Harangszó, 1937
1937-03-07 / 10. szám
1937. március 7. HARANGSZÓ 75. fogad el utasítást és parancsot a G. P. U. És hogy 6 hogyan tartja sakkban azokat, akik szóhoz mernének jutni, arra elégséges példa az a sok halálos Ítélet, mit legutóbb is hozatott. Ez a tény újabb oldalról is mutatja az orosz rabságot. Oroszországban nincs független bíróság. Az orosz bíróság nem az igazságot keresi, hanem a szovjet érdekét. Felsőbb parancsra ítél. 140 neves egyetemi tanár, európai hírű tudós halt meg börtönben, mert nem akart behódolni a szovjetnek. Még mindig nem elég a börtön. Wladivosztok leghatalmasabb templomát lebontják, mert nincs elég építőanyag börtönök építésére. Templomból börtön — ez a szovjet paradicsomi szabadsága. Nem a proletárok diktatúrája, hanem diktatúra a proletárok felett. Azután ott van a hadsereg kérdése. Tudjuk, hogy a kommunizmus a hadsereg ellen izgatott. Ma az a helyzet, hogy sehol nem volt és nem is lesz hamarosan olyan rettentő katonai sorozás és irgalmatlan kiképzés, mint amilyen ma Oroszországban van. A szovjet készülő dik. Tudjuk mire. Az egész világ legelgépie- sítettebb hadserege a szovjet hadsereg. Hogy van már most a szovjet paradicsom másik kérdése, a szociális termelésből fakadó jólét? Magyarországon úgy tanultuk meg 1919-ben, hogy a szociális termelésből gerstli fakadt. Mikor erről a szociális nyomorúságról beszélek, hangsúlyozom, hogy nem az emigránsok szépirodalmából merítem adataimat, hanem levelekből, melyeket kerülő úta- kon kaptak azok, akik felelősséget éreznek azokért az emberekért. Szociális téren jelentékeny változás történt. Ma már sok mindent kapni, csak nem lehet megfizetni. Egy kabát 1.000 rubel, lkgr. zsir 16—20 rubel, 1 kgr. kenyér 1 rubel. Egy munkás napi keresete kenyérre is alig elég. így megérti az ember, mért éhesek és rongyosak, miért nem kapnak abból, amit külföldiek számára a kirakatok mutogatnak. Csak két levélrészletet olvasok fel. Az egyiket egy öreg, 73 éves ember írja: ... „Sokáig hallgattam, mert nem volt papirom és borítékom ..Én magam is láttam egy levelet, mely újságpapírba volt csomagolva és belül egy falról letépett reklám enyves hátára volt írva. A másik levelet egy lelkész írta, aki karácsonyi ajándékul egy dolgot kér csupán: egy orsó cérnát. Ebből meg lehet érteni, hová sűlyed egy ország, mikor egy kulturember minden kulturigénye, legszebb karácsonyi álma: egy orsó cérna. A nyomorúság egyik oka az, hogy az állam kezébe ment át minden tőke, nemcsak a termelés, hanem a fogyasztás szempontjából is. így kétszer zsákmányolja ki a népet, mint munkást és mint fogyasztót. Monopólium lett 'minden és természetes, hogy a tőke kétszer megszedi a vámot a szegény emberektől. Hadd mutassak itt rá arra, hogy a kom munizmusnak milyen sajátságos azonossága látszik ebben avval a kizsákmányoló nagytőkével, amellyel való harcában keresi létjogosultságát. És milyen csodálatos az, hogy a kommunizmusban is és a kommunizmuson kívül is a tőke egy és ugyanazon faj kezében van. így értjük meg, hogy a szovjetben az Gyakori UUvány as. oross „paradicsom“-ból. Éhségtől elhullott ember az utcán. 14. .JELENET. Wittnyédy, Bethlen, Petrőczy. BETHLEN: Wesselényiről nem hiszem, hogy segédkezet nyújtson. Ha csak a felesége, Széchy Mária rá nem veszi. WITTNYÉDY: Ne habozz. Ügy lesz, amint megbeszéltük Én állom szavamat. Holnap még hajnalban felkeresem Wesselényit és Zrínyi Pétert. Ha a nádor nem is, de Zrínyi Péter kétségtelen megadja a huszárokat. A többi azután az én dolgom és Petrőczyé. PETRŐCZY: Ott leszek, barátom, pontosan. WITTNYÉDY: Ne feledd, Laxenburg mellett Achau faluban a kis korcsma lesz a találkozó hely. Jól tartsd kenyérrel, és borral a huszárokat. A titkos jelszó pedig legyen: A király házasodik. BETHLEN: Szomorú ez! A magyarnak erővel kell magához venni királyát, hogy a haza földjét meglássa. Isten óvja, őrizze, édes bátyám. PETRŐCZY: Szerencse fel! Tehát a viszontlátásig. Jó éjszakát. (Bethlennel el.) WITTNYÉDY (magában): Én pedig álmatlan éjszakáimhoz virrasztva toldok még egyet. De, hogy is tudna magyar ember ily időben aludni! Jöjjön, aminek jönni kell. Sors bona. nihil aluid. (A mellékajtó felé indul.) 15. JELENET. Wittnyédy. Ferencz magyar katona. FERENCZ: Gróf Zrínyi Péter katonája vagyok. A kegyelmes úr .sürgősen hivatja Wittnyédy uramat. Még az éjjeli órán keresse fel. WITTNYÉDY: Megyek fiam, csak egy köpenyt veszek. Addig is ajánlom szolgálatomat a gróf urnák. Azonnal ott leszek. FERENCZ: (Szalutál. El.) WITTNYÉDY: Éppen kapóra jött az üzenet. Zrínyinek sebes röptű huszárai vannak. Százat is ád, nem ötvenet. . Tehát szerencse fel! Az utókor meg fogja érteni vakmerő tettemet. Hazám sorsa felett kétségbeesve is nem vesztét, hanem javát akarom királyomnak. Légy velünk, magyarok Istene! (Indul.) (Függöny.) IV. FELVONÁS. Első kép. Wittnyédy dolgozó- és könyvtárszobája, mint a II. fclv.-ban. 1. JELENET. Zsiga és Fatime. A baloldali kisasztal mellett a pamlagon ülnek. ZSIGA (mesét olvas): A hős ifjú ezután jutalmul kapta a királyleányt. Feleségül kapta és igen boldogok voltak. Most is élnek, ha meg nem haltak. FATIME: Jól van fiacskám. Szépen tudsz olvasni. (Megcsókolja.) ZSIGA: Fatime, anyám vagy te nekem? FATIME: Bohó, gyermekes kérdés. És mégis jól esik lelkemnek. Én csak török rabasszony vagyok a ti házatokban. ZSIGA: Hát akkor miért csókolsz, miért szeretsz? FATIME: Szeretlek, mert jó és okos fiú vagy. Szeretem az édes apádat, az én gazdámat is, mert jó ember, nagy ember. 2. JELENET. Előbbiek. Wittnyédy. WITTNYÉDY (nyomott hangulatban): Megy a tanulás, olvastok? FATIME: Zsiga jó fiú, szeret tanulni. WITTNYÉDY: Hát csak tanuljon is szorgalmasan. Neki is az eszéből kell majd megélni. Apja alig hagyhat rá valamit... Te is bús vagy, szegény asszony? Hát uradat a hodzsát csakugyan leszúrták? (Folytatjuk.)
