom. — Dezső úr is érdeklődött nagytiszteletü úrék után s meleg üdvözletét küldte általam. Úgyszintén kedves öccse is* — Hálásan köszönöm. Az orvos ép felállt, mikor a nagytiszteletü asszony belépett. — Már megy doktor úr? — Ideje lesz. Az idő eljár. Hamar sötétedik. — Az igaz. De azért várjon pár pillanatig. A leány azonnal behoz egy csésze teát. Jó lesz azt meginni az út előtt. — Csókolom a kezét. Az orvos visszaült a helyére. — Halld csak édes, miben állapodtunk meg a doktor úrral. A nagytiszteletű asszony újjával fenyegette meg a két férfiút. — No, no! Csak nem valami titkos dologban? — A két ember jóízűen felkacagott. — Ha titok volna, úgy nem mondaná el a nagytiszteletű úr. A nagytiszteletű asszony is mosolygott. — Jó, jó. Hát halljam. — A levelet megírtad? — Meg. Csak borítékba kell tenni s mehet. ' — Légy oly jó s írd még bele, hogy írja meg Géza pontosan, hányadikán ér az öcsémhez? Ugyanis azt határoztuk, hogy felkeresem én is az öcsémet. De eljön a doktor úr is s ott aztán megbeszéljük Várkonyi Dezső úrral a jövő terveket. (Folytatjuk.) Terjesszük a HARANGSZÓ-IF h elvégzésében karöltve jár az iskolával, úgy a siker biztos, míg ellenkező esetben az eredmény csak igen gyenge lenne. Társadalmunk eme rákfenéjével az Iskola magára hagyatva, meg nem bir- kózhatik a győzelem reményében. E baj orvoslására meg kell mozdulnia minden erkölcsi közületnek, mert csak így remélhető, hogy a nagy arányú veszedelem elé gátat vethetünk. Nem szabad egy pillanatra sem felejtenünk, hogy polgárainak józanságán alapszik az állam hatalma és boldogulása. Benedek Vince. «LVASSVK A BIBLIÁT Mert azért... támadott fel... Krisztus, ... Április 17. Hogy mind élőkön, mind holtakon uraikodiék. Római levél 14, 7—9. Krisztus diadalmas feltámadása, húsvéti ünneplésünk és örömünk alapja nem azért ment végbe, hogy az egyházi esztendőben eggyel több legyen az ünnepünk, hogy egyszer egy évben a szenvedés és halál által megsebzett lelkünk vigasztalására húsvéti igehirdetést hallgassunk meg, hanem hogy ő, a feltámadott Ür mindörökre a mi urunk és királyunk legyen. Nincs jogunk husvét ünnepléséhez, ha nem vagyunk hajlandók őelőtte, a mi királyunk előtt egészen meghódolni, s magunkat néki mindenestől átadni. Április 18. Hogy általa megigazui- junk. Római levél 5, &—11. Amint Izrael népének hivatalban levő, élő főpapja a leölt áldozati állat vérét bevitte a szentek-szentjébe, úgy viszi oda a mi örökkévaló főpapunk, az élő Krisztus a saját kiontott vérét a szent Isten szívéhez, hogy számunkra megigazulást, kiengesztelődést szerezzen. A feltámadás teszi igazán hatékonnyá érettünk hozott golgotái áldozatát. Ez a megnyugtató biztosíték arra nézve, hogy a kereszten kiontott vér nem vádolni akar, mint Ábel vére, hanem megigazítani. Április 19. Hogy új életben járhassunk. Római levél 6, 1—4. Nekünk nem csak arra van szükségünk, hogy óemberünk bűneit a megfeszített Krisztus vére eltörölje, s ezt a mi óemberünket vele együtt a halálba adjuk, keresztre feszítsük, hanem hogy új ember támadjon fel és éljen bennünk. Ez a feltámadás azonban csak a feltámadott Krisztus ereje által lehetséges. Amint tavasszal a fában a nedvkeringés új életet támaszt, úgy támaszt fel minket is az élő Krisztus ereje új életre. Április 20. Hogy hitünk ne képzelődés legyen. Korinthusi első levél 15, 12—17. A pogány vallások majdnem teljesen emberi okoskodás és képzelődés szüleményei. A mi vallásunk sem lenne egyéb, ha Krisztus fel nem támad a halottak közül. Husvét nélkül a róla szóló igehirdetés csak ámítás és hitegetés lenne, a benne való hit pedig délibábker- getés. Hála legyen Istennek, hogy egyszülött Fiát feltámasztotta a halálból, s mi templomainkban az élő Krisztusról tehetünk bizonyságot és hitünkkel nem csalóka délibábra, hanem kősziklára támaszkodhatunk. Április 21. Hogy bátran tudjunk harcolni. Korinthusi első levél 15, 54—58. Milyen csüggedt, erőtlen, szánalmas sereg lenne a Krisztus serege, ha ő, a fővezér fel nem támad a halálból. Ebber az esetben már nem is lennének néki
