Harangszó, 1937
1937-07-04 / 27. szám
216. HARANGSZÓ 1937. július 4. Egyik szent, másik gonosztevő ... — mindkettő egyforma. Moszkvában már korábban felállították a vallásellenes múzeumot és pedig, hogy az ellentét teljes legyen, egyik régi és értékes székesegyházban, a Pus- kin-téren levő templomban rendezték be. Középkori inkvíziciós eszközök és sötét babonák emléktárgyai vannak itt felsorakoztatva úgy, mintha a vallásos élet jelenségei lennének. Képek és viaszfigurák részeg papokat ábrázolnak és jelentékeny csoportja a gyűjteménynek különböző leveleket, röpiratokat tartalmaz, amelyben a papok a munkásságot erőszakos eszközök, sztrájk, zavargások abbahagyására szólítják fel. Ezekkel azt kívánják bizonyítani, hogy az egyház nem a dolgozó tömegeknek, hanem a kapitalizmusnak pártján áll. Egyik legfőbb ütőkártyája a múzeumnak két egymás mellé helyezett csontváz ezzel a felírással: egyik szent volt, másik gonosztevő, — íme most mindkettő egyforma. A felirat igaz is, meg nem is. Igaz, hogy a szent és gonosztevő egyformán megrothad a sírban. Igaz az is, hogy mindkettő testéből egyformán csak a csontváza marad meg — és mégsem igaz. Mi tudjuk, hogy a halál után nemcsak az történik, amit az emberi szem láthat, emberi ásó kiáshat, hanem olyas valami is, amit ma még csak a hívők látnak, de amely egykor mindenek előtt nyilvánvaló lesz. Az 1. Zsoltár azt írja: Nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben, sem a bűnösök az igazak gyülekezetében. Két egyforma csontváz és két különböző életsors. Meg fogiák ezt egyszer azok is látni, kik most gúnyt űznek az ítéletből és az örökéletből. A Sión énekeiből. — Finn ének. — Mikor gyullad fel az égen Az én hajnalcsillagom? Mikor válik szürke éjen örömmé búbánatom? Elvétem az élet útját S vaksötétben bolyongok. Bár nem látom éltem napját, Hiszem, hogy ragyogni fog. Mikor mondasz búcsút szivem E rossz, gonosz világnak? Mikor indulsz nagy örömmel Az Ur keskeny utjának? Ama napnak is felkeltét Sóhajokkal sóvárgom, Mikor szívem kemény jegét Megolvasztod, jól tudom. Mikor nyer helyet az Urnák Drága igéje bennem? És súlyos pörölye annak Eltörli-e holt hitem? Azt, mi jó s igaz, szolgálni Mindenben mikor merem? Remélem, össze fog törni Kétfelé osztott szívem! Mikor hallhatom az Urnák Engem is hívó hangját? Mikor dicsérem víg szájjal Az Urnák nagy irgalmát, Hogy ő megtérített engem A borzalmas halálból? Még nyomorult az életem Remélem, megváltozom. Fordította: Zászkaliczky Pál. rázatta! a földet. De a következő percben új reménysugár szőkéit szívébe. — Ej, sebaj, ugy-e édesanyám!... Majd sikerül a vétel a vasvári vásáron. Jövő héten odamegyünk. Hanem, hopp! álljunk meg egy pillanatra. Tapogassa meg, édesanyám a rékli- jét, hogy nem lopták-e el a pénzt? Nani meghökenve tapogatta magát körül s halottsárgán nyöszörögte. — Jaj, jaj, irgalmazz Istenem! Nincs meg, elveszett... ellopták! Jaj, jaj, végem van! — Ne rémítsen meg, édesanyám! Jól nézze meg, ott kell a pénznek lenni. Annak nem szabad elveszni! — Nincs, hiába nincs! Nem találom! El sem tudom képzelni, hogyan eshetett ki... vagy hogyan lopták el? •— Tán-tán nem is odatette. — De idetettem... vagy ide akartam tenni! Jaj! most jut eszembe, hogy otthon hagytam... otthon felejtettem. Bedugtam öltözés előtt a vánkosok közé. — No, ni! Egy kicsit megkönnyebültem... hanem hát nem is tudom, miért alkudoztunk akkor itt annyit — moso- lyodott el Jóska. — Az én szívemről is leszállt, fiam. a nagyobbik teher. De azért még egy kicsit aggódom. Az a Kati nem a legegye- nesebb lélek. Siessünk csak haza, gyerekem. Siettek kora reggel a vásárra, még jobban siettek hazafelé. A kertaljai domboldalon egész sereg gyerek ácsorgatt, várván szülőiket a vásárfiával. Köztük leskelődött a távolba a városba vezető úton Gyuri legény is. Mikor meglátta Jóskát, elébe szaladt. — Nem láttad Julcsát? Vett-e nekem sapkát? — Talán vett, Gyuri. De eressz az útból, mert haza kell futnom. A pénz előkerült a vánkosok közül. Kati előbb igen csóOLVASSUK A BIBLIÁT Minden jóadomány ... A hit adja nekem. Julius 5. A boldogságot. Zsolt. 1. 1—2. A Szentlélek által felkeltett hitemnek köszönhetem, hogy a gonosz minden ostromának ellen tudok állni. A hitetlenség erkölcstana félrevezetett. Amig nem hittem, prédája voltam a gonosznak, megálltam a bűnösök útján és a csúfolódók székében ültem. Csak boldogtalanságot kaptam a hitetlenség gyümölcseiként. Pedig érzem, hogy a Teremtő boldogságra hívott el. Arra a boldogságra, amelyre csak a hittel teljes élet juthat el. Mert nem az a boldogság, amit a világ általában boldogságnak tart és amiről előttem is sok hamis képet festett, hanem csak az, amire a hit képesít, hogy Isten törvényében gyö: nyörködjem és az ö törvényéről gondolkodjam éjjel és nappal. Julius 6. Az oltalmat. Ef. 6, 16. Az ördög minden ravaszságával szemben csak teljes fegyverzettel állhatok meg. Szükségem van az igazság mellvasára, a békesség evangéliumának sarujára, az idvesség sisakjára, a Lélek kardiára, de talán legfőképpen a hitnek pajzsára, amely nehéz harcaimban oltalmazóan ölel körül és óv és véd, hogy a gonosznak semmi tüzes nyila hozzám ne férjen. Akárhogy felvértezem magamat világi védelemmel, a gonosz mindig talál rést, ahol tüzes nyilával megsebezhet, a hitnek pajzsa azonban biztosan véd és oltalma alatt bátran megyek lépés- ről-lépésre előre haladva az Isten országa felé. Julius 7. Életem csodáit. Máté 13. 58. Csak szánakozni lehet a názáretbe- liek felett, akik látták Jézust, hallották a hangját, közelségében voltak, de csóválta a fejét valamiért, majd pedig a szokott gúnyolódáshoz fogott. — Oh, de megenném azt a jó tányér tejet! — Mit mond, Kati néni? — Szeretném látni azt a megígért jó tejet, Jóska öcsém, de úgy látszik, elvitte a Rába vize. — Dehogy is vitte, Kati néni, — szólt Jóska teljes nyugalommal falatozgatva a vásárról megmaradt kenyeret. — Majd meglesz, csak várjon türelemmel. Tudja, Kati néni, én Istenben bízó, hithű evangélikus ember vagyok, egyetlen evangélikus férfi már a faluban és hiszem, tudom, hogy minden úgy van jól, ahogy van. Tudja a jó Isten, mit csinál, hogyan intézze a szegény ember dolgát. Lássa milyen nagy szerencse, hogy nem tudtunk megalkudni a vásárba! Mert hát nem volt ott a pénzünk, szégyenbe maradtunk volna ... Hát nem jól csinálja a jó Isten a mi dolgunkat, mondja csak Kati néni?!... V. Egy kl$ üsző Jött a házhoz «* az üszőnek kifelé éli a rudfa a háztól. Egész télen át járták Jóskáék a vásárokat s az eredmény az lett ,hogy kora tavasszal tudtak a két tehén helyett egy kis üszőt venni. — Tudja édesanyám, még szerencse, hogy igy történt a dolog. Mert ha megvesszük ősszel, sehogyse tudtuk volna a hosszú télen át kitartani. Higyie el, hogy nem. Vagy hát sokat éhezett volna a szegény pára. Azt pedig éppen nem szerette volna az ember. Hát nincs igazam, édesanyám? — Hihihi! ez a kis borjú ad ám sok tejet. Majd még csömört kapok tőle, annyit ehetem, — vigyorgott Kati kárörvendő gúnnyal. (Folytatjuk.)
