Harangszó, 1937
1937-06-27 / 26. szám
1937. június 27. HARANGSZÓ 209. A biblia ijjéi, mint olyanok sem képesek isten-megismerést fakasztani, élőkké és világítókká csak akkor lesznek, ha a Lélek elevenné teszi azokat, így mondja Pál apostol: „A betű megöl.“ Azok az emberek, akiknek csak bibliájuk van, de lélek nincs bennük, mindinkább elveszítik az eredeti képességet annak megismerésére, hogy mi az isteni. — „A lélek pedig megelevenít.“ (II. Kor. 3, 6.) Ahol a Szentlélek által közvetlen kapcsolat támad a Teremtővel, ott az Ige szava, vagy betűje értelmet nyer, erővé változik és éltetőén hat. Az újszövetséget Isten Lelke öleli körül. Pusztán isteni tanításokat hallgatni és bibliát tanulmányozni: ószövetség. Ahol azonban Isten közvetlen kinyilatkoztatása által találkozik az emberrel, ott az újszövetség. (Ján. 14, 6—11.) Fordította: Garam Zoltán. Változnak az emberek — változik a világ! Azt szokták mondani: „változnak az idők, változnak az emberek!“ Ebben a közmondásban az jut kifejezésre, hogy az idők iárása változtatja meg az embereket. Pedig ennek éppen a fordítottja áll. Mert amilyenek az emberek, olyan ez a világ. A világot az emberek tették olyanná, amilyen! Isten megteremtette, aztán az embernek adta a világot. Ahogyan változott benne az ember, úgy változott a világa is meg. Végig lehet lapozni a világ- történelem könyveit, mindenütt csak azt látjuk, hogy amint változtak az emberek, aszerint változott a világ orcája. Megnézhetjük a világ életét Káintól Sztálinig! Kain megöli Ábelt és ezzel már változott a világ képe, mert gyilkos is van a földön. Ki merné azt állítani, hogy a szovjetpokol ördöge, Sztálin, is csak azért született meg és lett a történelem példátlan testvérgyilkosává, mert az idők változtak! Senki! Az emberek változtak meg! Változtak az emberek, változik a világ képe. Ezt igazolja az a három kép is amelyet most a következő sorokban állítok az olvasók elé. * Az egyik vidéki napilap hírei között a következő közelmény olvasható: „Sörestet rendez a .. . .i Oltáregylet, az épülő templom javára.“ Oltáregyelt-sörest' Sehogysem fér meg egymás mellett ez a két fogalom. Az sem illő dolog, hogy egyházi cégér alatt bálokat rendeznek egyesek, de az már egyenesen felháborító, hogy az oltárt, a keresztyén templomok legszentebb részét, a korcsmái söntések sörtől keserű szagu, füstös levegőjébe állítsák bele! Még akkor is tiltakozni kell az ilyen meggondolatlanságok ellen, ha azok jövedelme egy-egy templom felépítését szolgálja! Válasz- szón magának az az egyesület más nevet, ha egyszer söresteket akar rendezni! A __-i oltáregyletben nem az olt ár változott meg, az maradt a régi! De változtak az emberek! • Az egyik gyönyörű róm. kath. székesegyház szomszédságában hatalmas boroshordó áll, melyből a káptalan borát szokták kimérni a filléres vonatok szomjas utasainak. A hordón Péter apostol képe! Ott ül a mennyország kapujában, kezében a kulcsokkal és fehérhaju feje fölött ott lebeg galamb alakjában a Szentlélek! Az idő változott itt? Nem! Az emberek! ők változtatták meg az idők járását is, ők adtak rája olyan új köntöst, amelyen azt hiszik, hogy még ez a folt sem látszik meg! * Lelkészi hivatalunkba beállít egy fiatalember. Segélyt kér. A kérdezésre elmondja, hogy baptista. Szülei is azok. de most elkergették otthonról. Miért? Ráfogták, hogy nem szereti az Istent! Már pedig a bibliában írva van, hogy ha valaki nem szereti az Istent, azzal egy tálból ne egyetek! Ennek a szomorú történetnek a magyarázata az, hogy a fiatalember munkanélküli lett! Nem tudott egyelőre pénzt hazavinni, igy hát nem kaphatott kenyeret sem otthon. De valamit ki kellett rá találni, ráfogták, hogy nem szereti az Istent, azért nem adhatnak néki enni! Azt pedig nem kívánhatja a fiú, hogy ők az Isten parancsát megszegjék! Ez a fiatalember volt valamikor az édesanyjának egyetlen öröme és reménye, amikor az édesapa Szibériában ette az orosz fogság keserű kenyerét! S ma. megváltozott még az édesanyának a szíve is. El tudta kergetni asztalától a fiát! • Ehhez a három képhez hasonlóknak egész tömegét lehetne felsorakoztatni. Egyik szomorúbb, mint a másik. Ne csodálkozzunk hát azon, hogy olyan szomorú ennek a világnak a képe, amikor oltárt, templomot komolytalanul vesznek az emberek és amikor az édesanyai szívek között is van olyan, amelyik elfelejti szeretni a saját gyermekét! Németh Géza. OLVASSUK A BIBLIÁT Minden jóadomány ... A Szentlélek adja nekem: Junius 28. Az örömet. Csel. 13, 52. Ennek a világnak sok és sokféle öröme van. Egyben azonban egyezik a világ minden öröme, abban, hogy múlandó, mint maga a világ. Az igazi örömöt Isten Szentlelke adja. Ahol Szentlélek van, ott természetszerűleg van öröm is, ahol pedig szűkölködnek Szentlélek nélkül, ott szűkölködnek öröm nélkül is. Junius 29. A bátorságot. Csel 4, 31. Nagy változások az embert szinte a felismerhetetlenségig átalakítják. A lelki átalakulások sokszor még a külsőt is megváltoztatják. Még inkább a viselkedést. Aki az apostolokat a Szentlélek kitöltése előtt és után látta, alig hihette, ‘hogy ugyanazokat az embereket látja. A gyáva rettegőkből hősök lettek, akik semmibe vették saját erejüket, de min- denekfelett bíztak a Szentlélek erejében. Ilyen bátorsággal világot lehet győzni, ők is arra indultak, de fegyverük az Isten Igéje lett. Az Isten Igéjét jól forgatni nagyobb bátorságot kíván, mint ólomgolyók pergőtüzébe belerohanni. Junius 30. Az erőt. Róm. 8, 26—27. Amit kérnünk kell az Istentől, nem tud- Iuk úgy kérni, amint kellene. Azért maga a Szentlélek esedezik érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Tehát a Szentlélek nemcsak bátorságot ad a világgal szemben, hanem erőtlenségemen is segít akkor, amikor a mennyel szemben tehetetlenül állok ugyannyira, hogy még azt sem tudom, hogy mit kell kérnem, azt, amire szükségem van. Hányszor érzem ezt a gyengeséget! És hányszor érzem a Szentlélekből lelkem- be átáramló erőt, amikor előbbi tehetetlenségem egyszerre erővé válik, bezárkózott lelkem megnyílik, néma ajkam beszédessé válik és szavamon keresztül a Szentlélek beszél és esedezik értem kimondhatatalan fohászkodásokkal. Julius 1. A szabadságot. II. Kor. 3, 17. Hosszú történelmi évszjázadokat a szabadság keresése töltött és tölt ki. Nemzeti és egyházi közösségeink menynyi verejtéket és vért hullattak, hogy ezt a legnagyobb emberi jót tulaido- nukká tegyék. És az ember egyéni harca az életért, tulajdonképpen az emberi szabadságért folytatott harc volt. Sok nemes nekibuzdulás, de sok vétkes szándék is jelzi a szabadság napja felé rohanó ember útját. De hiába az emberi verejték és vér, hiába a ió szándék és bűnös törekvés, ha a szabadságot nem az Isten ajándékai között kereste. Ahol az Urnák Lelke, ott a szabadság. Tehát minden szabadságharcnak, nemzetének, egyházának és egyénének a Szentlélekért vívott harcnak kell lennie, liogv a vége ne még nagyobb és nehezebb rabság, hanem valóságos felszabadulás legyen. Julius 2. Az istenfiuságot. Róm 8, 14. Hiába keresem a legnagyobb méltóságot, ha kizárok a keresésből minden rajtam kívül álló segítséget. Nem lehetek Isten gyermeke még ha emberfeletti jóakarattal és erővel törekedném is erre. Lehetek jó ember, tisztességes ember, de érzem, hogy ez ki nem elégít. Érdeklődésem és vágyakozásom nem szünhetik meg a földi életben megszerzett polgári kiemelkedéssel. Ezen túl még van kívánni valóm. Az istenfiuság utáni vágy még szomiasabbá, mindig vágyakozóbbá tesz. Kielégülést pedig csak a Szentlélek szerez, aki lelkemhez kapcsolódik, letöri önbizalmamat, átveszi a vezetést, hogy megérkezzem a legnagyobb emberi dicsőség fokára: az istenfiuság dicsőségére. Julius 3. Az ismeretet. Ján. 14, 26. Hiába büszkélkedem azzal, hogy mindent tudok, amit csak tudhatok. Hiába mondom, hogy könyvtárak szellemi kincsét raktározom el értelmem tárházaiba. Hiába ismerek nyelveket és nyelveken közölt tudományokat. Még a múlt és jövendő teljes ismerete mellett is tudatlan vagyok, ha nem ismerem azt a tudományt, amit csak a Vigasztaló, a Szentlélek közölhet velem, amire csak Ö taníthat meg engem; ha nem vagyok járatos az Isten nagyszerű titkainak tudományában. Tudatlan vagyok mindaddig, amig a Szentlélek, a nagy isteni Tanítómester ki nem oktat minden tudomány alapismeretére: az Atya és a Fiú megismerésére. Julius 4. A hitet. I. Kor. 12, 3. A leg- szánandóbbak azok a próbálkozók, akik azt hiszik, hogy saját erejükből, valami önedzés és gyakorlatok által elnyerhetik a hitet. Az írás jóakaratú figyelmezte-
