Harangszó, 1937

1937-01-10 / 2. szám

1837. január 10.

HARANÓSZÓ

13.

Terjesztőink munkamódszere ez évben is az, hogy este vallásos ünnepélyt tartanak, amelyen a helyi műsorszámok mellett iqeh rdetéssel és szavalattal szolgálnak, másnap pedig békességet köszöntenek minden evangélikus hajlék küszöbén. Előfizetésre kínálják a Harangszót s egyházi kiadványokat árusítanak. Nem ügynökök, hanem szolgái ők, a magyar evangélikus megújhodást igyekeznek munkálni a sajtó eszközeivel.

Útjukban, munkájukban legyen rajtuk az Isten áldásai!

OLVASSUK A BIBLIÁT

Az Úrra bízom magamat . .

Jan. 10. Oltalmam. 32. zsolt. 6—7. Elindultam immár az új-esztendő útján. Körültem titokzatossága, bizonytalansága, mint nagy vizek áradása. Rejt magában nyomorúságot, szomorúságot, fájdalmat, stb. Ámde mi ez a bűn szeny- nyes áradata mellett, amely elnyeléssel fenyeget. Ki lesz az oltalom? Egyedül az Ur! Ő meg tud oltalmazni, ha Hozzá folyamodom. Körülvesz. Mint ahogy az édesanya átkarolja gyermekét, úgy karol át engem az Ur!

Jan. 11. Bizodalmám. 31. zs. 5 -9. Az Ur kész oltalmába venni életemet egész évre. Kész vagyok-e ajánlatát elfogadni? Dávid bizonyságot tesz az Urba vetett bizodalmáról: Megkereste és megde hittek a szabadítóban s annak eljöttében. Külső jelek ma is vannak! De sok lélekben teljes sötétség uralkodik. — Hiányzik a hit. — Uram, légy vezérem Szentlelkeddel, hogy hitemmel én is megtalálhassam az én szabadító Jézusom!

Jan. 16. Atyám. Máté 2:19—23. A mennyei Atya Fiának földi nevelkedésére a csendes galileai Názáretet választotta. A bűnös ember megváltását és üdvözítését általa elvégezte. Tervét mind véghez vitte. Királyok változása, néoek háborgása, külső körülmények különböző alakulása csak eszköz volt atyai kezében. — Ma is így van. Semmi sem történik tudta nélkül. — Istenem, légy Atyám, hogy velem $e történhessen semmi szent akaratod és tudtod nélkül.

Cséry Lajos.

KARCOLATOK

Ne kisértsd az Istent!

Szilveszter éjszaka volt. A kocsmában dörgött a muzsika, folyt a bor és hömpölygőit a dinom-dá- nom. Valaki a cigány előtt járta széles jókedvében. Kezében telt üveg, szemében lobogó mámor, ajkán duhaj nóta: ,,Sej, haj, soh’se halunk meg!“ Abban a pillanatban a szívéhez kapott és holtan gurult a cimbalom alá.

A kocsma népe dermedt rémülettel távozott. Leckét kapott arról, hogy az Isten milyen megrenWITTNYÉDY: Szegény hazám! Oh boldog Szent István királyunk a te dicsőséges jobb kezed balul cselekedett, hogy ennyi nációt gyűjtött e hazába, sőt testamentumban hagytad, hogy „az egy nyelvű ország gyenge és törékeny!“ Ennyi faj szűk szobában. Ki fog köztetek egyességet csinálni! De nekünk mégis meg kell férnünk, szövetkeznünk, hogv a hazát megmentsük. Isten veletek barátaim. Fáradt a fejem és fáradt a lelkem.

SZOVITS: Bocsánat a félreértésért. Nyugodjék le egy kicsit, Wittnyédy uram, szüksége van reá. Jertek ne háborgassuk. (Mind el.)

WITTNYÉDY: Gőzöl a fejem. Ennyi nép a nyakamon. Igazuk van gyermekeimnek, engem az idegenek elzárnak családomtól. Még ily napon is, mely Erzsikéin életében legfontosabb. Vendégeim minden percben itt lehetnek és én még az úti port se moshattam le magamról. (El.)

14. JELENET.

Erzsiké, F a t i m e, Pál, L o z s i és Z o lt á n.

ERZSIKÉ (menyasszonyi ruhában): Nincs itt apám? Meg akartam neki magamat mutatni. Meglett akarata, hát gyönyörködjék bennem.

HÁTIMÉ: Gyönyörű vagy, Erzsiké, mint a tavasz virága.

LOZSI: És ilyen virágot a német szakít le! Ebadta Ariu- pruszterja! Kedvem volna két szál kardra kihívni.

PÁL: Tiszteld benne családunk új tagját.

ERZSIKÉ: Ne bántsátok. Ő jámbor és szeret. A régi Róma hölgyei lerakták legszebb gyöngyeiket a haza oltárára. Én is leteszem szűzi pártámat. Rendben van-e minden, Hátimé? Lépteket hallok, vendégek érkeznek.

15. JELENET.

Előbbiek. C o 1 i gn y, Q u i t ry, de Feui 11 a d és egyéb francia tisztek.

COLIGNY (Erzsikének kezet csókol): A kedves meghívásnak engedve, Ígéretünkhöz híven íme újra itt vagyunk. Azóta győztünk is. Franciák vére festi immár a magyar földet. S az egy-két sebhelyet szívesen hordjuk magyar barátainkért.

. QU1TRY (kezet csókol): Hódolatomat jelentem a legbá- iosabb arának, Sopron virágos kertjében a legszebb rózsaszálnak.

ERZSIKÉ: Üdvözlöm a diadalmas francia nemzet vitézeit. Köszönöm, hogy szerény házunkat e napon is megtisztelték. Foglaljanak helyet. Atyám e percben itt lesz. (A tisztek Pállal. Lozsival és Zabánnal is kezet fognak.)

DE FEUILLAD (Fatiméhez): És keletnek ez a kinyílt bazsarózsája, ő is részt vesz a család ünnepében? Ha a török ily békeköveteket küldene hozzánk, hamar vége lenne a háborúnak.

FATIME: Ne gúnyolódjék uram. Én nemzetem sorsát siratom. Ez a ház tiszteletben tartja fájdalmamat.

DE FEUILLED: Ezer bocsánat. Én csak a szépségnek bókoltam, a lelkes honleány előtt meghódolok.

16. JELENET.

Előbbiek. Wittnyédy. (Ünneplő ruhában.)

WITTNYÉDY: Isten hozta, vitéz uraim, szerény házamban. Szívből gratulálok a nagy diadalhoz. A dicső francia nemzet örök hálára kötelezte hazánkat.

COLIGNY: A keresztyénség közös ellensége ellen vontuk ki kardunkat.

WITTNYÉDY: örömhírt mondok. Minden órán várom a kegyelmes asszonyt, Frangepán Katalint.

COLIGNY: Bravó, ismerjük a hőslelkű asszonyt még BécsbőL. Sok oly bátor, eszes nőt a magyar hazának és a pokol kapui sem vehetnek rajt diadalt.

(Folytatjuk.)

találta az Urat. El tudom-e én is mondani: Az Ur az én bizodalmám! Mint ahogy a gyermek rábízza magát édesanyja ölelő karjára, rábízom én is magam az Urra!

Jan. 12. Gondviselőm. Máté 7:7—11. Ha Istenre bízom magam, ő gondviselőmmé lesz. övé minden égen és földön. íme milyen gazdag! S ö mindent kész adni. Még Fiát is értem adja. Benne és Általa szeretetét közli velem. Testvérem! Te nem fázol, dideregsz e szeretet nélküli, gonosz világban? Nem szeretnél ott ülni Isten családi tűzhelyénél, közel az Úrhoz? — Uram, légy az én gondviselőm!

Jan. 13. Megtartóm. Máté 2:13—18. Hatalmas és kegyetlen király volt He- ródes. Isten ellen is felvette a harcot. Útját gyermekvér és anyakönny jelezte. Mégis csatavesztett lett. Isten tervei ellen hiába viaskodott. Akit az Ur vesz körül, azt ő meg is tartja. A sátán hatalma nagy, de az Ur hatalma teljes. A bűn engem is halálra keres. Ki akar venni az Ur kezéből, hogy elveszítsen. Uram, légy megtartóm!

Jan. 14. Kegyelmezöm. Jer. sir. 3, 20—21. A legtöbb ember földi életében csak a nyomorúságra, fájdalomra, könnyre emlékezik vissza. Megfeledkezik az áldásról, örömről, szabadulásról. Uram, hadd legyek lelkiismeretesebb emlékezésemben! Hadd lássam meg, hogy ha Te nem lettél volna kegyelmesebb hozzám, már elvesztem volna bűneim miatt. De hadd lássam meg, hogy el kell vesznem, ha kegyelmed meg nem újul. — Uram, újuljon meg rajtam minden reggel a Te kegyelmed!

Jan. 15. Vezérein. Máté 2:1—12. A bölcsek eljutottak Jézushoz: Csillag vezette őket. De minden bizonnyal az ég csillagán kívül egy belső csillag is! E csillag a hit. Ha csak sejtelmesen is,