Harangszó, 1937
1937-10-31 / 44. szám
352. HARANGSZO 1937. október 31 bá lesz; míg a búcsú csak a büntetés alól menti fel s nem teszi jobbá az embert. 45. Fel kell világosítani a keresztyéneket, hogy aki a szeme előtt levő nyomorgót elkerüli és búcsút vásárol, az nem a pápa búcsúját, hanem Isten haragját vonja magára. 46. Fel kell világosítani a keresztyéneket, hogy — hacsak nem dúslakodnak a feleslegben — mindazt, ami az életfenntartáshoz szükséges, kötelesek háznépük javára fordítani és semmi esetre sem búcsúra tékozolni. 47. Fel kell világosítani a keresztyéneket, hogy a búcsuvásárlás nem kötelező, hanem önkéntes dolog. 48. Fel kell világosítani a keresztyéneket, hogy a pápa a búcsú osztogatásával inkább kívánja az áhítatos imádságot — mivel neki is szüksége van reá — mint- a pénzt. 49. Fel kell világosítani a keresztyéneket, hogy a pápa búcsúja akkor hasznos, ha nem abba vetjük bizodalmun- kat; de semmi sem ártalmasabb, mint ha miatta mellőzzük az Isten félelmét. 50. Fel kell világosítani a keresztyéneket, hogy ha a pápának tudomása volna a búcsú-hirdetők zsarolásairól, akkor inkább porig égetné a Szent Péter székesegyházat, mintsem hogy az ő juharnak bőréből, húsából és csontjából építtesse fel azt. 51. Fel kell világosítani a keresztyéneket, hogy a pápa — ami hozzá méltó is — szívesen segítené a saját pénzével s ha kell, még a Szent Péter székesegyház eladásával is azokat, akiknek legtöbbjétől egyes búcsuhirdetők kicsikarták a pénzt. 52. Hiú önámítás a bűnbocsátó levelek által való üdvösségben bizakodni, még akkor is, ha a búcsubiztos, sőt ha maga a pápa a leikével kezeskednék is érte. 53. Krisztus és a pápa ellenségei azok, akik a búcsú hirdetése miatt Isten igéjét más templomokban teljesen elnémítják. 54. Isten igéjének joga szenved csorbát, ha a prédikációban ugyanannyi, vagy több időt szentelünk a búcsúnak, mint Isten igéjének. 55. A pápa véleménye magátqlérte- tődő, miszerint: ha a csekély értékű búcsút egy haranggal, egy pompával, egy szertartással ünnepük, akkor a legfőbb dolgot, az az evangéliumot száz haranggal, száz pompával, száz szertartással kel! hirdetni. 56. Az „egyház kincsét" — amelyből a pápá a búcsút osztogatja — nem jelölték meg kellő pontossággal és nem ismertették elég világosan Krisztus népe előtt. 57. Hogy itt nem múlandó javakról van szó, az világos, mert — tudjuk — a legtöbb igehirdető nem egykönnyen osztogatja az ilyeneket, hanem inkább halomra gyűjti. 58. Nem is a Krisztus és a szentek érdemei (róm. kát. felfogás szerint Krisztus és a szentek felesleges jócselekedeteit a pápa osztogathatja, eladhatja, hogy azok által mások üdvözölhessenek.) mert azok mindenkor, a pápa hozzájárulása nélkül is, munkálják a belső ember számára a kegyelmet, a testi ember számára pedig a keresztet, halált és poklot. 59. Szent Lőrinc mondta: az egyház kincse a szegények; de ő a maga korában szokásos kifejezéssel élt-. 60. Megfontolás alapján állítjuk, hogy az a kincs az egyháznak (Krisztus érdeme alapján ajándékozott) kulcsai. 6.1. Világos, hogy á kanonikus esetekben való bűnbocsánatra elég a pápa hatalma magában véve is. 62. Az egyház igazi kincse az Isten kegyelmének és dicsőségének legszentebb evangéliuma. 63. Természetesebb ez a leggyűlöi- tebb, mert ez teszi az elsőket utolsókká. 64. A búcsú kincse ellenben méltán a legkedvesebb, mert ez teszi az utolsókat elsőkké. 65. Az evangélium kincsei tehát olyan hálók, amelyekkel egykor a gazdag embereket halászták. 66. A búcsú kincsei pedig olyan hálók, amellyel ma az emberek gazdagságát halásszák. 67- Az a búcsú, amelyről a búcsuhirdetők azt hirdetik, hogy a legnagyobb áldás, — valóban az, de csak a kereset szempontjából. 68. A valóságban azonban Isten kegyelméhez és a kereszt üdvéhez mérten a legeslegkisebb. 69. A püspökök és a lelkipásztorok mégis kötelesek az apostoli búcsú biztosainak teljes tisztelettel szabad tért engedni. (Luther még meg van győződve a pápa jóhiszeműségéről.) * 70. De sokkal inkább kötelesek nyitott szeipmej és nyitott füllel ügyelni ar-, ra, hogy ezek ne a maguk álmait hirdessék a pápa megbízása helyett. 71. Aki az apostoli bűnbocsánat ellen beszél, legyen átkozott és kárhozott. 72. Ellenben áldott legyen, aki a bú- csuhirdető merész és önkényes beszédét gondosan ellenőrzi. 73. A pápa is jogosan sújtja átkával azokat, akik a bűnbocsánattal kapcsolatban bárminemű csalást követnek el. 74. Még inkább sújtja átkával azokat, akik a bűnböcsánat leple alatt a szent szeretet és igazság rovására követnek el csalást. 75. Bolondság azt hinni, hogy a pápai bűnbocsánat feloldozhatja az embert még akkor is, —hogy képtelenséget mondjunk — ha az Isten anyját szep- lősitette is meg. (Tetzel ezt állította.) 76. Ellenkezőleg, azt állítjuk, hogy a pápa bűnbocsánata még a legcsekélyebb bűnt sem törölheti el. 77. Az a szóbeszéd, hogy maga szent Péter sem oszthatna nagyobb kegyelmet — ha ő most pápa volna — káromlás szent Péter és a pápa ellen. 78. Ellenkezőleg állítjuk, hogy ő is, meg bármely pápa is különb kegyelemmel rendelkezik, t. i. az evangéliummal, a kegyelmi erőkkel, a gyógyítás adományaival, stb. I. Kor. 12. • 79. Aki azt állítja, hogy a pápqi címerrel ellátott magasztos kereszt felér Krisztus keresztjével, — káromlást szól. 80. S ezért felelősséggel tartoznak azok a püspökök, lelkipásztorok és teológusok, akik eltűrik, hogy a nép előtt ilyeneket beszéljenek. 81. A bűnbocsánatról való szemtelen beszéd okozza azt, hogy a pápa méltóságát még tudós férfiak is csak nehezen tudják megvédelmezni a rágalmakkal s az egyszerű hívek bizony fogas: kérdéseivel szemben. 82. Például: Ha a pápa a székesegyház felépítéséhez szükséges nyomorult pénzért — ami gyenge indokolás — számtalan lelket vált ki a tisztítótűzből,, akkor miért nem üríti ki a tisztítótüzet a szentséges szeretetre és a lelkek iszonyú gyötrődésére való tekintettel, — ami pedig mindennél igazságosabb indokolás lenne?! 83. Vagy pedig miért vannak meg- még mindig a halotti misék és évforduló ünnepek és miért nem adja vissza vágy- miért nem engedi, hogy visszavegyék a halottakért tett adományokat, ha most a megváltottakért való imádkozás már úgyis feleslegessé vált? 84. Azután az Istennek és a pápának micsoda új kegyelme az, miszerint megengedi, hogy a hitetlen és istenkáromló, pénzével kiválthatja a hívő és Isten előtt kedves lelket, — és ugyanakkor az istenfélő, drága lelket az ő kínjaira való tekintettel, szeretetből ingyen még serrí szabadítják ki? 85. Fia pedig a bűnbánati törvények — nem ugyan a gyakorlat, hanem a dolog természeténél fogva —- valóban elavultak és megszűntek, akkor miért adnak pénzért ezek alól feloldozást, éppen úgy, mintha érvényben volnának? 86. Továbbá: Miért nem építi fel a pápa — akinek vagyona ma felülmúlja ai dúsgazdag Crassusok (Crassus gazdagságáról híres római.) kincsét is — szent Péternek legalább azt az egy székes- egyházát inkább a magá, mint a szegény hivek pénzéből? 87. Azután mit bocsát meg és mit enged el a pápa azoknak, akiknek teljes bünbánatuk alapján joguk van a teljes bűnbocsánathoz?! 88. Ugyancsak, miből lenne nagyobb haszna az egyháznak, mint hogyha a pápa naponként Százszor osztana — amit most csak egyszer tesz meg — bármely- hívőnek bocsánatot és büntetés elengedését? 89. Ha a pápa valóban inkább a bűnbocsánattal, mint pénzzel akarja munkálni a lelkek üdvösségét, akkor miért helyezi érvényen kívül a már régért helybenhagyott leveleit és bűnbocsánatát, ha azok éppen olyan foganatosak? 90. Ha az egyszerű hívek ezen megfontolásra méltó fogas okoskadásait csupán hatalmi szóval hallgattatják el és nem cáfolják meg alapos érveléssel, úgy ezáltal az egyházat és pápát nevetségessé, a keresztyénséget pedig lehetetlenné teszik az ellenség előtt. 91. Ha tehát a bflnbocsánatot a pápa elgondolása és szándéka szerint hirdetnék, akkor ezen kérdésekre könnyen lehetne megfelelni: vagy talán fel sem merültek volna ezek. 92. Tűnjenek hát el azok a próféták, akik azt mondják Krisztus népének: béke, béke és nincs béke. (Ezék. 13:10, 16.> 93. De üdv azoknak a prófétáknak, akik azt mondják Krisztus népének: Kereszt, kérész és nincs kereszt. 94. Buzdítsuk azért a keresztyéneket, hogy fejüket, Krisztust megpróbáltatáson, halálon és poklon át is követni i igyekezzenek. 95. S így inkább sok szenvedés árán jussanak a mennybe, minthogy magukat, a békével áltatva elhízzák. (Ap. Csel. 14:22.)
