Harangszó, 1937
1937-08-29 / 35. szám
280. HARANGSZÓ 1937. augusztus 29. holland evangélikus egyház és mások. Magyar részről nyolcán vonultak fel a konferenciára és köztük hárman: Prőhle és Karner professzorok és e sorok írója taitottak előadást. Hogy miről folytak a megbeszélések és viták? Hosszadal- mos volna az egész programmot ismertetni. Néhány fölötte érdekes tárgyat azonban hadd említsek. Pál és Luther (Althaus). A lelkiismeret a modern ember felfogásában (Eklund, Svédország). Luther alapélménye és annak jelentősége korunkban (Mattes, Amerika). Pápák, tudósok és szerzetesek a reformáció korában (Stange). A tíz parancsolat jelentősége egy nép életében (Voges, Amsterdam). Misztika és megigazulás tan a fiatal Luthernél (Walther). Karner és e sorok írója magyar történelmi, telepítési és egyházjogi kérdéseket tárgyaltak, Prőhle professzor pedig a megnyitó istentiszteleten hirdette az Igét. Utóbbi egyébként a Luther Akadémiának alapítása óta lelkes munkása és úgy láttam a konferencia résztvevői között igen nagy tekintélynek örvend. — A Luther Akadémia főleg elméleti előadások köré csoportosítja a hallgatóságot, de nem feledkezik meg a gyakorlati élet követelményeiről sem. Míg a délelőttöket az elméleti uralta, a délutánokon a gyakorlati kérdések álltak előtérben. Érdekes megbeszélések folytak a szórványgondozás, a népmisszió, a külmisszió a valláspedagógia, az evangélikus istentisztelet ökuménikus feladatai, a lutherkutatás stb. kérdései fölött. A sondershauseni tartózkodás nagy élménye azonban az volt, hogy itt kivétel nélkül a hitvallásos irányhoz hű és erősen lutheri teológusok és positiv keresztyének kerültek össze. Ez szerintem a legnagyobb jelentősége is a Luther Akadémiának, mert más világszervünk nincsen, amely a szigorúan lutheri irány positiv embereit és képviselőit ig.v összehozhatná. Valóságos élmény volt 16 nemzet azonos gondolkozásu testvéreivel összekerülni és gondolatokat és élményeket és hittapasztalatokat kicserélgetni. (Feltűnt különösen Amerika képviselőinek rendkívül erős lutheri állásfoglalása. Azt mondják, ezt a kemény öntudatot az almerikai szektákkal való küzdelmükben szerezték.) Hogy ezt a találkozót megrendezhettük, hogy a legújabb tudományos és gyakorlati kutatás eredményeivel gazdagodhattunk és amellett olyan ismeretségeket köthettünk, amelyek bizonyosan meg fogják teremni áldott gyümölcseiket (nyolc nemzet fiával állok azóta levelezésben), mindezt Anna Lujza fejedelemasszonynak köszönhetjük, aki már az első percekben felismerte ezeknek az összejöveteleknek nagy egyházi és evangéliumi jelentőségét és termeinek leg szebbikek önzetlenül rendelkezésre bocsátotta. Nemcsak, hanem a tanácskozások legnagyobb részén maga is jelen van és élénk érdeklődéssel kísér min den megmozdulást és együtt örvendez a résztvevőkkel minden legkisebb eredménynek is. Amig a németországi hitvalló egyháznak ilyen világi támogatói vannak, addig az evangélium és az egyház dolgát féltenünk nem kell. Az bizonyos, hogy a német hitvalló egyháznak helyzete ma nem rózsás. Az bizonyos, hogy hitvallónak lenni ma egyenlő a kereszthordozással és a vértanúság vállalásával. De az is bizonyos, hogy a reformáció óta annyi boldog bizonyságtevő nem volt a reformáció hazájában, mint ma. Nem egy mértékadó emberrel beszéltem, aki a mai helyzetet Isten látogatása gazdagon megáldott idejének nézi és nem győz hálálkodni a Mindenhatónak azért, hogy a német evangélikus egyház újraéledésének határozott nyomai mutatkoznak mindenfelé Mert inig a reformáció nehéz küzdelBiciklivel Isten országáért! meinek elmúltával az egyház lassan a sablonmunka ijesztő egyhangúságába tévedtek és hivatalnokokká alacsonyod- tak, akik kereszteltek, eskettek, temettek, anyakönyveztek és statisztikákat készítettek, addig ma ismét a lelkigondozás, a belmisszió, az evangelizáció, a ielkeknek egyénenkénti megmentése, vagyis a minden lélekért való verejté- kes viaskodás kérdései vannak előtérben. Az egyház nagy veszedelme, hogy a mai uralom az ifjúságot igyekszik elidegeníteni a keresztyénségtől, a templomtól, a lelkipásztortól. Ezt sikeresen végzik azáltal, hogy a hitoktatást száműzték az iskolákból, hogy a fiatalság vasárnapját sporttal, felvonulásokkal, népünnepélyekkel annyira kitöltik, hogy még ha akarna, sem mehet templomba (szociális-kommunista módszer) és mindenképen kiölik leikéből a tisztelet, a kegyelet, a hála érzéseit.. Ezt az ifjúságot ma olyan szellemben nevelik, hogy a holnap egyházának aligha telik majd öröme munkálkodásában. De az eredmények már jelentkeznek. A túlságos előzékenység és udvariasság amúgy sem volt erénye a németségnek. A mai ifjúság kemény és harcedzett, de tiszteletien, udvariatlan, önző, elbizakodott és a „Deutschland über alles“ (Németország mindenék felett) sohasem élt any- nyira a németek szívében, mint ahogy él és lobog ennek az ifjúságnak a lelkében. Nem csoda. A faji öntudatnak ebben a túltengésében az átlagnémet ma már Istent is csak a maga képére és hasonlatosságára tudja elképzelni. A mai uralom megszüntette a munkanélküliséget, kiemelte a német népet a háború utáni aléltságából, lerázta a páris- környéki békeszerződések minden megalázó rendelkezését, de nagy árt követel érte: ki akarja irtani a nép leikéből azt az Istent, akit a názáreti Jézus Krisztus hirdetett és képviselt közöttünk. Sikerülhet ez nekik? Soha. Krisztus már keményebb csaták tüzében is diadalmaskodott. Niemöller és a többi né met vértanú szenvedése már kezdi gyümölcseit teremni. Vagy visszatérnek a Krisztus vetette alapokra, vagy bukniok kell. „Mert e világ elmúlik, de az én beszédeim soha el nem múlnak." Szántó Róbert. Az eltorzított Míatyánk. Volt idő — a 18. és a 19. században — mikor az úgynevezett észvallás volt a divat. Ez a keresztyénségnek nem is nevezhető torz vallás elvetett mindent, amit az eszével megérteni nem tudott. Az alábbi két kirívó példa azt mutatja, hogy ez az úgynevezett észvallás, hogyan forgatta ki a Miatyánk szent szövegét, hogy a maga módján érthetővé tegye azt. Mindeneknél föllebbvaló Atyánk! Egyedül te vagy Isten és az egész világ csupán téged ismerjen annak. Nagy felvilágosító intézményed a Jézus által virágozzék mind felségesebben és mind tovább! Törvényedet, melyet szivünkbe írtál, kövessük a legszentebbül! Életünk folyását ne aggasszák a táplálkozás gondjai! Megbocsátó kegyelmedről legyünk bizonyosak, ha örömmel megbocsátunk testvéreinknek! Igen nehéz sorsot ne bocsáss reánk! Végre minden gonosznak el kell múlnia tőlünk! Isteni, örök felséged kezessége, hogy megadod mind, amiért imádkozunk! * Legfelségesebb Atyánk! A te dicsőítésed múljon felül köztünk mindent! Az igazság virágozzék köztünk! Az erény lakozzék már itt is, mint a mennyben! Szorgalmunkra adj kenyeret! Engesztelékenységre kegyelmet! Nehéz tusáktól óvj meg minket! Szüntess meg végre minden gonoszt! Mindeneken hatalmas, bölcs, jó vagy — légy örökre a mi bizodalmunk! * Hála Istennek, hogy az észvallásosságnak ez a kora immár letűnt! Nyomtatványklállitás. Budapesten hatalmas méretű országos nyomtatványkiállítás nyílt meg, amelyen közszemlére van kitéve a Harangszó egy példánya is.
