Harangszó, 1937
1937-07-11 / 28. szám
222. HAftANGSZÓ 1937. július 11. Gallneukirchen. Egy evangélikus róm. katholikus lelkész. Az osztrák egyháztörténelemnek érdekes alakja Boos Márton gallneulur- cheni róm. kath. lelkész. (1762—1825) Isten csodálatosan elvezette őt a biblia egyedülálló igazságának és a hit egyedül üdvözítő voltának meglátására. Mű ködése nyomán ébredés támadt a gyülekezetben, amely megmaradt a róm. kath egyház keretei között, azonban határozott reformátori vonásokat hordozott orcáján. Felettesei rossz szemmel nézték működését: elítélték, le is csu- katták, állásától megfosztották s végül is a Rajna völgyének egy kis gyülekezetében fejezte be sokat hányatott életét. Követőit, a boosiánusokat, evangélikus lelkészek vették gondozásukba, azonban nekik is sokat kellett szenvedni hitükért. Az akkori törvény szerint az áttérni akarónak oktatásra kellett járni róm. kath. lelkészhez, akinek joga volt újabb és újabb oktatásokra berendelni azokat, akik minden áron meg akartak maradni áttérési szándékuk mellett. Volt olyan boosiánus, aki 84 éves koráig folyton az áttérést megakadályozó oktatásra járt a plébánoshoz s mégis kitartott szándéka mellett. Később az evangélikus gyülekezet megvette a régi bírósági épületet s imatermét abban a tárgyalóteremben rendezte be, ahol valamikor Boos Mártont elítélték. Ma az az épület a lelkészlak és központja annak a szerteszét ágazó hatalmas szeretetmunkának, amelyet a gallneukircheni diakonissza-anyaház végez. A szeretet városa. A gallneukircheni gyülekezetben 60 évvel ezelőtt kezdődött a diakonissza munka. Most junius 29-én volt az anya- ház fennállása 60 éves évfordulójának ünnepe. Akkor két diakonissza kezdte a munkát -— ma 242 nővér végzi Gall- neukirchenben és szerteszét Ausztiában áldott munkáját. Az intézmények egész serege van szétszórva Gallneukirchen területén. Egyikben elhagyott csecsemőket, a másikban gyengeelméjüeket, a harmadikban idegbetegeket, megint másokban árvákat, egy hatalmas nagy intézetben nehezen nevelhető s erkölcsileg veszélyeztetett lányokat gondoznak. Mikor végigjárja az ember ezeket az intézményeket s látja az emberi bűnnek és nyomornak elrettentő példáit, önkéntelenül érzi, hogy a szeretet városának területén járkál. Emitt egy kéz- és láb nélkül született pár éves gyermeket ölel magához az egyik diakonissza, amott katicabogaraknak öltözött kis árvák rajongják körül a diakonisszát, mint az édesanyjukat. Megint másutt gyengeelméjüeket tanít nagy türelemmel a diakonissza egy kisegítő iskolában az elemi ismeretek nélkülözhetetlen alapjaira és különböző kézügyességekre. Az egyik legnehezebb szolgálati helyen, a reménytelen gyengeelméjüek között, 40 évig szolgált egyik diakonissza és mikor az elöljáróság úgy látta, hogy megérett már nehéz szolgálata után a nyugalomra, ajándékul azt kérte a maga számára, hogy adjanak neki egy pár ilyen gyengeelméjű gyermeket, akikkel élete utolsó éveiben együtt szeretne lenni. Magában Gallneukirchenben 550 lélek tartozik a diakonissza anyaház kötelékébe. A legtöbbje olyan, aki nagy szeretetre szorul, a többi meg olyan, aki nyújtja ezt a nagy szeretetet. Kis mustármagból nagy fa. A 60 év előtti kis kezdetből terebélyes fa nevekedett. A gyülekezet maga 862 lélekből áll, ebben azonban már benne vannak a nagy szórvány-területen elszórtan élő evangélikusok is. Ebből a diakonissza anyaház kötelékébe tartozik — mint már említettük — 550 lélek. A diakonissza anyaház oyan lett, mint egy hatalmas nagy üzem. Minden lehetőt elkövetnek azért, hogy önellátásra rendezkedjenek be. Van az anyaháznak külön gazdasaga hatalmas tehenészettel, disznóhizlaldával, tyukteleppel, kertészettel, van önálló villany telepe, saját mészárszéke, péksége, cipészműhelye, asztalos műhelye. így akarnak mindent a lehető legolcsóbban előállítani, hogy minél többet tudjanak adni a szeretet szolgálatára. A misszió központja. A gallneukircheni diakonissza-anyaház az osztrák belmissziói munkának egyik központja. Diakonisszái nemcsak a szeretet cselekedeteiben tevékenyek, hanem az evangélizálás szolgálatában is. Különösképen az ifjúsági munka van szivükhöz közel. Az ifjúsági konferenciák nagy részét az egyház diakonisz- szái, diakónusai, vagy lelkészei rendezik. Hogy mit jelent egy-egy ilyen ifjúsági konferencia a résztvevők számára, arra csak két esetet mondok el. Egyszer 100 Schilling (magyar pénzben körülbelül 90 P.) adomány érkezett egy valakitől, az ifjúsági konferenciára szegénységük miatt eljutni nem tudók támogatására. Az illető adományát azzal indokolta meg: olyan döntő jelentőségű volt életemben a konferencia, hogy másoknak is szeretném ezt az áldást megszerezni. — Van egy családtalan lelkész, aki minden esztendőben egy egész ifjúsági konferencia minden költségét fedezi és azzal teszi le Isten oltárára azt az összeget, amit hite szerint gyermekei neveltetésére fordítana, ha Isten nem tagadta volna meg tőlük a gyermekáldást. Jelentékeny szolgálatot teljesít a diakonissza anyaház az Ausztriában még mindig tartó áttérési mozgalomban hozzánk térőknek oktatásban és lelki gondozásban. Az ilyen áttérők sok üldöztetésnek vannak kitéve. Igen sokszor megakadályozzák a hatóságok, hogy összegyülekezhessenek. Egyszerűen kijelentik, hogy az a hely, ahol össze akarnak gyülekezni, nem felel meg a gyüléshelyekre előírt köz-követelményeknek s igy az azokban való gyűlés- tartás életveszélyes. Még a lelkészek bibliaóráin is sokszor ülnek feltűzött szuronnyal csendőrök. Egyik lelkésznél, akinek gyülekezete környékén áttérési mozgalom keletkezett, vizsgálatot tartott az egyik csendőrőrs és faggatni kezdte a lelkészt, hogy mi az oka annak, hogy annyi róm. kath. tér át evangélikusnak. A jó humorú lelkész a következőket válaszolta az őrmesternek: Csodálkozom azon, hogy az őrmester ur csodálkozik ezen a mozgalmon s egy pár tiz ember áttérését már feltűnő áttérési mozgalomnak tekinti. Tudhatná az egyháztörténelemből, hogy az első püskösd napján egyszerre 3000 ember tért át. Ha ezt meggondolja, akkor belátja, hogy én csak kismiska vagyok Péter apostolhoz. A templom szerelmesei. Van a gallneukircheni diakonissza anyaház területén egy gyönyörű templom. Meglátszik rajta, hogy gondos diakonisszakezek tartják rendben, akik szeretik az Urnák tornácait. Újabban elhatározták, hogy munkát fognak indítani abban az irányban, hogy elláthassák Délkeleteurópa államainak evangélikus templomait az őskeresztyén egyház régi hagyományainak megfelelő oltár- és szószékterítőkkel. A jubileumi diakonissza konferencián egy előadás is szólt erről a kérdésről, amelynél nem tudtam, mit csodáljak jobban: azt a szakértelmet-e, amellyel a templomdíszítés elvi és történeti kérdéseit tárgyalta az előadó, vagy azt a nagy szeretetet, amellyel minden kis templomi tárgy elkészítését Isten szolgálatának tudja tekinteni. Hisszük, hogy a gallneukircheni diakonissza anyaháznak ez az új munkája nagyban elő fogja segíteni a Duna- medence államaiban az evangélikus templomok evangélikus jellegének kidomborítását. „Sok népet egy hitre vive.“ A 60 éves jubileum alkalmából a junius 29-i ünnep után junius 30-án és július 1-én a délkeleteurópai államok dia- konissza-anyaházai konferenciát tartottak Gallneukirchenben. A konferencián képviselve volt: Ausztrián kívül Csehországból a zöptaui, doppitzi, prágai és liptószentmiklósi, román területről: a bukaresti, brassói és kolozsvári, Magyarországról a győri diakonissza-anyaház. Az anyaházak legnagyobb része evangélikus volt. Kolozsvárról a református diakonissza anyahúz küldte el képviselőjét. Az áldott konferencia áldott egységben tárgyalta meg a diakó- nia munkájának legégetőbb időszerű kérdését, a diakonisszák népmissziói munkáját. T. Z. Bibliai szótár. Üdvözítő. Az Üdvözítő a megmentő; győző a sötétség hatalmai felett. Az a személy, akiben a megszabadítás egész munkája össze van foglalva, akiből a megtartás erői sugároznak. Ez a jelentése a Jézus névnek is. „Született néktek ma a Megtartó“ — mondja az angyal. (Lk. 2, 11.) Ez pedig annyit jelent, hogy az érkezett el, aki az évszázadok óta óhajtott szabadulást hozza. Az Üdvözítő munkájában nem csak egyes lelkekre van tekintettel, ő az egész világ üdvözítője (Ján. 3, 16;4, 42.) s a gonosz minden munkájának lerontására jött (I. Ján. 3, 8.) s majd egykor „minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Ur az Atya Isten dicsőségére.“ (Fii. 2, 11.) Gqram Zoltán.
