Harangszó, 1937
1937-10-31 / 44. szám
348. A reformáció öröksége. A reformáció kötelez. — Nekünk, a reformáció örököseinek mindig újra le kell ülni a reformátorok lábaihoz tanulni. Ha ezt tesszük jó iskolába járunk. Mert a reformátorok maguk a Szentlélek iskolájába jártak. Nem is akartak egyebet, mint az Isten igéjét hirdetni nekünk. Erre pedig mindennél inkább szükségünk van. Hallgassuk meg hát, mit mondanak a reformátorok a hitről, a megigazulásról, az új életről, a keresztyén örvendezésről, és a hit harcáról. A hit hallásból van, az ige hallásából. Az ige pedig azt mondja: Isten szeret téged. Akárhogyan forduljon is életed sorsa, akármennyire úgy látszik is, hogy Istentől elhagyott, elveszett ember vagy, — te mindezzel ne törődj. Ragaszkodjál csak erősen ahhoz, amit az igéből hallottál. Ebbe vessed bizalmadat. Ebből merítsed a vigasztalásodat. Isten megragadott téged és nem ereszt el többé. A megigazulás Krisztusért kegyelemből van. Vétkeid alatt roskadva állsz Isten előtt, aki a te bírád, mert teremtőd és urad. Lelkiismereted is vádol, bűneid nyilvánvalóak — el kellene veszned. Az ítélet csak halálra szólhat. De ime; valami váratlan, hallatlan történik: a bíró megkegyelmez neked, megbocsát. Nincsen erre magyarázat, mert te bűnös vagy és csak büntetést érdemelsz. Nincs érdemed vagy enyhítő körülmény mentségedre. Isten azonban kegyelmes Isten. Nem akarja a bűnösnek halálát, hanem azt, hogy éljen. Ezért tégedet bűnöst igaznak nevez a Krisztus érdemeiért. Aki a Krisztusban van, új teremtés az. Isten, aki megigazított adja az új életet is. Az új élet hitben való élet. Alázatos bevallása annak, hogy bűnös és elveszett ember vagy, — de egyúttal boldog bizonyságtétel arról, hogy Istentől megtalált és megmentett ember vagy. Ezért az új élet: szüntelen, naponkénti megtérés. Elfordúlás a bűntől és oda- íordúlás Istenhez. A mélységből való kiáltás az Úrhoz. Nyomorúságaink közepette föltekintés a keresztre. E világban való élet, de várása az eljövendő megváltásnak: jöjjön el a te országod! Ez az új élet azonban örvendező élet. A bűneimről akkor veszek tudomást, amikor a keresztet meglátom. De ez a kereszt a Krisztus keresztje, nem ellenem áll, hanem érettem van. És ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Egyedül Isten kegyelméből élünk, de Isten kegyelméből szabad élnünk. Korsónkból az olaj, vékánkból a liszt nem fogy ki soha. Kicsiny csónakunkat hányják a hullámok, — de a csónakban velünk az Ür! Hogy ne örvendeznénk hát! Hogy ne énekelnénk új éneket az Úrnak? Hogy ne mondanánk hálát megtartásunk Istenének?! Hálából a mi Istentől kapott új életünk szolgálat Istennek. Útközben vagyunk. Még nem érkeztünk meg Ez a mi útunk a világban a zarándok útja. Mint Jézus Krisztus jó vitézei járjuk ezt az útat. Akik néki engedelmeskednek, parancsot tőle várnak. Napiparancsot, hadiparancsot. Harcban állunk a bűnnel és ördöggel. Egy harcoló seregnek vagyunk a katonái: a küzdő egyház tagjai.. Krisztus a fővezér, a feltámadott HARANGSZÓ diadalmas Krisztus, övé a győzelem, mert övé a hatalom, övé a dicsőség is, mindörökké. Groó Gyula. Megvan-e az örökségünk? A reformáció emlékünnepén egészen őszintén meg kell kérdeznünk magunktól: me^van-e még nálunk a reformáció drága öröksége. Vannak leszegényedett emberek, akik a régi gazdagságnak csupán a látszatát őrizték meg. Úgy forgolódnak és beszélnek, mintha gazdagok volnának, pedig üres a zsebük s ha elő kellene venni az erszényt, kitűnnék, hogy — koldusok. Így vannak sokan a reformáció lelki örökségével is. Csupán a látszatot őrzik, de maga az örökség régen elveszett. Vannak büszkélkedő evangélikusok. Tetszelegnek a dicső múlt napsugarában. Emlegetik, hogy mi evangélikusok világosságban járunk. Ami igaz is, csakhogy ezt nem dicsekedő üres beszéddel kell megmutatni. Vannak vitatkozó evangélikusok. Akik bármely pillanatban készek melldöngető hősködéssel porondra 'szállni, ha valaki szót mer ejteni az evangélikusok ellen. Szükséges is, hogy az evangélikus ember kész legyen kiállani hite védelmére, de az is bizonyos, hogy a jneddő vitázás magában véve nagyon üres és haszontalan valami. Az életünk mutassa meg, hogy bírjuk még a reformáció szent örökségét. Hogy törődünk az üdvösségünkkel, hogy engedelmeskedünk az igének és Urunknak vailjuk a Krisztust. Akinek az evan- gélikussága nem ebben áll, az eltéko- zolta, üvegcserépre váltotta a reformáció szent örökségét és csak névleg evangélikus. Ezzel kapcsolatban nem árt újra elismételni, hogy a reformáció nem hitalapítás, nem hitújítás, nem hitjavítás, nem felvilágosodás, nem lelkiismereti szabadság, nem új egyházpolitika volt, hanem Isten igéjének engedelmes meghallása volt! Luther: Isten eszköze. A nagy reformátor élete hangosan hirdeti a nagy igazságot: Ember tervez, isten végez! Lássunk idevonatkozólag néhány tényt Luther életéből: A kis Eisleben egyszerű parasztfia világhírű ember lett. Ügyvédnek szánták s próféta lett belőle. Szerzetesi cella magányában akarta leélni életét s egy egész világ nyilvánossága előtt folyt le az egész élete. A tudósok csendes életére vágyott s tusakodó harcban telt el az élete. Nem akart reformátor lenni s Isten arra használta fel, hogy helyreállítsa általa az ő egyházát! Ember tervez, Isten végez! 1937. október 31. LUTHER LELKE. Luther csontjai nem tudnak pihenni, Lelke ott jár a vártemplom felett, Kíván testével újra egyesülni, Hogy szétüzze a borús felleget. Veszélyben van a szent evangélium! Tudatlanok gúnyolódnak rajta, Csüggedt sereg a keresztyének serge, És az ellen dacos, pogány fajta. Némely hitetlen professzor szemében, Emberré csökkent az Isten Fia! Az egyetemi katedrákon már-már Zsidó meséskönyv lett a biblia! „Széjjeltöröm a koporsóm zárjait! Kalapácsot ragadok kezembe! Mint kölykét {.éltő, felbőszült oroszlán, Ügy szállók az ellenféllel szembe!" Hát nem mondtam: a Széntírás az szikla! Jajj annak, aki bántani meri! Amelyik nép a Krisztus ellen támad, Azt az Isten iszonyún megveri." „Seperjétek ki mind az iskolákat! Mert aki nem hisz, az elkárhozik, Ne taníthassa az többé a népet, Ki sátán eszével gondolkozik!" i „Hogy Krisztus ügye szent és dönthetetlen: Pecsét lesz rá a mártírok vére! Oly igazság az, melyért halni dicső, Mártírvér az Egyház magvetése!!!" „Népem s szerte ti hivő keresztyének! Teli torokkal zengjétek e dalt: Krisztus Egyháza fennáll mindörökké, Pokol sem vehet azon diadalt!" * Luther csontjai nem tudnak pihenni, Lelke ott jár a vártemplom felett. Kíván testével újra egyesülni, Hogy szétűzze a borús felleget. Harmati Béla. Kiszakított levelek egy lelkész naplójából. Egyházhűség és kenyérkérdés. Községi orvost kerestek egy nagyközség számára pár hónappal ezelőtt. A közelben egy evangélikus fiatal orvos működik, akinek kellemes modora és szakértelme folytán jó hire van azon a vidéken. A községből többen is biztatták a pályázata benyújtására. Vonzotta őt is a nagyobb hely, nagyobb munkakör, biztos fizetés és a szép lakás. Beadta a pályázatát. Minden illetékes tényező megígérte a támogatását; a szavazatok is mind biztosítottak voltak. Már a választás előtt rendben volt minden. Ekkor történt valami. A közeli érsekségről figyelmeztetést kaptak a vá-
