Harangszó, 1936

1936-03-01 / 10. szám

1936 március 1. HARANGSZÓ 75. előbb vessünk rövid pillantást ennek az országnak keresztyén múltjába. Már Jézus korában élő asz- sziriai király, Abgár nagy ér­deklődést tanúsított Krisztus tanítása iránt. Az Úr ezen sza­vai: „elvétetik tőletek az Is­tennek országa és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét“ (Máté 21, 43.) be­teljesedik és Tamás és Tad- deus útján Kr. u. 35-ben csak­hamar gyümölcsöket hoz, mert átjárja a nép különféle rétegeit és elterjed Kínáig. A mohamedán vallás fellé­pésével a VII. században meg­áll keleten a keresztyénség hó­dítása, melynek a keresztes hadjáratok sem segítettek. Sőt ellenkezőleg megindult ellenük az izlám kegyetlen, de a sze­mükben szent háborúja és a vad rajongásukkal Spanyolor­szágig hatoltak előre. Ehhez társult keleten a keresztyénség- nek még egy másik ellensége és ez a „Tamerlán“, mely az újkori keresztyén üldözés kez­detét jelenti. Ez a mongol ural­kodó a 36 évi uralkodása alatt kiirtott minden kér. kultúrát azokból az országokból, melye­ket hódító kardjával elfoglalt. Csak Perzsiában és Mesopotá- niában 9,300.000 keresztyén vesztette életét a hite miatt. Tamerlán csak azt a munkát folytatta, amit a perzsa Sapur kezdett meg. Azóta sem szűnt meg messze keleten a kér. ül­dözés. Ezek közül csak a leg­fontosabbak álljanak itt: 1521- ben I. Szelim török szultán 200.000; a perzsa hódító Nadir Schah a 18. században 100.000 millió keresztyénből a világháborúig 3,738.000 keresztyén (különféle feleke- zeten) maradt. A világháború­ban kb. 3 millió kér. arám és asszír pusztult el. Az a néhány, ami még megmaradt, a leg­utóbbi években vesztette életét, melyeknek részben Mar-Johan- nes lelkész is tanúja volt. 1843-tól 1847-ig, míg Mesopo- támia a törökök kezébe került, a metropoliták ősi családját al­kotja az előadó lelkész rokon­sága. 1915-ben 92 rokonát a törökök és kurdok meggyilkol­ják. Mar Johannes 1908 óta fel­szentelt lelkész. Utolsó gyüle­kezete Seemelen, 65 km-re Ni- nivétől. 1933 aug. 14.-én a kur­dok az ő gyülekezetét is ellep­ték és megszállták. 36G0 gyü­lekezeti tagját négyesével, 360- at szeme előtt gépfegyverrel leöldököltek, a falut pedig fel­dúlták. Elvesztette édesanyját, menyasszonyát, akivel napok múlva akarta megtartani eskü­vőjét. Azóta hazátlanul, rokon nélkül, elüldözve járja a keresz­tyén országokat, hogy szétszórt népe iránt részvétet és megér­tést ébresszen. Vetítettképes előadásában az özönvíz előtti emberiség magas kultúráját is látjuk a legújabb kutatások és arról készült hiteles fénvkép- másolatok alapján. Mar-Johan- nes lelkész németül és angolul beszél, gyülekezetének szomo­rú sorsa külön füzet alakjában is megkapható, valamint az ő fényképe. Nem azért jött, hogy gyűjtsön és a pénzt kivigye az országból, hiszen nincs kinek; az önkéntes adakozást minde­nütt a továbbutazásra fordítja. — Megadom erre is a választ — folytatja —, kiküldünk egy különítményt s az elintézi Lohe urat. Erre még összébb húzta magát a társaság s egyre söté- tebbnek látta az asztal alatti tért. Ki lesz a különítmény tagja? Ez a kérdés tátongott, mint fenyegető örvény gyáva lelkűk előtt. — Legyetek nyugodtak, ezt a veszélyes feladatot má­sokra bíztam. Tagjai lesznek: Natalia, kémszervezetünknek ez a zseniális nötagja, Alex, ő a tervek kidolgozásában segít. Ru- jeff, a hű és vakmerő elvtárs, no és velük megy Óvári., ő is­meri Párist és sok dologban hasznára lehet a különítménynek. Arra vonatkozólag nem kaptam utasítást, mint intézzék el Lohe urat, a parancs csak annyi: tegyék a rendőrfőnököt lehetet­lenné a sejtek elleni munkájában. A terv ellen nem volt a tanácsnak semmi kifogása. Örült mindegyik, hogv nem kapott megbiza'tást. Bólogattak, mint a lovak, mikor felhúzták a nehéz kocsit a hegyre s megálltak pi­henni. Óvári örült. Hogy-hogy nem, Magyarország térképe je­lent meg lelke előtt. Koszorúba fonódtak a Kárpátok erdőbo­rította hegytömegei, látta, mint rohannak hatalmas hullámve­réssel egymásba a négy folyam vizei, hogy összefogásra intsék ennek a siránkozó, megtépet Hungáriának szétszórt népeit. Hallotta kis faluja patakjának csobogását, gyermekei hangját: Apánk... apánk... Hirtelen megtörölte homlokát, mintha izzad­ságot törölne, pedig két könnyet tüntetett el szeméből. Oda­siet az elnökelvtárshoz, megrázza kezét: — Megyek... megyek... — Végeztünk. — Szól az elnök. Úgy látszik, így szokta berekeszteni az értekezletet, mert a tanács tagjai nagy siteve felszedelőzködtek s igyekeztek mi­nél előbb kijutni a teremből. Óvári visszamaradt. Hosszan az elnöknek, Biritovnak szemébe néz, mintha akarna valamit mondani. — No, csak ki vele!... Valami bánt, hadd halljam!... — kérdi kedélyesen Biritov. — Gyáva nemzetség ez a tanács s ezekkel akarod felsza­badítani a világot? Már a veszélynek hírére is széjjelrebben, mint a megdobott verébcsapat. — Hol veszélyt szagolnak, ott gyávák, de hol biztonság­ban érzik magukat, ott kegyetlenek. Intésemre akár tízezret nyakaznak le itt Moszkvában. — Tudom s ép ezért utálom őket. — Én is, de szükségem van rájuk. Teljesítik parancsomat, persze csak addig, míg mellettük vagyok. Nélkülem verebek, de mellettem karvalvok. Én vagyok a fő, ők a tagok. Szemük nincs, az én vagvok, vakok, de ütni tudnak. Ez a diktatúra. Egy fej és sok ököl. Egy tudjon gondolkodni s a többi legyen vak. Eg-v parancsoljon, a többi engedelmeskedjen!... Ha ketten gon­dolkodnak, már baj van. Rég az akasztófán lógnánk, ha itt né­hánynak eszébe jutna gondolkodni, mint te is. Hallgass máskor s ne nyitogasd a szemükét, mert végünk van. Ha ezek kezde­nek látni, akkor nekünk befellegzett. — S meddig gondolod vakságban tartani a népet, azt nem mered hinni, hogy ostoba eszméinket vezérelvekké lehet tenni az életben?... — Mindent lehet. A terror a legnagyobb badarságot is életszükségletté teszi idővel. — De ezt magad se hiszed?... — Nem is fontos. Élünk, még pedig jól. Ehhez tartsd ma­gad. minden más gondolat ostobaság. Beleugrottunk a vízbe, tehát úszunk. Csak arra kérlek, különösen Natáliára vigyázz. A női lélek fogékony s Páris káprázatos világa nem lesz rá min­den hatás nélkül. Vigyázz. Ha elszédül, légy mellette s erősítsd. Ugyan nem hinném, de mit lehet tudni. Vigyázni nem árt. Erre feláll s kezet nyújt Óvárinak. — Átnézem még ma este az útleveleket. Itt vannak már igazoló irataitok is. Francia állampolgárok lesztek s oly nyu­godtan érezhetitek magatokat Párisban, akár a köztársasági elnök. Jó éjt. (Folytatjuk). Mar Johannes, asszír lelkész. I keresztyént öletett meg és így to- | vább, Ennek az eredménye, hogy 45

Next

/
Thumbnails
Contents