Harangszó, 1936

1936-02-02 / 6. szám

44 HARANGSZÓ 1936 február 2. az Isten szent oltára előtt a rokonok összecsókolóztak. Nekik adott templo­mot az Isten és nem tudják azt eléggé megbecsülni. Testvér, tudod-e, hogy mindazzal, ami nem való az istenházába, megszentségteleníted az Urnák hajlékát?! Ha azoknak a pétgyártelepi evangéli­kusoknak templomuk volna, ők jobban megtudnák becsülni, mert hiszen rajon­gásig szeretik azt a lépcsőházat is, mely nékik templomul szolgái Amely ha akár­milyen szép volna is, mégiscsak lépcső- ház a neve! Németh Géza. Be/eg Icqyxö hittestvért látogattunk meg a kórházban. Kérdezzük tőle, nincs-e szüksége olvasni valóra? Nehéz mozdulat­tal kihúz az éjjeli szekrény fiókjából egy elnyűtt bibliát s így szól: „Ez az én olvas­mányom“. — Azóta meghalt békességgel. Eegujabb Kiadványunk „Jl nagy reformátor“ címet vi­seli, amelyben lapunk felelős szer­kesztője Luther életét dolgozza fel 10 fejezetben, különféle vonat­kozásban, népiesen­Jl 96 oldalas finom papíron nyomott, szép borítólappal ellátott, 28 gyönyörű képpel díszített könyv nagyon alkalmas a gyülekezetek­ben való tömeges terjesztésre. Hogy a nagy reformátor életé­vel, jelentőségével a legszegé­nyebb evangélikus is megismer- kedbessék, a könyvet kiadója, a győri egyházmegyei belmissziói szövetség, önköltségi áron, 40 fillérért adja. 10 vagy több példány rendelé­sénél 10 százalék engedmény. Megrendeléseket elfogad a Harang szó kiadóhivatala. OLVASSUK A BIBLIÁT. Márk evangélioma. 4. Február 3. A sátán legyőzője. Márk 3, 22—27. A sátán nemcsak a gyermekme­sék íjesztgetős alakja; rettenetes,szörnyű valóság ö. Te még nem láttad? Nincs ló­patája, mint rajzolni szokták, de láthat­tad, hogy mennyi tisztaságot, becsületet tipor sárba ezen a világon. Nincs kilógó vörös nyelve, mint a krampusz-képeken, de tisztán hallani gúnyos kacagását, mi­kor egy-egy szerencsétlen lelket sikerült romlásba döntenie. Krisztus azért jött, hogy megtörje ezt a lélektipró ellensé­get. Hadd törje meg benned is. Azt még a legvéresebbszájú ellenségei sem von­ták kétségbe, hogy ő ki tudja űzni az ördögöt. Február 4. A legnagyobb bűn. Márk 3. 28—30. Minden bűnre van bocsánat, csak egyre nincs sem égen, sem földön: a Szentlélek elleni káromlás bűnére. Ez az a bűn, mikor valaki szándékos go­noszsággal ellenáll a Szentlélek munká­jának. Sziklává keményedéit szívvel el­taszít magától minden mentő kezet. Vég­letekig süllyedt gonoszsággal gonosznak mondja a jót, és jónak a gonoszt. Jól ér­zi magát bűnei fertőjében s nem is kí­vánkozik ki onnét. A végén, ha akarna sé tudna megtérni, mert teljességgel megkeményedett. Megtérés nélkül pedig nincs bocsánat. Oh irgalom Atyja, ne hagyj el! Február 5. A magvető. Márk 4, 1—20. Példázatokban beszél az Ur. Mélységes értelmű tanításait így hozza közel az emberek szívéhez. Magvetőnek nevezi magát. Valóban az volt. Mennyi türelem kell a magvetéshez! Mennyit kell verej­tékezni, míg a makacsul összefogódzó hantok engedelmesen széttárulnak a mag előtt s bogáncstermö ősi hajlamukat a tiszta búzának adják oda. Mennyi re­ménység kell a magvetéshez! Bízni, hogy Isten terelget majd harmatozó fel­hőt a vetés fölé s megfürdeti napsuga­ra fénytengerében. S ha elveri a jég a határt, vetni újra, új bizodalommal. Jé­zus ugyanilyen szerető türelemmel s törhetetlen reménnyel veti igéje tiszta búzáját. Nem hever-e már évek óta par­lagon a lelked? Február 6. A mag. Márk 4, 1—20. A mag az ige. Milyen egyszerű is egy bu- zaszem. És mégis csoda szunnyad ben­ne. Az ember sok mindent tud csinálni, de csiraképes gabonaszemet nem tud szerkeszteni. Milyen egyszerű az Isten igéje! És mégis csoda-erő szunnyad benne. Alkalmatos helyen új életté tud sarjadni. Emberi beszéd erre nem képes. A buzaszem nem dísztárgy, arravaló, hogy kenyér legyen belőle. Az ige nem cifra beszéd, nem ékes szavak gvöngy- füzére, hanem arravaló, hogy tápláló ke­nyér legyen az éhes lelkek számára. Mi neked az Isten igéje? Február 7. A talaj. Márk 4, 1-20. A legpompásabb buzaszem is elkallódik, ha az útfélre esik. A legfejlettebb vetés is kiaszik, ha nincs tápláló talaja. A leg­szívósabb gabonaszál is tönkremegy, ha dudvák indája kúszik fel rá halálos öle­léssel. Aratás csak jó talajból várható. Milyen a szíved? Ha bűnök társzekere tiporta keményre, akkor hiába hull reá az ige magvetése. Ha engeded, hogy az ördög kikapkodja szívedből, amit a Krisztus vetett oda, hogyan várhatnál aratást? Ha bűndudvákat melengetsz a kebleden, hogyan tudna ott szárba szök­kenni a Krisztus magvetése? A bűnbá­nat ekéje hadd hasogassa fel szíved ta­laját. Akkor majd nem vet az Ur hiába. Február 8 Növekedni. Márk 4. 21—25. Milyen botor dolog volna az égő gyer­tyát véka, vagy ágy alá rejteni. Aszta­lon a helye: hadd árassza a világossá­got. Pedig sok ember ugyanezt cselek- szi a leikével. Eldugja, titkolva rejtegeti, ahelyett, hogy világítana másnak s fénybeborítani igyekeznék más lelkeket is. Ha csak magadnak akarsz világítani, elfogy a világosságod, ha másnak is haj­landó vagy világítani, akkor egyre nő a világosságod. így érted a Krisztus igé­jét: „Akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van." Február 9. A nagy titok. Márk. 4, 26—29. Ki tudná megmagyarázni a ba­rázdák titkait? Megfoghatatlan rejtély, hogy miként pattan ki a gabonaszem csirája. Éppen ilyen csodálatos titok az is, ahogyan a lélekmezök Ura készíti az ő aratását. Csak azt látjuk, hogy a nagy magvető ma is dolgozik s lépte nyomán itt is ott is kalászok hajladoznak. Uram, könyörülj, hogy a te nagy aratásodon ne konkolynak, hanem tiszta búzának találtassam. KARCOLATOK. Bocsásd meg a mi vétkeinkéi... Ttadovics László, Szepesi László, Tari Nándor. Három fiatal élet, amelyet az akasztófa tövébe so­dort a bűn. Bankot raboltak, em­bert öltek, — bünhődniök kellett. Jl siralomházban mind a három megtört és megtért. Nincs okunk kétségbevonni megtérésük komoly­ságát. Jl halál küszöbén nehéz képmutatónak lenni. Jfz akasztófa tövében mind a három térdre- hullva imádkozott-. „Bocsásd meg a mi vétkeinket..." Legyen hoz­zájuk kegyelmes Jlz, aki a ke­resztfán üdvösséget ígért a meg­tért latornak. Ttadovics László, Szepesi László, Tari Nándor! Be más lett volna az életetek, ha nem csak az akasz­tófa árnyékában tanultatok volna meg imádkozni !! HETI KRÓNIKA. V. György angol király temetésén nemzetünket Kánya Kálmán külügymi­niszter képviselte. — Az egészséges kis- birtok, a kisbérleti rendszer és a tagosí­tás megvalósítását sürgették a Házban. — Az idegen birtokoselem térhódításá­nak megakadályozását sürgették a hit­bizományi javaslat vitájában. — Párat­lan értékű aranykincset talált egy bá­nyász a pécsi istenáldás-völgyben. Má­tyás-címeres gyűrű, melltűk, kösöntyű, magyar és török aranyak kerültek elő a föld alól. — A magyar éljenért még a gimnazistákat is perbefogják a románok. — A Kossuth-nóta énekléséért tíz ma­gyar legényt 3 hónapi, egy román le­gényt pedig 4 hónapi fogházra ítéltek Szatmárnémetin. — Lezuhant és ször­nyethalt a világháború egyik legjobb né­met repülője. — Hitler nyilatkozata a franciáknak: egyetlen német sem akar háborút. Csak a kiegyensúlyozottság­ból, vagyis az igazságból szedethetik bé­ke. — Viharos ülés volt a szerb parla­mentben a szankciók miatt. Kérdőre vonták a miniszterelnököt, hogy miért nem szállíthat Szerbia fát Olaszország­nak, amikor Anglia nyugodtan szállítja oda a kőolajat. — London megegyezett Párissal, Athénnel, Belgráddal és Anka­rával a Földközi-tengeri kölcsönös se­gélynyújtásban. Olaszország tiltakozik az érdekelt fővárosokban és (jeniben. —

Next

/
Thumbnails
Contents