Harangszó, 1938

1938-04-03 / 14. szám

JPünáiííuli

Kiadóhivatal*

harangszó

Hra

1938, április 3.

A HARANG SZÓ tulajdonúi képező

. győri BAROSS~NYOMH/1 elsőrangú felszereléséért nél fogva szépen, gyorsan és olcsón készít újságot, Könyvet, vagy bármely nyomtatványt.

A bűn zsoldja et halál.

Irta: Szende Ernő. 13

A lelkész összecsapta a kezét

— Eszerint Várkonyi úr nem halt meg?

— Nem. Csak tetszhalott. Ma éjjel tizenegy és tizenkettő óra között fog felébredni. Hát nekem ott kell lennem, hogy kihozzam a kriptából s aztán elviszem egy svájci szanatóriumba, ahol kúra alá veszik, mert szervezetéből a mérget ki kell pusztítani. Pár hónap is beletelik, míg helyre jön teljesen. S aztán el kell tüntetni egy időre. Mert a gonosztevők esetleg rájönnek a koporsó titkára s üldözőbe veszik. Azért is kellett meghalnia, nehogy nyomába legyenek. De meg le kell leplezni a nyomorultakat s ez szerintem csak úgy fog sikerülni, ha eltűnik egy időre a szemük elől. Akkor biztosak lesz nek a dolgukban s jobban figyelemmel kísérhetjük. Egyenlőre ennyit mondok. Igaz, még a tárcáról is megemlékezem. Miután Dezső úr él, nem fontos annak eltűnése. Vagy előkerül, vagy ha nem, be lehet újból szerezni, a hiányzó iratokat. Ezért is mondtam akkor, mikor ezt elrabolták öntől, nem baj, ha el is tűnt. S most legyen szabad arra kérnem nagytiszteletü urat, Dezső úr külön meghagyásából is, hogy legyen a segítségemre ma este. Megbízható társra van szükségem s ez egyedül nagy- liszteletü úr lehet csak.

A lelkész leikéből mély fohász szakadt fel.

— Hála a jóságos Istennek, hogy így történt.

—■ Segítségemre lesz tehát?

— Egész szívvel. S nem csak most, hanem a jövőben is. S épp az előbb említette, hogy valahol el kell rejtőznie Dezső úrnak. Hát egy igen jó és nyugodt helyet ajánlanék. Ott senki sem keresné.

— Hol volna az?

—• Az öcsémnél Istvánnál, fent Zólyomban, egy kis fa Inban. Váralján erdész. Családja nincs. Egyedül van a feleségevei. Hát ott meghúzódhatna. Soha senki sem fogja keresni ott az erdőben az erdészlakban.

Az orvos felállt.

— Helyes. A kezelés után odavisszük. S ha valamire szükségünk lesz, ott bátran felkeresheti nagytiszteletü uram. Gyanút nem kelt, mert az öccsét látogatja meg.

A lelkész is felállt.

— Ügy van.

— És most megyek. Tizenegy felé egy fedett autóval megérkezem. Kérem legyen készen.

Az orvos elment.

— A lelkész bement a feleségéhez s röviden elmondta a dolgot. Közben megvacsoráztak s tovább beszélgettek.

Ügy tizenegy felé halkan megkopogtatták az ablakot.

Az orvos volt.

A lelkész felállt.

— Feküdj le édes, ne várj rám. Lehet, hogy nagyon is későn jövök meg. Majd rádzárom a lakást s a kulcsot magammal viszem.

Az asszony megsímogatta a férfi arcát.

— Isten segedelme legyen veletek.

A lelkész magához vonta hűséges életepárját s megcsókolta.

— Az Isten velünk lesz! Ö az igazság Istene.

Felvette a felöltőjét, bezárta maga után az ajtót s kilépett az utcára.

Az ég borús volt. Koromsötétség fogadta.

Az orvos megszólalt.

— Itt vagyok. Erre tessék.

A lelkész a hang felé tartott

Az orvos hozzálépett.

— Tessék velem jönni.

Az orvos az út közepén álló autóhoz vezette.

— A lámpákat eloltottam.

Kinyitotta az ajtót.

— Kérem, tessék belépni, talán ide előre mellém.

— Jó lesz.

A lelkész belépett. A túlsó oldalról az orvos is beült s elindította a kocsit.

Halk berregéssel suhant tova a kocsi. Most már égtek a lámpák.

Rövid idő alatt beértek az erdőbe, aztán a parkba.

Az orvos megszólalt.

— Most eloltom a lámpákat. Sötétben kell mennünk és lassan. Az út elég széles, ismerem is, így remélem, baj nélkül érünk a kriptához.

Nemsokára megállóit az autó.

— Innen gyalog megyünk. Pár lépés az egész.

Kiléptek a kocsiból. Az orvos jókora utazó táskát vett le

a kocsiról s elindultak.

A kriptánál az orvos kinyitotta az ajtót, beléptek s elővette a zseblámpáját. Az ajtót behúzta s lementek a lépcsőn ott álltak a fülke előtt.

— Kérem, legyen segíségemre. Kihúzzuk a koporsót.

Megfogták s lassan kihúzták.

Az orvos csavarhuzót vett elő, lecsavarta a srófokat.

— Vegyük le a tetejét.

Leemelték s a földre tették.

Az orvos megfogta a halott ütőerét.

— Az érverés erősödik. Most öltöztessük át.

A táskából egy rend ruhát, cipőt, kalapot szedett elő.

Levetkőztették és ráadták a másik ruhát. A régit bedobta a táskába s bezárta.

— így ni. Most majd segítek, hogy mielőbb magához térjen.

Dörzsölni kezdte a szívtáját. Aztán valamit az orra alá tartott, még az arcot is meglocsolta s Várkonyi Dezső felnyitotta a szemét.

— Ki van itt?

—- Én, meg Horváth lelkész úr. Hogy érzi magát?

— Kissé fázom.

Az orvos üveget vett elő.

— Tessék ebből a konyakból jó nagyot húzni. Ez majd erőt ád, meg meleget.

Várkonyi szájához tartotta az üveget s lassan eresztette bele az italt.

Pár perc múlva Várkonyi felült. Körülnézett.

— Még a koporsóban vagyok?

A lelkész szólalt meg.

— Abban. De az Isten igazságossága nem engedi, hogy a gonoszok akarata győzedelmeskedjen.

Az orvos ráhagyta.

— Ügy van. S most kérem, kapaszkodjék belénk s hagyjuk el ezt a helyet.

(Folytatjuk.)

Pályázat zongoratanárnői állásra.

A kőszegi ev. leánynevelőintézetnél megüresedett zongoratanárnői állásra kiírt pályázat határidejét az egyházi főhatóság 1938. április 10.-ig meghosszabbította s az állás elfoglalásának időpontját május 1.-ben állapította meg. A részletes feltételek a vallás- és közoktatás- ügyi minisztérium Hivatalos Közlönyének f. é. március 1.-én megjelent számában olvashatók. 2—3.

VIRÁGOT,

KÖSZÖRŰT

legolcsóbban

!§TIXIÉ-től

GYŐR, Deák-u. 6.

Telefon 9-46. — Aki a „Harangszó‘-ra hivatkozik, 10% engedményt kap!

Szerkesztő-bizottság:

Irányi Kamill, dr. Ittzés Zsigmond, Marcsek János, Németh Károly, dr. Schlitt Gyula, Szende Ernő, Szuchovszky Gyula, Túróczy Zoltán. Felelős szerkesztő és kiadó:

Szabó József.

Kéziratot nem küldünk vissza.

A lap elfogadása előfizetési kötelezettséggel jár.

Baross-nyomda, Uzsaly és Koncz. T: 7-6$.