Harangszó, 1937
1937-10-10 / 41. szám
326 HARANGSZÓ 1937. okióber 10. vábbi része gondosan megrajzolt képét adta a kerület elmúlt évi egyházi munkájának. A különféle jelentések meghallgatása után a megüresedett tisztségek betöltése során az elhunyt dr. Berecz Ábel helyett dr. Zergényi Pál lett a kerület ügyésze. A pénzügyi bizottság elnöki tisztére pedig Szalay István győregyház- megyei felügyelő nyert megbízatást. A püspök imájával véget ért gyűlés után szétoszlottak a dunántúli egyház- kerület egyházi munkásai, — új munkára. Istené a dicsőség, tőle jön az áldás. f f ? ? m m m • m m Az evangélikus egyház támogató megbecsüléssel viseltetik a levente intézmény iránt. Annál kínosabb értetlenséggel olvassuk azt a cikket, amely „A konnersreuthi csoda" címen jelent meg a Levente nevű folyóirat ez évi 3. számának első oldalán. íme a cikk: Neumann Teréz 1898-ban született. Tizenhat éves korában mint erős, egészséges lány, cselédnek állt be egyik parasztgazdához. 1918. március 10.-én, amikor a világháború még javában tombolt és a faluban csak az asszonyok, gyermekek és aggastyánok voltak otthon borzalmas tűz ütött ki, mely azzal fenyegetett, hogy az egész községet elpusztítja. Teréziának is órákig kellett hordania a vizet az oltáshoz. Egyszerre csäk mint maga mesélte, roppanást érzett a hátában. Megbénult. Ügy vitték haza hordágyon a szülői házba. Annak idején azt gondolták, hogy meghűlt és a bénulás onnan való, a betegség azonban a hátizijiok teljes bénulásához vezetett, amihez még görcsök is járultak, így feküdt hét évig nagy kínok között, de Isten még súlyosabb megpróbáltatásokat is küldött neki. Megvakult és megsüketült. Húsz alkalommal gyújtották meg körülötte a halotti gyertyákat, de Terézia nem halt meg. 1923. április 29.-én, Liziői Szent Teréz boldoggá avatásakor vaksága megszűnt. Elbeszélése szerint maga a szent jelent meg előtte fényes alakjában. 1925. szeptember 30.- án kis Szent Teréz szenté avatásakor pedig ismét megjelent neki és azt parancsolta, hogy álljon fel, menjen a templomba, hogy megköszönje gyógyulását. Az egész falu tanúja volt ennek a csodálatos jelenségnek. Terézia felállt és templomba ment. Ettől kezdve egymást követték a csodálatos jelenségek. Először a Megváltó sebhelyei jelentek meg a kezein, azután ugyanazok a lábain is. Majd később a nyitott oldalseb, ugyancsak mint a Megváltónál. A feje is vérezni kezdett a töviskorona hordozásától. Véreztek a szemei is és Terézia az extázis ideje alatt arameus nyelven beszélt. A kétezer év előtti zsidók nyelvét tökéletesen bírta, — de csak pénteken. Neumann Teréz 1922. december 25. óta csak folyékony eledelt evett. 1926. dec. 23. óta, tehát tíz éve pedig még folyékony eledelt sem vesz magához. 1927. december óta már azt az egy-két csepp vizet sem issza meg, amelyet szentáldozás után szokott kapni. Csütörtökön 55 kiló a súlya. A pénteki extázisbán két-három kilót veszít és hétfőre ismét vissza nyeri már régi testsúlyát, anélkül hogy bármit evett vagy ivott volna. Kizárólag a szentostyából él. Nem is alszik. Ágyba csak pénteken fekszik, vagy akkor, ha valamilyen szenvedést mások bűneiért vállal magára, Csodálatos, titokzatos, megmagyarázhatatlan, ahogy Neumann Terézia a szentostyát magához veszi. Kitárja karjait és a szentostya eltűnik a pap kezéből anélkül, hogy Terézia a legkisebb mozdulatot végezte volna a szájával...“ Hogy a római katolikus egyház mit tart a maga szentjeiről, abba semmi beleszólásunk nincs. Ellenben határozottan tiltakozunk az ellen, hogy az ilyen egyoldalú felekezeti cikkek napvilágot lássanak a leventeintézmény hivatalos lapjában, amelyet a mi evangélikus fiaink is olvasnak! BEZÁRT AJTÓK MÖGÖTT. Én csak egyetlenegy boldogságot tudok: Egyediilmaradni bezárt ajtók mögött, Imádkozó szívvel leborulni térdre, Megfáradt fejemet ráhajtni egy könyvre. Oly jő, oly boldogság lehajolni rája Megnyugvásként hullik igy könnyeim árja. Egyszerű kis könyv ez, melyre fejem hajtom, Drága kincs ez nekem, életem, vagyonom I Mikor gond, bu emészt és úgy fáj az élet Mi lenne énvelem drága könyv nélküled? Kinek mondanám, el őszintén hogy mi fáj Nyugodalmat lelkem csak tenálad talál. Te adsz nekem vigaszt, erőt békességet, Hogyha igaz hittel lapozlak fel téged. Hófehér selymes lap, rajta Isten szava Megsebhedt lelkemnek egyeli n balzsama. Tiéd vagyok könyvem! Te pedig az eny ml Szivemre szoritlak, igy nem érhet veszély Lehet sorsom öröm, vagy fájó mostoha Bármi is történjék nemh így lak el soha! Maradj hű barátom, erős vándorbotom, Reád az életben bizvást támaszkodom. Légy velem mig élek, jöjj velem a sírba Aranyosszegélyü drága kis Biblia! Mohácsi Anna. Bibliai szótár. 10. Jó. „Jó Mester, mit cselekedjem, hogy örök életet elnyerhessem.“ „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.“ (Mk. 10, 17—18.) Jézus ebben a párbeszédben nem tagadja azt, hogy ő jó, csak meginti azt az embert — aki alapjában véve őt még egyáltalán nem ismeri —, a „jó“ szónak köny- nyelmű használata miatt. Ez az ifjú ember Jézust bizonyára híres rabbinak tekintette s azért tisztelte meg a jó jelzővel. Jézus felelete arra akarja megtanítani, hogy lehet egy rabbi (mester) még olyan tanult és hires is; azért ez még nem jelenti azt, hogy jó is. Jó csak Isten küldötte, mert egyedül Isten jó. Nem az a helyzet, hogy Isten azért jó, mert az ember jóságról alkotott fogalmának és mértékének megfelel. Nem, mert mi emberek csak akkor alkothatunk fogalmat a jóságról, ha Istennel találkozunk. Éppen úgy van ez, mint ahogy egy városka lakói egyéni megítélésünket félredobják és egész másképpen gondolkoznak afelől, hogy mi a jó és igazi zene akkor, ha egyszer egy igazi művész látogat el hozzájuk. Életünk Isten által végzett munkájára nem mondhatjuk mindjárt, hogy jó, mert hiszen Isten munkája először csak Ítéletet szül bennünk annak megállapítására, hogy mi a „jó“. Ami a Teremtőtől származik az jó és mind jó ami Tőle ered, mert: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való és a világosságok Atyjától száll alá.“ (Jak. 1, 17.) Jézus egy helyen „Jó pásztorinak nevezi magát, (Ján. 10, 12.) olyan valakinek, aki mint Istentől származó és Istentől küldött vezér, isteni hűséggel és tetterővel veszi kezébe ügyét. Jézusnak az a kijelentése, hogy „Mária a jobb részt választotta“ nem azt jelenti, hogy magában véve jobb áhítatot tartani, mint a háztartásban foglalatoskodni. Jézus itt arra utal, hogy ebben a különös helyzetben (Lk. 10, 39.) az egy szükséges dolog: otthagyni lábast és tányért és csendben hallgatni és gyűjteni azt, amit Jézus ad. Hogy az élet különböző helyzeteiben mi a jó és mi a helyes, azt nem lehet általános elvek és szabályok segítségével eldönteni; ilyen kérdésekben onnan felülről kell feleletet és irányítást nyernünk. Fordította: Garam Zoltán. Kilencezer Naptári küldtünk szét a megjelenés első hetében. Nem győz a könyvkötő annyit elkészíteni, amennyi megrendelés érkezik. Ennek pedig a tartalmi gazdagság mellett az a magyarázata, hogy a 112 oldalas naptár ára csupán 50 fillér. Arra kérünk mindenkit, hogy a Naptárt szerezze be minél hamarabb a legközelebbi lelkészt, vagy tanítói hivatalnál. Félő ugyanis, hogy egy-két hét alatt a Naptár teljesen kifogy. Aki a Naptárt a kiadóhivatalnál akarja megrendelni saját címére, az küldjön 50 fillért a Naptárra és 12 fillért portóra, tehát összesen 62 fillért — bélyegben. Kőszeg. Itteni evangélikus leánygimnáziumunk létszáma annyira megnövekedett, hogy a bennlakók számára a rendes internátus mellett kint a városban is kellett helyiséget bérelni.
