Harangszó, 1937
1937-01-24 / 4. szám
1937. jaauái 24. HAKANGSZü 29. Nagyon kedves volt annak a leánykának az elbeszélése, aki így mondta el a szentestét: — Amikor meggyujtottuk a gyertyákat, én meg anyukám énekeltük a Mennyből jövök most hozzátok kezdetű éneket, azután imádkoztam, elmondtam a karácsonyi verset, majd megint énekeltünk anyukámmal, azután megnéztem a játékokat, nagyon örültem, mikor azok között megtaláltam az énekeskönyvet, amit már régen kívántam. Most már mindég hozok a hittanórára énekeskönyvet. Eloltottuk a gyertyákat, elmentünk nagymamához vacsorázni, ott megint körülálltuk a karácsonyfát, énekeltünk, imádkoztunk, azután mindnyájan ott ültünk az asztal mellett. Magam előtt láttam az egész csalá- dott a hitbuzgó nagymama körül. A nagymamának milyen gyönyörűsége telhetett nagyszámú gyermekeiben, de talán érezte azt a bánatos érzést, hogy az ő,gyermekei csak egy-egy bájos kis unokát hoztak a családi körbe. Milyen kedvesek a népes, evangélikus családok, ahol van éneklés, van imádkozás. Ahol csupán egyetlen gyermek áll a karácsonyfa alatt, ott hiányos még a karácsonyi öröm is, mert ott van a nagyobb öröm, ahol többen örülnek. * »it * Elmondok még egyet a sok közül, mert az különösen kedves volt. — Amikor együtt voltunk mindnyájan és égtek a gyertyák, akkor énekeltünk és imádkoztunk, majd én elmondtam a Jézus születésének a történetét, karácsonyi verset mondtam, elmondtuk a Miatyánkot, megint énekeltünk. A templomba mindég elmentünk. — Köszönöm leánykám, hogy nem felejtetted el a karácsonyi történetet, mert így Jézust hoztad az ünneplés közepébe. Ott van csak karácsony, ahol Ö róla el nem feledkeznek. # * 4i A gyermekszáj azt mondta el, amit otthon látott. Sok családi körbe tekintettem be az elbeszéléseik alapján. Sok helyen volt igazán meleg és emlékezetes a karácsony, de voltak ám olyanok is, ha nem is nagy számmal, ahol üres volt a karácsony, ahonnan a gyermek megfigyelése szerint se az apa, se az anya, se az idősebb testvérek nem mentek el a templomba, az ilyen helyen elfeledkezett a gyermek is könnyen a gyermekek ünnepélyéről, melyet az ünnep első napjának délutánján szoktunk tartani. Ma járt nálam egy apa, aki elpanaszolta, hogy a fiát a csendőrség lopással kapcsolatos betörés miatt körözi s arról tanácskoztunk, miképen lehetne még megmenteni. Én ezt az ifjú embert gyermekkorától fogva igyekeztem megmenteni, sokszor kellett keresnem, köröztetnem, mikor elszökött a hittanóráról és hiányzott — csaknem állandóan — a templomból. Azelőtt én kerestem, most meg a csendőrség keresi. Van ebben valami nyugtalanító összefüggés. Milyen jó volna, ha minden szülő gondolna arra, hogy a gyermeke látja a cselekedeteit, hallja a szavait. A szülők hibáit sokszor fokozott mértékben ismerjük fel a gyermekeinkben. A gyermek szája által a szülők élete, a családi kör képe nyilatkozik meg! Nagy felelősség szülőnek lenni!! Marcsek János. Nehéz vallás — könnyű vallás. Valamelyik szeretetintézményünknél felvételre jelentkezett egy római katolikus asszony. Mikor megkérdezték tőle, hogy más vallású létére miért akar evangélikus szeretetházba menni, így felelt: „Azért, mert ott nem kell olyan sokat imádkozni.“ Nem egyszer hallunk ilyenféie nyilatkozatokat. Hogy az evangélikus ke- resztyénség könnyebb, mint például a római katolikus. Óriási tévedés. Vájjon melyik könnyebb: Gépiesen imákat mormolni, vagy Istent lélekben és igazságban imádni? Egymásután tíz Miatyánkot elmondani, vagy úgy élni, hogy az egész élet imádság legyen? Lé- leknélküli szertartásokkal nyugtatgatni a lelkiismeretet, avagy szorongva érezni elkárhozott-voltunkat s tudni, hogy tisztára Isten szabad kegyelmében bizakodhatunk? Az evangélikus keresztyénség csak annak könnyű, aki nem ismeri, vagy meghamisítja. Aki igazán élni akarja, az olyan nehéznek találja, hogy Isten kegyelme nélkül egy lépést sem tehet benne. Úgy látszik azonban, hogy némely evangélikus keresztyénsége olyan felszínes és hitvány, hogy a kívülállók azt mondhatják: „íme milyen könnyű vallás ez!“ Budapesten az alábbi helyeken s időben szokott lenni vasárnaponként evangélikus isten- tisztelet: Hely Óra Hely Óra d. e. d. u d. e. d. u. D*áktér fnémet) 1/210 Angol-utca 25. 11 Deák-fór (ifjúsági) 830 Abonyi utca 21. ll Deák-tér (magyar) 11 Váci ut 61. 10 Deák-tér (magyar) 6 Bócsikapu-tér ll Fasor (ifjúsági) te Koronaörség 11 Fasor 11 Óbuda (ifjúsági) 8 Fasor 4 Óbuda (német) 9 Fasor (német) 5 Óbuda, Selmeci-u. 11 Kőbánya 10 Óbuda 4 Kőbánya 4 Lonko-ut 66. (ifj.) . 9 Simor-utca 11 Lenke-ut 56. 11 Rákóczi ut 57. 10 T.enke-ut 56. 5 Ülői-ut 24. 10 Krdi utón 10 Sr.vetenaiu. el. isk . 10 Béla király-utca 7. 1/211 Mária Valória-telep Gyarmat utca 14. 10 1/2 11 Hákosfalva 1/211 Vidéki híveink, ha egyszer-másszor Budapesten töltenek egy-egy vasárnapot, vegyenek részt ez istentiszteletek valamelyikén. Szép lakodalom. Lakodalmon voltunk. Ettünk is, ds mégsem volt az mértéktelen lakoma, hanem inkább szeretetvendégség. Ittunk is, de nem volt az dorbézolás. Énekeltünk is közben, de egyházi éneket. Nagy volt az örömünk, de nem kunon gátiunk, mert tudtuk, hogy a meghívottak között ott van a kánai menyegző vendége, Jézus is. Nem tudom, hogy a lakodalmaknak ebben a farsangi idejében, hány ilyen szép lakodalmat tartanak?! OLVASSUK A BIBLIÁT Galáciabeli levél 1. Jan. 24. Krisztus szolgája. Gál. 1:1 — 10. Pál nem volt ugyan a 12 közül való, mégis apostol. Krisztus hívta meg és küldötte el szolgálatra. Efelől bizonyos és azért vallja, hogy ő is az egyetlen, üdvözítő evangéliumot hirdeti. Nem néz hát emberekre, nem törődik megvetéssel, bántalmazással. Ö Krisztus szolgá ja. — Uram, adj nekem is tiszta érzést, szent erőt, igaz bátorságot, hogy a Te szolgálatodban álló szolgád lehessek! Jan. 25. Isten választotta. Gál. 1:11— 17. Pál bizonyságot tesz, hogy nem saját bölcseségét, nem is emberi tudományt hirdet, hanem Isten evangéliumát. S erre őt Isten maga választotta ki. Milyen csodálatos is. A vakbuzgó, keresztyén üldöző zsidóból Isten választotta lesz. — Igen, mert akinek életébe belenyúlhatott az Ur, legyen bárki és bármilyen, Isten választottjává lesz. Isten Lelkének cserépedénye. - - Uram, nyúlj bele az én életembe is és tégy választottaddá! Jan. 26. Evangélium hirdetője. Gál. 1:18—2:10. Sokan bizalmatlansággal, kétkedve fogadták a „megtért“ Pált. Nem is csoda! Hiszen, aki egykor üldözte a Krisztus evangéliumát, most hirdeti azt. Aki egykoron pusztított, most épít, gyarapít. Lassan azonban mindenki, még az apostolok is kénytelenek elismerni a benne munkálkodó isteni kegyelmet. — Uram, fuvald reárn is Szent- lelked, hogy életemmel ne legyek az evangélium pusztítója, hanem hirdetője1 Jan. 27. Evangélium igazolója. Gál. 2:11—21. A galáciabeliek abban a veszélyben forogtak, hogy üdvösségüket az Ur ingyen kegyelme helyett, külső cselekedetektől, szertartásoktól várták. Pál azért mutat rá, még Péterrel szemben is, hogy az ember egyedül a Jézus Krisztusban való hit által üdvözül, akár zsidó, akár pogány. — Uram, add felismerjem én is az evangélium e szent és komoly igazságát, hogy én is életemmel igazolója lehessek. Jan. 28. A Lélek pecsétje. Gál. 3:1— 5. A galáciaiaknak hirdettetett az evangélium. ök hittek is benne, s így rajtuk volt Isten Lelkének pecsétje. Ennek igazolása, hogy készek voltak még szenvedni is hitükért. Ámde minden veszendőbe megy, ha elfordulnak az igaz evangéliumtól. — -Ez komoly intelem ma is a hivő léleknek. Milyen szomorú akkor esni vissza, mikor már közel van valaki a célhoz! — Uram, adj erőt, hogy megállhassak mindvégig a hitben, s megláttassék rajtam Lelked pecsétje! Jan. 29. Hit embere. Gál. 3:6—18. Isten dicső és fenséges Ígéreteket tett Ábrahámnak és az ő utódainak (I. Móz. 22:17—18.). A zsidók, mint Ábrahám test szerinti utódai, büszkék voltak származásukra és Isten ígéreteit is csak magukra vonatkoztatták. Ámde a zsidó
