Harangszó, 1937
1937-02-07 / 6. szám
44. HARANGSZÓ 1Ó37. február 7. Krisztus. Erre behívott bennünket, egy kicsit elbeszélgettünk ezzel kapcsolatosan és a végén arra kért, hogy ha hiszek az imádság meghallgatásában, akkor imádkozzam érte, hogy ő is tudjon hinni. Én azt mondtam, hogy az nem elég, ha én imádkozom, hanem, hogy ő is imádkozzon ugyanazért. Kérte, hogy menjek el hozzá, ha végzünk a gyűjtéssel. Azután 1 P havi megajánlást tett. Csodálatos, hogy az Isten így megmutatja, hogy hol akar az <5 Szentlelkével munkálkodni. Hálát adok az Istennek, hogy ilyen csodálatosan vezetett. Oh bárcsak ne hiába vezérelt volna ide, hogy általam is épülhetne Isten országa. * ... Ma egy öreg evangélikus szegényt kerestem fel, akinek a helyzetén még ha kőből lett volna is a szívem, meg kellett volna indulni. Teljesen egyedül áll, könyörületből ad neki valaki helyet a pincében, hogy meg ne fagyjon. Fényes nappal is csak gyertyavilágnál lehetett odatalálni. Azon a pincén mégcsak ablak sincs. A fekvőhelye egy pokróccal letakart szalmazsák, mi mellett egy ócska szék állt, semmi egyéb. Nincs inge, ócska, rongyos felsőkabát takarja testét. A legszomorúbb, hogy már negyvenegy éve lakik ebben a városban, senki sem tudta róla, hogy evangélikus, ő maga sem kereste a vele egy hiten élőket. Ma ez volt az első látogatásom és ennek hatása alól nem tudok szabadulni. Mennyire hálát kell adni a jó Istennek, hogy bennünket naponként ellát olyan bőven mindennel. Ének a bácsinak épen az ellentétese volt egy öreg néni, 80 éves, aki, ha korát és nehéz mozgását nem tekintjük, egészséges, mégis időnként magához veszi az úrvacsorát. Legutóbb én is elmentem ehhez az alkalomhoz, valóban templommá lett az a szoba és oltárrá az az egyszerű asztal, attól az ünnepi cselekedettől és áhítattól, ahogy ő az Urnák testét és vérét vette. Díakonísszafölvétel. A győri ev. diakonisszaanyaház minden évben egyszer megnyitja kapuját azok előtt, akik az Ür szolgálatának akarják szentelni életüket. A diakonisz- szanövendékek közé felvehetők 18—30 éves hajadonok és gyermektelen özvegyek. A fölvételért folyamodni kell. A kérvény febr. 25.-ig küldendő be. Címzendő a diakonissza anyaházhoz és mellékletei a következők: a) a folyamodó által írt önéletrajz, b) keresztlevél, c) a szülők, vagy a gyám beleegyező nyilatkozata, d) az utolsó iskolai bizonyítvány, e) lel- készi bizonyítvány (külön zárt borítékban), f) orvosi bizonyítvány az illetőnek testi épségéről és egészségéről. Az ösz- szes iratok egyházi belkezelésre bélyeg- mentesek. — A folyamodványokat a diakonisszaválasztmány bírálja felül s a jelentkezők márc. 1.-ig kapnak értesítést. A felvettek március 15.-re jönnek be az anyaházba. A tanfolyam teljesen ingyenes, csupán a ruházkodásról köteles az illető maga gondoskodni. Lakásuk az anyaházban van. A tanfolyam bevégzése és a próbaidő eltelte után egy, esetleg két év múlva történik meg a nővérré való felvétel, amely mindig külön elbírálás tárgyát képezi. Közelebbi felvilágosítást szívesen ad az érdeklődőknek Túróczy Zoltán lelkész, a diakonisszanyaház igazgatója. (Győr, Petőfi-tér 2.) A mi nagyjaink. Balassa János. A magyar orvosok halhatatlanjai között is díszes helyet foglal el Balassa János. 1814. május hó 5-én született Sár- szentlőrincen, ahol édesatyia Balassa János evangélikus lelkész volt. Már ifjú korában tanujelét adta orvosi elhivatottságának s így középiskolai tanulmányainak befejeztével a budapesti poyetem orvosi szakára iratkozott be. Hamarosan kitűnt tanulótársai közül s tshárai buzdítására Bécsbe ment s 1838- ban ott szerezte meg orvosi s külön sebészi oklevelét, mely után azonnal a bécsi közkórházban alkalmazták mint másodorvost. Alig egy-két évi gyakorlat után helyettes főorvos lett. Bécsben mindent elkövettek, hogy a kiváló magvar orvos ott maradion, de minden kísérlet meghiúsult Balassa János hazafias magyar érzésén. 1843-ban visszatért Budapestre, amikor is tüstént kinevezték a budapesti egvetemen a sebészet rendes tanárává. Mielőtt tanszékét elfoglalta volna, hosszabb külföldi utazást tett k különösen Párisban töltött sok időt. 1848-ban mint az orvosi kar igazgatója a magyar közoktatásügyi minisztériumban tanácsos lett s egyben irányítója a magyar közegészségügynek 1849 végén három havi fogságot szenvedett, mivel nyilvánosságra jutott az a levele, melyet Kossuth Lajoshoz irt s melyben két osztrák tisztet ajánlott honvédekül. 1851-ben ismét megkezdte tanári működését, mely külön korszakot jelent a magyar orvostudományban. Az egyetemi mfltőintézet felállítása az ő érdeme s nevéhez fűződik a magyar orvosi könyvkiadó társulat megalapítása. Korának, európai viszonylatban is legkiválóbb sebésze volt s az általa feltalált műtétek tanulmányozása céljából a világ minden részéből felkerestékNagy és gazdag szakirodalmi munkásságot fejtett ki s önálló kötetben megjelent munkái a sebészeti tudomány maradandó értékei. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának s számos külföldi tudós társaságnak s elnöke az országos közegészségügyi tanácsnak. Meghalt 1868-ban Budapesten, hamvai a' Kerepesi-uti temetőben nyugosz- nák. Mint evangélikus papi gyermek egyházának hűséges gyermeke volt s pályájának legnagyobb magaslatán sem feledkezett meg hitéről és egyházáról. Károssy Pál Jobaháza. Néhány soproni theoló- gus január 24.-én, a hívek nagy érdeklődése mellett vetítettképes kiilmissziói előadást tartott. OLVASSUK A BIBLIÁT Mit tegyek az élő Jézussal? Febr. 7. A hitetlen. Máté 26:59—66. A hitetlennek erre a kérdésre csak egy felelete van: Méltó a halálra! Neki Jézus személye és munkája kellemetlen, elviselhetetlen. Szabadulni akar Tőle. A megtérni nem akaró ember számára Jézus ma is kellemetlen, evangélioma visz- szataszító, követői gyűlöletesek. — Vigyázzunk, hogy a hitetlenség fellengős felelete hangosabb ne legyen, mint a böjt tanítása: Megváltód Ö! Febr. 8. A kételkedő. Csel. 26 :9— 20. A kételkedő nem hiszi el, hogy Jézus él s egy ember életében hatalmasan munkálkodhat. A pogány Festus és a félpogány Agrippa előtt Pál ezért tesz hatalmas bizonyságot az élő Jézus Krisztusról. A kételkedő elé életét állítja bizonyságnak. Ma is ez kellene a kételkedő számára: megtért életek bizonyságtevése. A mai világ ugyancsak kételkedő. — Vájjon kételkedésére életünk által kap-e méltó bizonyságtevést: Jé- fus él! Febr. 9. A határozatlan. Csel. 24 :1025. Az ember hitéletében végzetes következményeket vonhat maga után a határozatlanság. „Majd máskor“ a lélek legveszedelmesebb ellensége! Félix is, mikor a Lélek megtérésre készteti, elodázza az alkalmas időt: Majd máskor! Fogságban hagyja Pált, örök fogságban hagyja saját lelkét. — Megtérni csak a halálunk előtt lehet. A határozatlanok számára csak egy felelet van: Fogadd el Jézust Megváltódnak még ma! Febr. 10. A lelkiismeret. Máté 27, 15—26. „Mit cselekedjem Jézussal?“ Pilátusnak nem lehetett e kérdés elől kitérni. Cselekednie kellett. Vagy elbocsátja Jézust amint arra lelkiismerete késztette, vagy megfeszítteti, amit a nép kíván. Pilátus nem mert lelkiismerete szerint cselekedni. A lelkiismeret ellen pedig nem tanácsos és nem becsületes dolog cselekedni. — Neked is felelned kell. Hallgass lelkismereted szavára: Helyet szívedben Jézusnak! Febr. 11. A hivő. Róma 8:31—38. Egyedül a hit találja meg e nagy kérdésre a helyes feleletet. A hit felelete: eggyé lenni Jézussal! Benne feltalálni mindent. A Vele való életközösségben bátran szemébenézni üldözésnek, nyomorúságnak. Együtt Jézussal itt a földön, együtt Krisztussal az örökéletben. — Lehet-e nagyobb nyugalom lelkem számára a mai zür-zavaros világban, mint e nagy bizonyosság: Isten szerelmében élni az Úr Jézus Krisztus által! Febr. 12. Üdvöt kereső. Ézs. 53. A hit feleletében rámutat Jézusra. Jézus pedig az üdvösségüket keresőknek rámutat keresztjére: Én ezt tettem érted! — Ha igazán nyom bűnöd súlyos terhe, ha őszintén keresed lelked nyugalmát, ha bizonyos akarsz lenni üdvösséged felől, nézz fel Jézus Krisztus keresztjére. Az Ür mindnyájunk vétkét Ö reá vetette. Benne bocsánatot, békességet, üdvöt lelsz! Febr. 13. Mit tegyek az élő Jézussal? Jel. k. 3:20—21. Böjt első vasárnapjáénak előestéjén hadd álljon eléd még- egyszer e nagy kérdés: „Mit tegyek az
