Harangszó, 1937

1937-07-18 / 29. szám

232. HARANGSZÓ 1937. július 18. gótikus internátusbán helyezték el. A kérvényben feltüntetendő: a tanító neve, életkora, működési helye, családi viszo­nyai, teljesitett hadiszolgálata, házon- kívül taníttatott gyermekeinek neve, életkora, iskoláztatási és elhelyezési adatai (internátus, magánház, rokonság), tanulmányi előmenetele. Továbbá a ta­nítói javadalom pontos adatai tételen­ként s végösszegben arany pengő érték szerint. Feltüntetendő tehát: a fizetési osztály és fok. a.helyi javadalom (érték­egység, kezdő fizetés százaléka, föld, termény, tüzelőfa, készpénz, fizetéski­egészítő államsegély, esetleg más, bár­milyen természetű javadalmi tétel) s vé­gül a magánvagyon Folyamodási ivet megkeresésre az illetékes püspöki hiva­tal bocsát a folyamodó rendelkezésére. Tekintetteí az egységes eljárás szüksé­gére, a segélykérés ezen folyamodási ivén nyújtandó be. Az illetékes püspök úrhoz intézendő, béiyegmentes kérvény az illetékes esperes úrhoz folyó évi szep­tember hó 15-ig nyuitandó be, onnan pedig szeptember hó 2Ö.-áig az illetékes püspök úrhoz terjesztendő fel, hogy szeptember hó 25-ig kezeim között te­hessen. Budapest, 1937. julius hó 1-én. D. báró Radvánszky Albert s. k. egyetemes felügyelő. Erdély. A magyar és szász evangé­likus egyház 1923. óta közösen végzett munkáját szemléltetik a következő szá­mok: 19.300 gyermek vett részt a vasár­napi iskolában, amelyet 418 helyen 721 vezető tartott. Az ifjúsági egyesületek 369 csoportja 6.400 tagot számlált, a férfi és nőegyesületek taglétszáma pedig 34.000. Kolozsvárott diakonisszaanyahá- zat, árvaházat tartanak fönn. OLVASSUK A BIBLIÁT Kérdés volt már számodra?... A lelked, Julius 18. Értéke. Máté 16:26. v. Anyagias világban élünk, melyben el­sikkad a lélek Az anyag, a test ma az emberek szemében az érték. Ennek él­nek. A lélek értéktelenné, vagy alacso- nyabbrendü értékké lett. Az anyagi élet mellett a lelki élet háttérbe szorult, el­veszett. A mai ember életében ez a bor- ízasztó: életértékelésével homlokegye­nest ellentétbe jutott a biblia, amely a lelket mindenekfelettvaló értéknek tart­ja. Kérdés volt-e már számodra, hogy mit ér a lelked? Ne felejtsd el a fenti igéket! Julius 19. örökkévalósága. I. Móz. 2:7, Mt. 19:16—30. v. A lélek örökkévaló, mert Istenből való. A lelked egy átpat­tanó szikra az Isten örökkévaló leiké­ből. Ez az Isten képe rajtad. Minden, amid van, múlandó. Ez el nem múlik soha. Kérdés volt már számodra, milyen lesz az élete az örökkévalóságban? A bibliai ifjút ez a kérdés izgatta. Tudta, hogy van örökélet. Te gondoltál-e rá? Ha nem, úgy tedd meg! Menj Jézushoz s kérdezd meg, mit cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? Julius 20. Az üdvössége, vagy kár­hozata. Lk. 15;1—10. 16:19—31. Örök­kévalóság vagy üdvösség, vagy kárho­zat. Az előbbi Istennel való boldog eevüttlétben telő örök boldogság, az utóbbi Istentől való eltaszítottságban te­lő örök gyötrelem. A földi élet nap-nao után készület valamelyikre. Kérdés volt már számodra, hogy üdvöziilsz-e, vagy elkárhozol? Hogy naponkénti életed va­lamelyik felé visz? Jézus azért jött, hogy bűneidben megkeressen, megfogia kezed és az üdvösségre vezessen. En­gedd, hogy vezessen! Julius 21. Harca. Gál. 5:16—17, Ef. 6:11—18. Van ez is? Sok embernek már nincs, mert nincs lelki élete. Akinek lelki élete van, annak harca is van. Oh de micsoda harc! Mindennap újra meg kell vívni ezt a harcot a testtel, vérrel, bűnnel, láthatatlan hatalmasságokkal, a Sátán minden erejével. Kérdés volt már számodra lelkednek ez a harca? Fel tud­tad venni mindig, vagy behódoltál az ellenségnek? A harchoz fegyver kell. A fegyver az Ige. Mindig hozzá tudtál nyúlni? Julius 22. Tápláléka. Ján. 4:30—34. Tapasztalatból tudod, ha az ember tes­tét rendszeresen nem táplálja bajok állnak elő. Gondoltál arra. hogy ugyan­ez történik a lélekkel is?! A lelket is rendszeresen kell táplálni. Nem szoktál erről megfelejtkezni? Mi a lélek elede­le? Jézus azt mondja, Isten akaratának cselekvése. A lélek abból él, hogy Isten akaratát cselekedheti. Isten akarata pe­dig az Igében van adva. Tehát a lelket igeolvasással, igehallgatással, imádko­zással, Istennel való közösséggel lehet táplálni. Meg szoktad tenni? Julius 23. Növekedése. Ef. 4:15. Ami nem nő, az visszafejlődik, elsatnyul. Ha a lélek a rendszeres táplálkozás híjján a növekedést abbahagyja, elsatnyul. Satnyalelkü emberek ma annyian van­nak. Ezért ilyen rossz ma a világ, az élet. Nagy lelkek, teszik az életet nagy- gyá, boldoggá. — A lelki növekedést biztosítani kell tehát. Hogyan? Ha Krisztusban növekszünk Gondold meg mindazt, ami lelki életed növekedését elősegíti és azt is ami hátráltatja! Julius 24. Gyümölcse. Gál. 5:22. A lelki életnek ki kell virulni, mint tavasz- szal az egészséges fának és gyümölcsöt úgy folytatta, hogy édesanyja jobb füléhez állt, úgy sugdosta pipás Kiss bíróval történt egyezségét. — Tudtam, tudtam én már, hogy szerencse ér téged, galambom, fiam! Kivetette tegnap kártyán a cigányasszony! — csapkodta Nani boldogan széles tenyerével a combját. — Vigye a fránya a cigányasszony kártyáit, édes anyám. Nem adok én arra semmit. Hanem most az a kérdés, hogy ma menjek-e el hozzájuk kérőbe, avagy holnap? — nézett Jóska töprengve merően az alacsony mestergerendára, mintha onnét akarta volna a feleletet leolvasni. — Jobb lesz, galambom, gyerekem minél előbb. Öltözz fel azonnal és menj el a keresztapádért, hívd magaddal kérőbe. — Jól mondja, édesanyám. Nem kell halogatni az ilyent, nehogy hoppon maradjon az ember. Öltözéshez fogott Jóska. Először a néhai apjától ráma­radott zsinóros nadrágba bujtatta bele a megfelelő testrészét. Hanem amint végigtekintett a két lábaszárán, megcsóválta fejét. — Jaj, de nagy foltot varrt édes anyám a térdére! Hozzá még egészen más szintit. — Hja, édes gyerekem, rongyosan nem hagyhattam s olyan foltot varrtam rá, amilyen volt. Még jobban elszomorodott Jóska a közös csizma fel­húzásánál, mert biz az is a mesterét siratta. Egyikből kiku­kucskált a lábujja, a másiknak elszökött a sarka. Dolmányát már föl sem vette, csak úgy kézben vizsgálgatta fejcsóválva. Sehogy sem tetszett neki az a pár sebtapasz, amilyent Nani maga illesztgetett rája. De méginkább az szomorította, hogy mind a két kabátujj elütőszinben megújult. — Haj, teremtőm, ily csúfosan csak nem mehetek el hoz­zájuk. Higyje el, hogy nem tehetem be igy hozzájuk a lábamat. — De hát akkor mit csinálsz? — Üjat kéne venni. — Üjat ám, de miből? —- Hisz azt szeretném én is tudni. — Tudod, mit, édes fiacskám?... Gondoltam valamit. — Mit, édes jó anyám? — Add el az üszőt. — A Bimbót?!... A gyönyörűséges szép Bimbócská- mat?! Inkább meghalok, mintsem attól megváljak. — Csacsi vagy, fiam. Hisz annyi szebbnél-szebb marhád lesz, amennyit csak akarsz, amikor megkapod a leányt. Jóska gondolkodóba esett.-— Mond valamit, édesanyám. Holnapután vásár lesz a városban. Akkor el is adhatnám, ha. rá tudnám magamat az eladásra szánni... Azalatt Kati néni sorra járta a Jóska által megnevezett házakat s mivel egyik helyen sem találta meg az emberét, visszasietett, hogy magával hívja Jóskát keresés végett. Mikor a pitvarba toppant, nagy zörgést, kopogást hallott a konyhából kijönni. —■ Ej, ki veszekszik odabent a lábasokkal, fazokakkal?! — dörmögte a párját kereső özvegy, öreg menyecske s félig kinyitva a konyhaajtót, betekintett a homályba. — Istenem, irgalmazz! Itt maga az ördög, vagy a üdére! — ■ ugrott el Kati az ajtóból, velőtrázó sikoltással. Eszeveszet­ten rohant ki az utcára a falut fellármázni, hogy bizonyosan az ördöggel cimboráló Verka javasasszony zárta be kony­hájukba a üdércet. Pár perc múlva tömve volt az udvar emberekkel. Az elő­álló férfiak (a babanások fajtájából) fejszét, dorongot szoron­gattak a markukban. Lélekzetvisszafojtva várták, hogy mikor tön ki a kisértet a konyhaajtón? Kis vártatva kidugta végre fejét a Kati néni által nyitva hagyot ajtón. —. Emberek, vigyázzanak! Ütésre készen tartsa mindenki az eszközét! — szólt Kis Tóth Gyuri a tömeg közül s a követ­kező pillanatban kilépett a kisértet a pitvarba. — No, most! — állt a tömeg rohamra készen. (Folytatjuk).

Next

/
Thumbnails
Contents