Harangszó, 1937

1937-02-21 / 8. szám

60. HARANGSZÓ 1937. február 21. osztóvá" válni. Mig a megkisértetés al­kalmával a saját személyével kapcso­latban azt mondotta, hogy nemcsak ke­nyérrel él az ember, addig éhező töme­geket megvendégelt. Neki ugyan nem volt helve, hol feiét lehaithatta volna, de barátai közösségéhez többen tartoz­tak, akiknek házuk s etrvéb javaik vol­tak. (Bethániai család. Péter nana stb.V Azok az egyének, akiket Isten atyai szeretetének kifejezésére említett meg: a tékozló fiú atyia. a talentumokat ki­osztó gazda, a fiának lakomát készítő király, a hamis sáfárt dicsérő gazda, valóságos ókori kanitalisták, szemben a tanítványokkal, akiket a nincstelenek sorából hivott eb A talentumok külön­böző elosztásából két dolgot megálla­píthatunk: 1. Nem lehet mindenkire egyformán bízni a javakat, mert nem egyforma az emberek képessége és 2. a javak nem azoké, akiknek időlegesen birtokában vannak. Az itt kicsillámló gondolat nem azonos a kommunizmus közösségi gondolatával, egészen más; ez a sáfárság eszméje. A sáfárság lénye­ge: Isten nekem bizományba ad min­dent, hogy sáfárkodjam vele, a tulaj­donjog Istené, én csak közvetítője va­gyok a javaknak. Jézusnak ezirányú tanítása is az ős­keresztyének életében valósult meg. Az apostoli levelek tele vannak szociális utalással. Pál apostol, bár őt nem na­gyon érdekli az anyagi kérdés, Jakab apostol, a legszociálisabb apostol, Pé­ter és a többiek mind az igazhitűség bizonvitékát a jócselekedetekben lát­ják. Tárgyunk a legszembetűnőbben áll előttünk az Apostolok Cselekedeteiről irt könyvben. Ebből (2 : 44—45, 4 : 34 -—35. és 5. rész) minden kétséget kizá­rólag megállapítható az első keresztyé­nek vagyonközössége. Ez azonban me­rőben különbözött a már említett ótes- tamentumi törekvésektől, de különbö­zött az újkori kommunista rendszerek­től is. A zsidóknál törvény szabályozta az adást, a kommunizmus elveszi és köztulajdonná teszi a vagyont, az ős­keresztyéneknél kinek-kinek a lelkiis­meretére volt bízva, hogy a közösség­nek adja-e vagyonát, vagy nem. Vagyis az; őskeresztyén vagyonközösség nem szervezett és nem kötelezett, hanem önkéntes vagyonközösség volt. Épen azért, mert önkéntes volt, nem szüntet­te meg a magántulajdont. Azt sehol sem olvassuk a Szentirásban, hogy a meglévő vagyont bármilyen rendsza­bállyal közössé tették volna, hanem azt, hogy a hívek a maguk jószántukból ad­ták oda vagyonukat a szegények között való szétosztás végett. Ananiásnak és Safirának (5. r.) is jogában lett volna megtartani egész vagyonukat és még azzal sem vétkeztek volna, hogy a felét megtartották, a másik felét odaajándé­kozták volna, hanem azzal vétkeztek, hogy azt a látszatot akarták kelteni, mintha az egész vagyonukat adnák, ők a látszatkeresztyének első megjelenése. Ezeket mérlegelve, az első keresz­tyének ezen eljárását nem lehet vagyon­közösségnek nevezni, hanem inkább közsegélyezési módnak, melynek leg­jellegzetesebb alakja volt az agapé, a szeretetvendégség. A kommunizmussal szemben az a szeretet kommunizmusa volt. Életük is csak annyiban volt hit­közösség, amennyiben szeretetközösség volt. Ebből a sok tekintetben hiányos képből is megállapítható, hogy a Biblia, közelebbről Jézus Krisztus és a keresz- tyénség valóban uj világot akart, de nem a meglévő lerombolásával, hanem megnemesítésével. Nem a vagyon fel­osztásával, hanem hitből fakadó szere­tettel akarja orvosolni a társadalmi ba­jokat. A Biblia szerint és a keresztyén- ség tanítása alapján az összes társadal­mi kérdések megoldásának kulcsa a ke­resztyén felebaráti szeretet. Épen ezért a társadalmi élet alaptörvényévé teszi: szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szi­vedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből és a te fele­barátodat, mint magadat. Győry Elemér református lelkipásztor, a dunántúli ref egyházkerület főjegyzője. Következő cikkünk címe: A kommu­nizmus Oroszországban. A templom immár tető alá jutott. De ezzel a hívek teherbíró képessége ki is merült. Most várják a minisztériumból a gyűjtési engedélyt. Kívánatos volna, hogy a templomnak legalább az ifjúsági otthonnak szánt része minél előbb hasz­nálható állapotba kerüljön. Morbus sabbaíicus. Vasárnapi betegség. Régi betegség ez nagyon. Mint ma­ga az emberiség. Fertőző és nem egy­szer halálos. Maga a betegség rövid le­folyású, de gyakran visszatér. Szomba­ton még semmi baj. Vasárnap reggel már panaszkodik az illető. Nem jól ér­zi magát, feje fáj, hideg rázza és így tovább. Ha nem marad is ágyban, de otthon kell maradnia, vagy egy kis gyógysétát kell tennie. Délben már kitünően ízlik az ünnepi ebéd. Délután folytatódik a gyógyulás, estére * már semmi baj s hétfőn már nyoma sincs a betegségnek. Vasárnapi betegség! Igazi nevén: Templomkerülés! The Lutheran. Szemelvények: »Luther: a jó cselekedetekről« c. művéből.*) Minden uralkodónak, de különösen a mieinknek három dolgot kellene ke­resztülvinnie: először is tiltsák el az undorító dobzódást; nemcsak azért, mert ez mértéktelenség, hanem ágért is, mert nagyon költséges. Ugyanis a fűszerek, különlegességek és más ha­sonlók élvezése — ami nélkül is igen jól megélnénk — szükségtelenül nagy pazarlásra vezetett nálunk. S ennek di­vatja csak egyre terjed. Ha a világi ha­talom ezt a nagy tékozlást, — ami pe­dig széles rétegekben elharapózott már — meg akarná szüntetni, ez igen nagy feladat lenne. De vájjon tehet-e a világi felsőbbség ennél jobb szolgálatot az Is­tennek? Vagy nagyobbat — saját érde­kében is — hazánk talpraállásának? Másodszor tiltsák meg az öltözkö­désben kifejlődött divathóbortot, mely csak a testet és világot szolgálja s amellett rengeteg értéket emészt fel. Elképesztő elgondolni is, hogy ezek a visszaélések annak a népnek a körében élnek, amely a megfeszített Krisztusra felesküdött, megkeresztelkedett és az Ö tulajdonává lett; annak a népnek a körében, amelynek hivatása, hogy Krisz­tus keresztjét hordozza s naponkénti megtérés által az örök életre előkészül­jön. Ha csak egyes elszigetelt esetek­ben tudatlanságból tévelyegnének, az még csak hagyján. De, hogy nyíltan szemérmetlenül, szabadon és büntetle­nül műveljék ezt, sőt még ebben kere­sik a dicsőséget és elismerést, ez már igazán nem keresztyénekhez méltó ál­lapot. Harmadszor szüntessék meg a ki­zsákmányoló uzsorakamatot, amely a világ minden népét, országát és városát tönkreteszi, felőrli, megsemmisíti. Alat­tomosan azt a látszatot kelti, mintha az uzsorához semmi köze sem lenne. Pedig valóban veszedelmesebb a tény­leges és nyílt uzsoránál, mert látszó­lagos ártalmatlansága miatt nem óva­kodnak tőle az emberek. Azt szokták mondani: íme a három „zsidó“, aki az egész világot kiszipo­lyozza! A vezetőknek nem lenne szabad ezt tétlenül nézni és efelett szemet- hunyni, hogy hivatalviselésükről egykor nyugodt lelkiismerettel adhassanak szá­mot Istennek. Ford Takács János. *) Luther Márton: A jócselekedetekröl cimü munkája márciusban fog először magyar nyelven megjelenni. Terjedelme 100—110 oldal lesz, ízléses kiállításban karton fedővel, félfamentes papíron. Elő­jegyzési ára 1.20 P és 20 fillér portó. 5 példány ese­tén portómentes küldés. 10 példány rendelése esetén 1 ingyen példány. Megrendelhető a következő címen : Takacs János hitoktató, Pestszentlörinc, Gyöngyvi­rág-utca 34. Sopron. Az Erzsébet-Tudományegye- tem Hittudományi Kara Hallgatóinak Ifjúsági Köre február 14.-én vallásos ünnepélyt tartott, amelyen „Az evangé- liom és a gépek kora“ címen dr. Kiss Jenő tanár tartott előadást. Amerika. Az amerikai bibliatársulat Newyorkban új, hatalmas, saját palotá­jába költözött. bmh m i iiiMH—— ii . WW A z épülő zalcmeggyesi templom.

Next

/
Thumbnails
Contents