Harangszó, 1937
1937-01-01 / 1. szám
1937. január 1, HARANGSZÓ 5. kénytelenek lesznek helységüket elhagyni és oda venni lakásukat, ahol terhes szolgálatuk után lelkűk nyugodalmát feltalálhatják. Nem tudjuk, hogy a jobbágyoknak ez vagy más kérvénye eljutott-e földesuruk kezéhez, azonban a jobbágyok könyörgése és reménykedése eredménytelen maradt, templomukat nem kapták vissza. Az 1774-ben kihallgatott tanuk nem akartak visszaemlékezni arra, hogy itt prot. vallásgyakorlat lett volna. A türelmi rendelet után az evangélikus és református felekezet együtt választott tanítót. Horváth Miklós. Útravaló. Csinos kiállítású kis füzettel szaporodott a Harangszó könyvtára. Urbán Ernő és Sztehlo Gábor evangélikus lelkészek szerkesztésében jelent meg ez a kátészerű kis füzet, amely felnőttek részére Istené vagyok, konfirmandusok számára pedig Krisztus a királyunk címmel foglalja össze egyházunk alapvető tanítását. Nagy szükség volt már ilyenfajta könyvre. Evangélikus egyházunk mindig az igaz tan egyháza és ebben az értelemben tanító egyház volt. De mintha ez az utóbbi időben feledésbe ment volna. Minden fontosabbnak és sürgősebbnek látszott mint annak a megállapítása, hogy a biblia és a hitvallások alapján mit tanít egyházunk Istenről és az emberről, a bűnről és a kegyelemről, a hitről és az életről, az egyházról és az igéről, e világról és Isten országáról, a halálról és az örök életről. Ez a most megjelent kis füzet kilenc rövid fejezetben foglalja össze azt, amit minden evangélikus embernek ismernie kell az evangélikus egyház tanításából. Aki az u. n. világproblémák nagy kérdőjeleire keres benne érdekes és kielégítő választ, az csalódva fogja letenni ezt a könyvet. Sőt aki az élete égető kérdéseire keresve választ lapozza át az is úgy fogja érezni, hogy nem azt kapta, amit várt: olyan fejezetcímekkel találkozik, amelyek legfeljebb gyermekkori hittanóráira emlékeztetik, de látszólag semmi közük sincsen ehhez a mai forrongó, szenvedő, háborúra készülődő és békesség után sóvárgó világhoz és annak emberéhez. Csak aki figyelmesen, nem csupán kérdező szívvel, hanem hallgató lélekkel is tud leülni melléje, az találja meg benne azt, amit keresett. Sőt nemcsak azt: sokkal többet. Mert meglátja és megérti azt, hogy ennek a világnak a külső képe ezerféleképen megváltozhatik, de az ember és az ő egyetlen betegsége: a bűn mindig ugyanaz marad, — aminthogy nem változik Isten és az ő szent törvénye és kegyelmes akarata sem. Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz: Ennek a világnak egyetlen orvosa, Megváltója, az én Uram. Ez a kis könyv, amely csak szerény vezetőd akar lenni az Isten igéjének és akaratának megismerésében nem a te kérdéseidre felel, hanem más: új és mégis régi, örök kérdéseket tesz fel neked, — olyan kérdéseket, amelyekben egyedül találod meg a feleletet a te kérdéseidre. Ezelőtt négyszáz esztendővel a reformáció idejében éppen olyan forrongó, tanácstalan és. szorongó volt ez a világ, mint ma. És akkor Luther Márton leült és megírta a kis kátéját, mert nem lehet tovább tűrni, úgymond „a nép tájékozatlanságát, tudatlanságát Istenre és az Egyház dolgaira vonatkozólag!“ Ebben a mi mostani, a reformáció korához annyira hasonló világunkban ez a kis könyv Luther kiskátéjához és azon keresztül Isten igéjéhez akar téged vezetni. Ahogyan az előszó mondja: útravaló szeretne lenni az élet útjára. Kedves testvérem, ne resteld ezt a kis iskolakönyv formájú füzetet becsomagolni az utitarsolyodba. Ne feledd ej: Dr. Luther Márton egész életén keresztül a kis káté gyermeke és tanítványa akart maradni, — és mivel az is maradt halála órájáig, azért tudott olyan hűséges szolgája lenni Istennek, nagy tanítómestere egyházának: reformátor. Ez a káté sem akar egyebet: Istenről és az ő igéjéről szólva Istenhez akar vezetni tégedet. Groó Gyula. Immár a 28. évfolyamba lépett a Harangszó. E határkőnél őszinte hálával köszönjük olvasóink megható szereietét, kitartó hűségét és munkatársaink támogató segítségét. Ugyanezt kérjük a jövendőre is. Lapunk célja világos mindenki előtt: lelkeket szolgáló egyházi munka Isten dicsőségére. Szolgálatunk nehéz tisztét betölteni csak úgy tudjuk, ha híveink imádsággal és áldozattal mellettünk állanak. Ma különösen szükség van arra, hogy a Krisztus táboia mind szorosabbra fiizze a kötelékeket. Testvérek! Uj esztendő bizonytalan utjain induljunk Isten szent nevében, — kéz a kézben! OLVASSUK^ BIBLIÁT Missziói munka. Jan. 3. Kötelesség. Máté 16—20. A missziói munka az egész világnak a Krisztus szolgálatába való állítását célozza. Ez a munka nem függ az emberek tetszésétől vagy nem tetszésétől, hanem ez kötelesség. Jézus ezt a munkát e földön kifejezett utolsó kívánságával tette kötelességünkké. S ha a világ még a halálra Ítélt gonosztevő utolsó kívánságát is respektálja, mennyivel inkább kell megtennünk Krisztus utolsó kívánságát. Jan. 4. Szent iög. Apcs. 11, 19—26. István vértanú megkövezése után a vérszemet kapott zsidó üldözők szétszórták a jeruzsálemi kér. gyülekezetét. Menekült ki merre látott. Azt tartanók természetesnek, hogy ezek az üldözött keresztyének meghúzódjanak, hallgassanak. De ők nem ezt teszik, hanem Fenicziában, Ciprusban, Antiókhiában s mindenfelé zsidóknak és görögöknek egyaránt hirdetik Krisztust. Miért? Mert ők a missziói munka végzését szent joguknak tartják, amelyről nem hajlandók lemondani. Vájjon mi élünk-e ezzel a jogunkkal? Jan. 5. Feltétel. Apcs. 13, 46—49. Isten minden munkájának legvégső célja a lelkek üdvözítése. Ennek feltétele azonban a missziói munka. Hogy mi már Krisztus megváltottjai vagyunk, azt a missziónak köszönhetjük. És, hogy a most még pogány világ üdvösségre jusson, annak feltétele is a missziói munka. Ha a mi világunk nem végez missziót, akkor a legszörnyübb bűnbe esik, mert hiszen millió és millió lelket foszt meg az üdvösségre jutás lehetőségétől. Jan. 6. Következmény. Ján. 1, 41— 46. András és Fülöp csak egy pillanatra találkoztak Jézussal. Éppen csak hogy megismerték őt. És mégis ennek a Krisztussal való találkozásuknak azonnali következménye lett a missziói munka felvétele. András Simont, Fülöp pedig Nathánaélt fogta kézen s vezette Jézushoz. Ebből két dolog következik. Először: Ha énnekem már volt találkozásom Krisztussal, akkor én már végzek missziói munkát. Másodszor: amennyiben pedig még senkit sem vezettem Krisztushoz, hiába dicsekszem evangélikus voltommal, Krisztussal még nem volt találkozásom. Jan. 7. Áldozat. Apcs. 7, 54—60. István kötelességének tartotta a missziói munkát, hatalmas prédikációt tartott a zsidóknak. Életével fizetett érte. Bizony, a misszió mindig áldozatot jelent. Ma is még. Hiszen a misszionárius elhagyja otthonát, hazáját, rokonságát, lemond a kényelmes modern életről és elmegy a vadak közé. Életét áldozza. Vájjon én áldoztam-e már csak egy órát, csak egy pengőt is Krisztus legkedvesebb munkájáért: a misszióért?! Jan. 8. Nyereség. Máté 10, 32. A mai ember csak az olyan munkát szereti, amellyel nyerni lehet. Nos, a missziói munkának is megvan a munkásra nézve a maga nyeresége. A missziói munka vallástétel Krisztusról a világ előtt. Krisztus pedig ezt Ígéri: Ha valaki vallást tesz rólam a világ előtt, én is vallást teszek arról Isten előtt. A missziói n unkával tehát egyúttal saját üdvösségemet munkálom. Jan. 9. öröm. Luk. 15, 4—7. Aki megtalálja az elveszett juhát, az örül. Az égben is nagy öröm van egy-egy bűnös ember megtérésén. A missziói munka végzésének célja: megkeresni az elveszett juhokat. A mai ember hajszolja az örömöt. Keresi a borban, kártyában, mulatságokban és csodálkozik, hogy mégsem találja. Nem akarja elhinni, hogy a legnagyobb örömöt a missziói munka adja. Testvér! Akarsz-e igazi örömöt? Kapcsolódj be te is a missziói munkások kicsiny seregébe. Dedinszky Gyula. Mintaországok. Stanley Jones híres misszionárius egyik legutóbbi amerikai előadásában Dániát, Finnországot, Norvégiát és Svédországot mintaországnak . nevezte. — E négy ország evangélikus.
