Harangszó, 1936

1936-01-12 / 3. szám

1936 január 12 HARANOSZÓ 21. most lett az emberekhez mindenekben hasonlóvá, kivéve a bűnt. — Áldott Megtartói Tarts meg engem! Isten Fia! Tégy engem is Isten gyermekévé! Január 16. A megkisértés. Márk. 1, 12. 13. íme az Úr Jézus is megkísértetett. A kí­sértés magában véve még nem bűn. Sőt a kísértés sokszor Isten rendelt és en­gedélyezett követe, hogy kipróbálja és megedzze a hitünket. Értéke csak annak a hitnek van, amely keresztül ment a kísértés próbatételén és öntudatos, sza­bad választással ragaszkodik az Isten­hez. Bűnné akkor válik a kísértés, ha engedünk néki s elbukunk. „Vad állatok“ vesznek körül minket is, de mellettünk vannak az angyalok is. Krisztus győzött a negyven napos csatán. Vele győzünk mi is. Január 17. Jézus megkezdi szolgálatát. Márk 1, 14—15. Keresztelő Jánost elné­mította az emberi gonoszság. De akkor jött Jézus. Ez a világ hiába agyarkodik az Úr ellen: nem bír vele. A Keresztelő Jánosok elhullhatnak, vértanuk vére pi­rosra festheti a földet — maga a Krisz­tus legyőzhetetlen s országa egyre nő. Ne féltsd a Krisztust. Magadat féltsd. Az ö országa diadalmaskodni fog, de az lehet, hogy te kimaradsz belőle. Hogy ki ne maradj, Krisztus ma is kettőt mond: Térj meg — higyj! Istentől egyre távolodó életed útján csinálj „hátra- arc“-ot. Ez a megtérés. Légy bizonyos abban, hogy az evangéüom a tied is, azaz Krisztus téged is megváltott. Ez a hit. Január 18. A tanítványok elhivatása. Márk 1, 16—20. Krisztus Isten fia volt, maga is elvégezhette volna a megváltás munkáját. Az ég angyalseregeit is igény­be vehette volna. Különös kegyelem az, hogy embereket választott és választ ma is munkatársakul. „Kövess engem!“ Krisztus nem küld, hanem hív. Minden­ben. előttünk jár. „Azt mívelem, hogy embereket halásszatok!“ Nem tétlen él­vezésre hív, hanem munkára. Tanítvá­nyokká tesz, hogy mi viszont másokat tegyünk tanítványaivá. Téged is hív: tu­dod-e „azonnal“ követni? Nincs vesze­delmesebb dolog, mint a halogatás! Január 19. A hatalmas Krisztus. Márk. I, 21—28. Hatalmas volt a tanításban. Nem úgy tanított, mint az írástudók. Azok azt adták, amit másodkézből má­soktól kaptak. Jézus a saját igéjét szól­ta s az az ige alvó lelkeket rázott fel, életet támasztott minden felé. Ma is. Ahol kitárják előtte a szivet, ott az ige ma is elvégzi a maga ujjáteremtö hatal­mas csodáit. — Krisztus csodálatos volt az ő erejében. Tisztátalan rélektöl meg­szállott betegeket gyógyít meg. Amerre ment egészség járt utána. Ma is. Bűntől beteg lelkeknek ma is Ő az orvosa. A gyógyulás felé akkor tettem meg az el­ső lépést, mikor bevallom, hogy beteg vagyok. Uram! Hatalmas gyógyító Krisz­tus! Beteg vagyok. Te tudod hol. Gyó­gyíts meg! Ámen. Finn esték a Duna mentén. Vapalahti Topi, hazánkban tartózkodó finn evan­gélikus lelkész december 11.-én Duna- egyházán tartott előadást, 12.-én pedig Apostagon beszélt három különböző al­kalommal külön a presbitereknek, az if­júságnak, majd este az egész gyüleke­zetnek. Az egybesereglett hívek mindkét helyen nagy érdeklődéssel hallgatták a testvémép életének ismertetését. Nyomás alatt van a Harang szó kiadásában megjelent Ggóggíts meg engem Uram cimii imakönyv második kiadása. Máris szép számmal érkezett megrende­lés a második kiadásra is. Né­hány napon belül megkezdjük a harmadik és a negyedik ezer szét­küldését. JIz imakönyv ára 20 fillér és 4 fillér portó, amit legjobb előre leoélbélyegben küldeni. J7ki 5 pél­dánynál többet rendel annak por­tót nem számítunk. A Harangszó kiadóhivatala. Kifogyott belőlem a szó. Jób kve:32 :lö. „Megzcivarodá• nak és nem feleltek többé; kifogyott belőlük a szó.“, Mint a Jób-vádolö három barátból — Csak állnak némán, zavarodottan. Szótlanul, sarokba szoritottan, S a hallgatásuk szivükben tövis — Amint belőlük, úgy belőlem is: Kifogy ott a szó! Eddig még mindig volt, Uram, Szavadra válaszom, feleselésem, Nem egyet megdohogtam boszusan. Vagy latolgattam, kinos-hosszasan,— S alul maradtál mérlegelésben ! De most már kifogyott belőlem a szó. Nem nyertem semmit daccal, lázodáson, Égig hajított zúgó kődobásom Süvítve hull fejemre vissza, A sikoltásom ködfelhő beissza, Nyílvesszőimnek megfordul az útja, Céljáig egy sem ér százból-ezerből, Vihar ragadja fújja. Lassan, — mint vízcsepp száradó Kifogyott belőlem, [mederből — Kifogyott a szó! Nincs már odú, hol meg tudnék még bújni, Nincs talpalattnyi hely, tenyérnyi, ujnyi, Mely védne födne, rejtene takarna. . . Kaput kell Te Előtted tárnom Akarva, nem akarva. Nincs már szavam, hogy visszautasítsam Kopogásod és dörömbölésed, Nincs már szavam, mellyel magam Ne hódolj meg! [uszítsam : Maradj Uram magadnak! A némulásnak szárnyai ragadnak, Torkomra forr ma vád és lázadás, Ha ellened kell szólnom, érzem, Megöl ma és megfojt a fulladás. Mint a Jób-vádoló három barátból, — Mint lombjának színe letört a faágból, — Kifogyott belőlem, Kifogyott a szól Most hallgatok . . . Már szólhatsz, beszélhetsz! Üres vagyok . . . Hozzám is betérhetsz!! Berlin. Scholz László. KARCOLATOK. Két f)áz - Két léleK. Nemrégiben szép palotában jár­tam. Többen laknak benne. Jfz egyik lakás bejárata felett han­gos bizonyságteaéssel ott ékes­kednek ezek a bibliai igék: „Én és az én házam az Urnák szol­gálunk.“ Milyen szép ! Hajlék, amelynek ajtaja nyitva áll az Isten előtt. *** Ugyancsak nemrégiben magát „uriasszony“-nak nevező nővel be­szélgettünk. JI beszéd során ezt mondotta: „Megegyeztem az Úr­istennel, hogy kölcsönösen békét hagyunk egymásnak. Ö se jön az én házamba, én se megyek az övébe.“ Milyen szörnyűség! Haj­lék amelyet bereteszeltek az Is­ten előtt. *** Kétféle ház, kétféle lélek: Me­lyikhez állsz közelebb I HETI KRÓNIKA. A kormányzóné inségakciójára Mus­solini tízezer lírát küldött. — Vasmegyé­ben kétezeréves római várost ástak ki a Rába iszapja alól. — Szerbiában újabb nyelvvizsgákat tartanak a hivatalnokok­nál. — Az egyik román lap nyíltan lázit a magyar műemlékek ellen. — Lengyel- országban a közkegyelem révén hár- mincezer fogoly szabadult ki. — Len­gyelországból az elmúlt évben 25 ezer zsidó vándorolt ki Palesztinába. — Rothermere lord Marokkóba utazott, hogy azt tanulmányozza. — Angliában egyre növekszik az árvízveszedelem. — A tengerbe zuhant egy angol utasszál­lító repülőgép. —■ London és Páris a földközi-tengeri támogatásról és a légi együttműködésről tárgyal. A franciák a kölcsönös segélynyújtásban teljes viszo­nosságot kívánnak Angliától. — Török­országból kiutasították az orosz fehér­tiszteket, akik 1920 óta tartózkodtak Törökországban. — Szovjetoroszország egyes területein tilos az idegenek tar­tózkodása. így például a határok men­tén egy kilométertől tíz kilométerig ter­jedő körzetben. Külföldi szakmunkások és mérnökök szerződését sem hosszab­bítják meg ezeken a területeken. — Amerika semlegességi javaslata támo­gatja a megtorlásokat. — A négus min­den épkézláb embert fegyverbe szólított.

Next

/
Thumbnails
Contents