Harangszó, 1937
1937-11-21 / 47. szám
1937. november 2l. HARANGSZÓ 379, egyháza kárára kell cselekednie? Mi nem vágyunk a máséra, csak a magunkét igyekszünk megtartani. E ponton minden egyes hívőt — önt is — nagy felelősség terhel. Erősnek kell lennie. A reverzál is kérdés rendezése nem rajtunk múlik. Szeretettel köszöntjük. — Kölesei lelkész. Levele felvetett gondolata helyes, de lapunk egy ilyen költeménykötet kiadását ezidőszerint nem érzi elsőrendű feladatának. Később talán sorra kerülhet. Köszönettel vett verseit sor- kerültével közölni fogjuk. A MAGYAR GAZDA Vegyes. E hónapban indulnak meg a magyar-francia kereskedelmi tárgyalások, melyen a jövő évi kiviteli keretet állapítják meg. — Újra szabad lőtt nyálat Németországba szállítani. — Az angolok újabban komolyan érdeklődnek a magyar gyöngytyúk iránt. A jó árak következtében a gyöngytyúktenyésztés nagyobb lendületet vett a Duna-Tisza- közén. — Svájccal kötött előzetes megállapodás alapján 500 vágón tengerit kedvező áron szállíthatunk. — A fonógyárak az elmúlt héten végleges megállapodásra jutottak és 88 órában állapították meg a heti munkaidőt. Terményárak. Búza 20.05—21.25, rozs 18.25—18.50, takarmányárpa 15.7517, sörárpa 18.50—13, zab 10.60-----16.80, t engeri 10.60—13.90 F mázsánként. Adatárak. Sertésárak: Uradalmi zsírsertés páronként 340 kg-on felül 108— 110, alul 105—108, szedett 103—106, öreg 95—102, angol tókesertés 103—104 filler kilogrammonként. Az árak tovább esnek. A falu és a város. i. Alig van falusi ember, aki ritkábban vagy gyakrabban kapcsolatba ne kerülne a várossal. Ha másképen nem, hát az újság, valami hivatalos Írás, politikai esemény vagy mézes- szavú ügynök által. A város a falusi ember számára az a piac, ahol eladja terményeit és beszerzi szükségleteit. De a legtöbbször az a látszat, mintha a falu értékei beláthatatlan bőségben hömpölyögnének a városba, viszont onnan ugyancsak vékony érben csordogálna vissza mindaz, ami a lalu számára életszükséglet. Úgy látja a falusi ember, hogy a város parancsol, a falu meg engedelmeskedik; a város bővülködik, a lalu pedig szükségben él; a városnak jut az élet szépségeinek egesz garmadája, a lalunak pedig legfeljebb azok a morzsák, amelyeket a város könyörületből, vagy inkább üzleti érdekből neki juttat. Érdemes lenne mindezt a város szempontjából is megvilágítani és aztán megállapítani azt, hogy melyik állításban mennyi az igazság? Azonban ennyi is elég annak meglátásához, hogy a falu és a város viszonyában sok a zavaró tisztázatlan dolog és nagy szükség van arra, hogy ennek egy-két lontosabb pontját nehány szóval megkíséreljük tisztázni. A legtöbbször emlegetett és a legszembetűnőbb dolog az, hogy a falunak a gazdasági életben bizony afféle Hamupipőkeszerep jut és valósággal gyarmata a városnak. Ez legjobban abból tűnik ki, hogy a pénzforgalom a városban összpontosul, a város diktálja a falunak az árakat és a falu termelvényein a városi közvetítő kereskedő többet keres, mint az azokat hosszú és nehéz munkával, nagy kockázattal előállító termelő. Ez tagadhatatlanul nagy egyoldalúság és nem olyan könnyű rajta segíteni. A gazdának először is nagyon meg kell szívlelnie azt, hogy nem elég termelni, hanem piacra kell termelni. Tehát ameny- nyire a helyi viszonyok között csak lehetséges, azt, olyat és annyi félét, amilyet állandóan és nagy tömegben keresnek. Épen ezért nagy szükség lenne arra, hogy állandóan kapcsolatban legyen a gazdasági élettel, tisztában legyen a szükséglet és az árak várható alakulásáról. Ezt egy ember aligha tudja megtenni, sem anyagi ereje, sem ideje, sokszor a tudása sincs meg hozzá. Aztán a legtöbb ember az értékesítésnél ki van szolgáltatva a kereskedőnek. Sokfelöl szorongatják, kell a pénz, úgy adja oda termékeit, ahogy kérik, nem pedig amennyit az valójában megér. Az egyes ember ugyan tehetetlen, de ha összeállna azokkal, akiknek hasonló a helyzete és szövetkeznének termelvé- nyeik értékesítésére, szükségleteik kielégítésének megkönnyítésére, munkájuk gyümölcsének nagy részét maguknak tarthatnák meg. Ne tévesszen meg senkit egyrészt az a hadjárat, amelyet mostanában igen sok oldalról könnyen érthető okokból a szövetkezetek ellen viselnek, másrészt pedig az eddigi szövetkezetek legnagyobb részének működése. Bizony ezek ugyanolyan üzleti elvekkel foglalkoznak, mint a kereskedő. Az igazi szövetkezet a kölcsönösségen, az egymás érdekének tiszteletben tartásán, bizonyos fokú önzetlenségen, szolgálatkészségen, hozzáértésen, mindenekelőtt pedig üzleti becsületességen alapszik. Az ilyen szövetkezetek alapításának lehetősége nem a mesék világába tartozik. Vannak már nálunk is ilyenek, épen evangélikus népünk között több helyen létesültek és virágzanak malom-, hitel-, tej-, kút-, vetőmagkölcsönző-, gazdasági gép- stb. szövetkezetek. Egy-két önzetlen, okos ember találékonysága és buzgólkodása néha csodát művelt és az így megszervezett falurész vagy falu öntudatos, tehetős félként áll a várossal szemben. A falusi emberek tehetséges gyermekeit nemcsak úrnak kellene nevelni, hanem elsősorüan olyan gazdasági szakembereknek, aki a több tudás kiváltságát nemcsak a maga életének kényelmesebbé tételére használja fel és lóként nem szakad el a falutól, hanem a nép gazdasági és szellemi erői megszervezésének szenteli életét. De van egy hasonlóan sürgős feladat: a magyar gazdasági élet legszornyübb rákfenéjének, a vásári szellemnek kiirtása. A vasári árus, a rendes kereskedővel ellentétben, csuk egyszer akar üzletet csinálni. Az ilyen jól ismeri a falusi embernek azt a gyengéjét, hogy úgy gondolja, becsapják, ha nem engednek a kimondott árból. Meg kellene tanulnunk a kimondott szó szentségét. Az evangélium szavai itt is érvényesek: „Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy, úgy; nem, nem; ami pedig ezeken leiül vagyon, a gonosztól vagyon." (Máté o, 37.) tgyszer Londonban jo hazai szokás szerint alkudozni próbáltam. Az angol kereskedő megbántottan kérdezte: „Azt hiszi, uram, hazug ember vagyok es többet kérek az áruért, mint amennyit ér?" Nagyon el kellett szégyenkeznem miatta es a miatt a szellem miatt is, amelyben én is felnőttem. Az evangélikus falura, az Evangélium népére ezen a téren a kezdeményezés feladata vár. Itt kell fölébe kerülni nem a városnak, de annak a hazugságokban épült kufárszellemnek, amely a várost és lalut egyaránt megmételyezi. Hozzátehetjük azt is, annak, hogy a szövetkezeti mozgalomnak nálunk ilyen csekély eredményei vannak, ez a kutarszellem az oka. A szövetkezet csak ott élhet igazán virágzó életet, ahol a gazdasági élet a tisztességen alapszik. II. Sok falusi ember szemében a város a munkaalkalmak bőségtarisznyája. Ma különösen időszerű dolog ez. Nagyon sok lalu még ma sem heverte ki azt a nagy gazdasági pusztítást, amelyet a gabona- és állatáraknak az 1930. év után bekövetkező nagy esése okozott és igy a város látszólag gazdagsága mérhetetlen vonzóerővel bír a falura. Nemcsak a nincstelenek, a zsellérek és töipebirtokosok, de néhol még a 30—40 holdas gazdák is egy rendőri, villamoskalauz, vagy altiszti biztosnak hitt állásáról álmodoznak. Tömegek lepték el a varosokat. Aki ismeri a városokat övező végtelen nagyságú nyomortelepeket, az tudja, hogy a legtöbb ilyen elindulásnak mi lett a vége? A talu menekültjeinek legnagyobb része hosszú hiábavaló munkakeresés, ácsorgás és kilincsélés után, kiéhezve, lerongyolódva, összetörve egy ilyen nyomortanyán kötött ki. Könyöradományokon, alkalmi munkán, főként pedig a nyomorenyhitő akciók szükségkosztján tengődve, szakadatlanul csúsznak le ezek a biztos testi és szellemi pusztulás felé. Azoknál a keveseknél is, akiknek sikerült egy-egy „biztos“ állás melegébe beférkőzni, rövidesen kiderült, hogy a íix- íizetés a városi viszonyok között jóval kevesebbet ér, mint otthon a faluban. Aztán a föld sem engedi el olyan könnyen az embert. Felébred a városba került falusi emberben a vágy egy parányi kert, egy kicsi ház után. És ettől kezdve olyan igénytelenül, nélkülözések közepette él, megtagadva magától a legszükségesebbet is, olyan elkeseredetten, minden erejét beleadva dolgozik, amig vágya egy kis pestkörnyéki ház és kert formájában megvalósul, hogy hasonló erővel otthon a legtöbb esetben sokkal nagyobb eredményt is elérhetett volna. Vannak olyanok is, aki falujukat csak egy időre hagyják el. Ezeknek nagy részét a szolgálatba álló lányok alkotják. A városban a lányok amellett, hogy keresnek, sok hasznos dolgot is megtanulnak. De megismerik és megkedvelik a városi élet sok nem épen kívánatos részét is. A csillogó környezetben igen sokan lenézéssel gondolnak otthoni életükre, eldobják régi ruhájukat és ezzel együtt nagyon sokszor a régi, tiszta életfelfogásukat is. Amikor azután megváltozva, igen gyakran
