Harangszó, 1938

1938-01-09 / 2. szám

12.

HARANGSZÓ

1938. január 9.

mindenütt lenézték, elnyomták, üldözték s irtották és mégse bírtak vele.

A zsidókérdést csak missziói lélekkel lehet megoldani. Nem úgy, hogy kitárjuk a keresztyén egyház kapuját, hogy minél több üldözött zsidó találjon mögötte olcsó védelmet. Nem úgy, hogy kitérítjük s beolvasztani próbáljuk. A zsidó maradjon zsidó. De ismerje meg Krisztust, akit ősei elvetettek. Hogy az Ur Jézus vére, melyet egykor átokként vett magára, bűnttisztító megváltás lehessen számára. A zsidó nem gyűlölni való, hanem sajnálni való. Fényes autón, szikrázó ékszerekkel, dús gazdagságában is szánandó nyomorult minden zsidó. Mert nincs Krisztusa.

, Ha rrtajd egyszer megismeri s Urának elfogadja Krisztust, — megoldódik a zsidókérdés.

Használt bélyeget a missziónak!

Rengeteg érték pusztul el tűzbedobott használt bélyeg alakjában. Pedig minden bélyeg érték. Az utolsó kétfillé- res is.

Olvashattuk annak idején a Harangszóban, hogy az angol gyermekek a múlt évben any- nyi használt bélyeget gyűjtöttek össze, hogy azoknak árából 39.000 biblia kerülhetett kiosztásra a kínai misszióban.

Mért ne követhetnénk mi is ezt a példát. Nem kell hozzá semmi különös. Csak annyi, hogy kivágjuk a hozzánk érkezett levelekről a lepecsételt bélyeget s mikor már jócsomó összegyűlt, beküldjük a Harangszónak. A Harangszó azután továbbítja a küldeményt a misz- sziónak, ahol azt értékesítve, az érte bélyegkereskedőktől kapott összeget a po- gánymissziö céljaira fordítják.

A misszió Ura apró levélbélyegeken keresztül is megmenthet egy-egy veszendő lelket! Vincze Imre.

Figyelmescteiés !

Több oldalról jelentik, hogy egyházunk híveit egy u. n. „Luther-szobor- akció" képviseletében ügynökök keresik fel, akik gipsz Luther mellszobrot hozva forgalomba, az egyetemes egyházra hivatkoznak és híveinket állítólag azzal is megtévesztik, hogy „akciójuk“ a Budapesten felállítandó Luther-szoborral kapcsolatos és a tiszta jövedelem egy része ennek céljait szolgálja.

Megállapítom, hogy ehhez az u. n. „akcióhoz“ az egyetemes egyháznak semmi köze sincs és attól az egyetemes

egyház a kért ajánlást határozott- 1 megtagadta.

Felhívom tehát egyházunk híveinek figyelmét arra, hogy ezen Luther mellszobrok terjesztése a Budapesten fc lítandó Luther szobor létesítésével semminemű összefüggésben sincs és semmiféle egyházi célt, vagy érdeket nem szolgál.

Megállapítom végül, hogy a Budapesten felállítandó Luther szoborra való gyűjtésre megbízást, vagy meghatalmazást senki sem kapott, önkéntes adományok átvételére egyedül és kizárólag az egyetemes egyház pénztára, a lelkész! hivatalok és az egyházi lapok szerkesztőségei jogosultak.

Hittestvéri üdvözlettel:

D. Báró Radvánszky Albert

egyetemes felügyelő.

**r Egyházi törvényeink a presbiterről.

Az 1891—94. évi zsinaton alkotott Egyházi Alkotmány csak egyházközségi presbitériumot ismer. Ennek hivatal szerinti és választott tagjai vannak. A választott tagok száma tíznél kisebb és hatvannál nagyobb nem lehet. E két hatál között az egyházközségi szabá1. rendelet szabja meg a tagok számát. A presbitérium elnökei a lelkész és a felügyelő. Az egyháztanács (presbitérium) kötelessége gondoskodni, hogy az egyházban és iskolában minden helyesen és jó rendben történjék.

Egy koreai protestáns kórház.

Az ottani misszió egyik szép eredménye.

De újra visszamentem, s feltöröltem a padlót és azután, mint aki jól végezte a dolgát, ide jöttem. Ennyi volt az egész.

Dénes nevetett.

— Ezt ügyesen csináltad! Jól van Péter, derék gyerek vagy! Ugyan hány éves vagy?

— Két évvel öregebb, mint a nagyságos úr. Vagyis harminc vagyok.

—■ No lám, hiszen akkor már nem is vagy gyerek.

Péter is nevetett.

—- Nem bizony! Már meglett ember vagyok! Azért is kell a jövőmről gondoskodnom. Akár csak a nagyságos úrnak.

Dénes homloka ráncba szaladt.

— Azt majd elintézzük s hiszem, hamarosan. Most hagyj magamra, dolgom van. A kocsisnak mondd meg, hogy egy óra múlva álljon elő, bevisz az állomásra.

Péter elcsodálkozott.

— Elutazik a nagyságos úr?

— El.

— Hosszabb időre?

Dénes ideges lett.

— Ej, de kiváncsi vagy! Mi közöd hozzá?

Péter megbántva nézett rá.-— Hiszen csak éppen hogy kérdeztem.

Dénes lehiggadt.

— Nem akarlak bántani, de sok a dolgom az indulásig. Különben is holnap az esti vonattal megérkezem. Az esti nyolcas vonatnál várjon a kocsi.

— Igaz, adjak ma be port? Talán dupla adagot?

— Egy adag is elég lesz. Csak lassan, nehogy gyanús legyen a dolog. Majd holnaptól kezdve.

— Az öreg úrnak bemondja az utazást? Vagy én említsem? ’!] 'W

— Majd megmondom én. Úgyis beszélni akarok vele.

— Hát akkor megyek. Jószerencsét az úthoz.

—• Köszönöm. Ez meg a tied, tedd el.

Egy pár bankót nyomott a kezébe.

Péter arca szélesre vigyorult.

— Ezt meg én köszönöm.

Zsebrevágta a pénzt és távozott.

*

Dénes visszaült az asztalhoz. Kinyitotta az egyik fiókot, váltót vett elő, meg egypár írást. Egy darabig tanulmányozta őket. Majd tollat vett a kezébe s egy nevet irkáit le többször Mikor látta, hogy ez niá,r teljesen ugyanolyan, mint a többi íráson lévő, fogta a váltót és arra írta rá a nevet. Majd még két nevet írt rá, leitatta és a zsebébe tette. A többi írást visz- szarakta a fiókba s felkelt, hogy felkeresse a nagybátyját.

Várkonyi Dezső ott ült egy öblös karosszékben és ép a postáját nézte át, mikor Dénes belépett.

Az első pillanatban szinte meghökkent. De aztán megnyugodott. Hiszen a kérdéses levél már az ő zsebében van. Jókedvvel köszöntötte hát nagybátyját s helyet foglalt egy széken.

— Mivel foglalkozik Dezső bátyám?

— A postámot nézem át. Egy levelet keresek s nem találom.

— Csak nem veszett el az asztalról? Ott kell annak lennie.

Az öreg úr félretolta a halom levelet.

— Magam sem tudom, hogy mit gondoljak? Hogy behozták, nézegetni kezdtem, de hogy a gyomrom fájni kezdett s a hasamba belenyilalt a görcs, hát ledőltem a divánra. Közben Péter behozta a kávémat s valahogy leszórta a tálcával az egész csomót, de fel is szedte. S most eszembe jutott, hogy megkeresem, de sehol se találom.

(Folytatjuk.)