Harangszó, 1937
1937-11-14 / 46. szám
1937. november 14. HARANGSZÓ 369. 1883-ban, Luther születésének 400 éves fordulóján újból lefordították a kiskátét. Nemrégiben pedig egy 400 oldalas nagyon jó Luther-életrajz jelent meg olasz nyelven. A Gusztáv Adolf Egylet egy olasz evangélikus utazó misszionáriust is munkába állított. Egyházi lapjuk is van az olasz evangélikusoknak. Címe: Paulus, — Pál apostol nevéről, aki mint római levelében írja annyira igyekezett Rómába eljutni. Adja Isten, hogy Pál tanítása egyszer valóban eljusson Rómába. Vigasztalás. A könny is az Isten ajándéka, — egyik legnagyobb ajándéka. * A sírás a lélek fürdője. * Istennél minden sebre terem balzsam. * Szenvedéseid közt ne lefelé nézz, hanem felfelé. * Krisztus Urunk abban is hasonlatos lett hozzánk, hogy ö is sírt. * Ha eső nem esnék, nem volna szív ár- vány. Ha sírás nem volna, nem volna öröm. * A legnagyobb, amit mondhatunk ez: Isten Atyánk s mindig Atyánk. Kell-e ennél nagyobb vigasztalás?! Újabb 4000 példányban jelent meg a Harangszó-Naptár az első kiadás 10.000 példánya után. Néhány nap múlva e második kiadás szétküldését is megkezdjük. Ára darabonként 50 fillér, egyes példány rendelése esetén 62 fillér. Rendelje meg ki-ki, amíg nem késő! OLVASSUK A BIBLIÁT Kegyelem, hit és üdvbizonyosság — Luther örökségei November 14. Római levél 3:28. v. Lutherünk művének, a reformáció lelki dómjának három tartó oszlopa van: az első, hogy a keresztyén hit egyetlen forrása a Szenlírásban foglalt Istenige; a második, hogy az egyház láthatatlan feje maga az Úr Jézus Krisztus s a harmadik, a hitból való megigazulás tétele. Ez utóbbi a legfontosabb. Maga Luther mondotta róla, hogy „ez a mi (ágostai) hitvallásunk magva, amelyből nem engedhetünk, még ha az ég és föld összeomlanának is!“ A Reformációban fedezte fel újra a kegyes kér. lélek Istennek a Jézus Krisztusban megjelent kegyelmét; itt ismerte meg a személyes élő hit döntő fontosságát a vallásos életben s itt győződött meg üdvösségének bizonyosságáról. November 15. Titus 2:11—14. Istennek üdvözítő kegyelme minden ember számára megjelent a Jézus Krisztusban. Isten senkit sem akar kizárni belőle — ő minden lelket üdvözíteni akar. Az ókor népei úgy tekintettek Istenre, mint valami rettegett, félelmetes hatalomra, aki előtt az embernek a porba kell roskad- nia. S nem ok nélkül! A természeti élet, amelyben élünk, s amelyben Isten akaratát, hatalmát nyilatkoztatta ki, valóban sok félelmetes jelenséget tartogat számunkra. (Vihar, villámlás, földrengés, stb.) Közvetlen tapasztalásból nőtt ki tehát az emberi lélekből a kérdés: mivel engesztelhetem ki a haragvó Istent? Mivel szerezhetem meg, mivel biztosíthatom a magam számára az ő kegyelmét? így fejlődött ki az áldozat-kultusz, a szertartás, böjtölés, mint érdemszerző cselekedet, mint Istennek tetsző életstílus. November 16. I: Korinthus 3:11—13. v. Jézusban egy új napfelköltét élt meg az emberiség. Az ő tanítása a kegyelemről szóló evangéliom. Istenben nincs semmi félelmetes, ö csupa kegyelem. Ennek a kegyelemnek tündöklő, örök időkre szóló példája épen az ő élete és kereszthalála. Ez az élet és halál a világrejtély megoldása. Minden kegyelem. Még a szenvedés, sőt a halál is legmélyebb értelmében ráeszmélés Isten atyai szeretetére. November 17. Márk 7:7. v. De az emberek szeme nem bírta elviselni a Krisztusban megjelent „világ-világosságát!“ Hanem elfüggönyözve az ablakot, továbbra is a homályban töprengett az ősi kérdés felett: miképen engesztelhetem ki a haragvó Istent, miképen hangolhatom kegyelemre önmagam iránt? Istennek a Jézusban megjelent kegyelmét tehát újra fel kellett fedezni! Ez a felfedezés a Reformáció s elsősorban Luther műve. Nem mintha Luther személyes érdeme lenne ez. Hiszen a legmélyebb titkok megoldását mindig ajándékba kapja az ember. Ez a kegyelem megragadta Luthert, mint ahogy egy felismert igazság ellenállhatatlan erővel ragad meg minket. Számára az igazság kívülről jött — a Szentirásból, de a szem, amely azt felfogta, benne nyílott ki. Isten kijelentésének mindig kettős oldala van: kívülről világosság az, belülről szem. De e kettő egymásért és egymás Számára van teremtve. Luther a maga egyéni hitéletében átélte Isten kegyelmét s attól kezdve ennek a kegyelemnek a bizonyosságában élt. Félelmet, aggódást nem ismert többé. Csak egyetlen akarat történhetik a világon: Isten akarata. S ebben az akaratban pedig a mi üdvösségünk van elrejtve. November 18. Római levél 1:16—17. v. „Az igaz ember hitből él!“ Isten kegyelmének a hit az elsajátító szerve. Nem az egyház tekintélye, nem a szertartás tesz engem bizonyossá afelől, hogy Isten bűnös-voltom dacára gyermekévé fogadott — hanem az élő hit. Hit által lesz bennem élettényezővé Isten kegyelme, mintahogy a napfény csak a szemünkön át lesz világossá. Aki világosságot teremtett, az adott szemet is. Aki a kegyelem ajándékaiba részesített, az adott edényt is, amelyben e kegyelmet felfoghatom. Ez az edény a hit. A hit tehát a gyökere a Reformációban létrejött új vallásos életnek. Ezt a hitet előbb-utóbb felébreszti bennünk Isten, csak engedjük át magunkat az ő Igéje életformáló hatásainak. A hit a mi rendeltetésünk. November 19. Zsidó lev. 13:9. v. Hitet nem adhatok magamnak — Isten ébreszti azt fel bennem. A hitből fakadó élet azután olyan szép, olyan természetes, mint a madárdal, mint a napsütés, vagy virágnyílás. A hitből élő ember szerszáma, eszköze Istennek. S a hivő ember lelkében ott él az ő üdvösségéről való bizonyosság is. Ha Isten öröktől fogva akarja a mi üdvösségünket, s felébreszti bennünk a hitet, mint az üdv egyetlen elsajátító szervét, úgy a mi boldogságunk teljesen Isten kezében van éltévé. Habozás nélkül tudnunk kell életünket reábízni Istenre, mintahogv a csónak rábízza magát a folyam hullámaira. November 20. János ev. 5:39. v. Kegyelem, hit és üdvbizonyosság! E drága kincseknek vagyunk mi szellemi örökösei a Reformációban. Minél többet olvassuk a Bibliát, annál inkább meggyőződünk róla. Tudakozzuk hát az írásokat, mert örök életünk van nekünk azokban. Kegyelemről szól az írás, Istennek a Jézus Krisztusban megjelent kegyelméről. Hitet ébreszt bennünk s az életút folyamán bizonyosakká tesz minket lelkünk üdvösségéről. Szűcs Sándor. KARCOLATOK A feleslegessé vált biblia. Egyik zalamegyei törpeiskolánk tanítónője, miután 7 évig ette az egyház kenyerét, feleségül ment a helybeli római katolikus tanítóhoz és hűtlenül hátat fordított egyházának. Mikor legkedvesebb régi emberénél tartott holmiait át akarta szállítani új otthonába, a csomagból kimaradt a biblia és az énekeskönyv. ,,Ezek ittmaradtak“ — szólt a távozó után az öreg magyar. Mire a volt „evangélikus tanítónő" a bibliát és énekeskönyvet az asztalra hajítva így szólt: „Megszabadultam, nem kell már!" Az persze nagy kérdés, hogy ki szabadult meg?! ő-e, vagy mi? Hanem az jellemző, hogy az illető maga is úgy érezte: a bibliát felesleges új lelki otthonába magával vinnie. A bibliát ott hagyta, ahová az egyedül való; az evangélikus egyházban! Csepel. Itteni fiókegyházközségünk anyásulása befejeződött. Az egyházközség első lelkésze Váradi Lajos lett, kinek iktatása november 14-én lesz.
