Harangszó, 1936

1936-12-25 / 53. szám

1936 december 25. HARANGSZÓ 427. lesújt minden emberi tanításra, amely annyira merészkedik, hogy Istennek a Krisztusban megjelent megtartó ke­gyelme mellé odaállítja az embert, és az emberit. Csak az Ur Krisztus váll meg. Azért csak a Krisztusba vetett hit az a magatartás, amelyben az ember isten előtt megigazul. Luther ezzel feltárja nemcsak a ró­mai katholikus kegyességnek, hanem az újkori szekták és rajongók kegyes­ségének a tévelygését is. Mert úgy a római egyházban, mint a szektáknál az ember és a Megváltó közé a teljesen elégséges isteni kegyelem mellett min­dig becsúszik valami azzal az igénnyel, hogy szintén szükséges az üdvösséghez. A római tévtanok között Luther első sorban a misét említi és mindazt, ami a misével összefügg: a halotti mi­séket, az ereklyék tiszteletét, a szentek tiszteletét, a bucsujárást, a bűnbocsátó cédulákat, stb. Azután a szerzetesi intéz­mény ellen fordul: mert az emberek a szerzetesi élettel külön érdemeket akar­nak szerezni, mintha Krisztus munkája nem volna elegendő. Végül szól a pápa hatalmáról: a pápa Krisztus helyét fog­lalja el és azt igényli, hogy a maga uralmi rendszerével eszközli azt, ami egyedül a Krisztusba vetett hitnek van megígérve: a lélek megváltását. De a jelenkori szektákat és rajon­gókat is sújtja Luther bírálata. Itt me­gint más dolgok azok, amelyeket úgy tüntetnek fel, hogy a Krisztusba vetett hit mellett szükségesek az üdvösség­hez: egy bizonyos parancsnak a meg­tartása, vagy bizonyos hivatalok és in­tézmények fenntartása, vagy kimutat­ható lelki ajándékok birtoklása, vagy a megtérésnek egy bizonyos formája, vagy a megszentelődésnek bizonyos külső jelei stb. Luther mindezekről azt mondja, hogy bálványozók. Luther azonban nemcsak azt mutat­ja ki, hogy az ember önigazsága ellen­tétben van a megváltás hitcikkével, ha­nem azt is, hogy az ember a maga fá­radozásával és erőfeszítésével miért nem tud soha békességre vagy üdvbizonyos­ságra eljutni. A tévedés ott van, hogy azt hiszik: az ember önmagától is ké­pes a jóra s hogy másfelől az Isten be­éri már azzal, ha nincsen bennünk go­nosz akarat. Luther szerint az Isten tör­vénye teljes szeretetet követel meg és ezzel a feltétlen követelésével felkelti a szívben az igaz bűnbánatot. Leleplezi a római bűnbánati rendszer egész kárho zatosságát és kimutatja, hogy a keresz­tyén ember bűnbánata halálig tart; de rámutat arra is, hogy az ilyen bűnbánó embernek szól a bűnbocsánat igéje, amelyet az evangéliom prédikál és ame­lyet a szentségek felkínálnak. Nem ott van az egyház, ahol a püspökök és pá­pa nőtlen papokat iktatnak be s ahol az az egész vallásos üzem uralkodik, ha­nem ott, ahol a juhok hallják a pásztor szavát, ahol a bűnösök hittel megragad­ják Krisztus kegyelmét és mint hívők jót cselekesznek, nem azért, hogy érde­meket szerezzenek, hanem hogy az Ur szavának engedelmeskedjenek. Ha ettől az evangéiiomtól tágíta­nánk, akkor elvesztenénk Krisztust és a Krisztus kegyelmét. Közli: Németh Károly. Terjesszük a „HARANGSZó“-t! Gondolj rójuk. Amikor majd karácsony szent estéjén tieiddel együtt Örvendező szívvel állsz meg a karácsonyfa alatt, gondolj azokra, akik­nek nincs, vagy csak boldogtalan kará­csonyuk. Az árvákra, akiknek senki se gyújt ka­rácsonyi gyertyát. A szegényekre, akik a szent estén is dideregnek. A betegekre, akik ágyhoz kötözve, vagy talán kórházban töltik a karácsonyt. A távollevőkre, akiket távol tart kedve­seiktől a hivatásuk. Karácsonykor gondolj a karácsony- talonokra. Gondolj rájuk I Imádkozzál értük! Igazi karácsonyi ajándék. Karácsony ünnepén minden lélek örömmel viszi ajándékát azoknak, aki­ket szeret. A szülő boldogan gondol arra az ajándékra, amellyel a gyerme­kének örömet szerez. A gyermek bol­dog titkolódzással készül arra az öröm­re, amelyet az ő kicsiny ajándéka szü­leinek szívében gyújt. Az emberiségnek legdrágább kará­csonyi ajándéka a Jézus Krisztus. Isten­ajándék, tehát ingyen való. Ki nem ér­demeltük, meg nem szolgálhatjuk. Ha ajándék, azért ajándék, hogy el­fogadjuk. A pásztorok elfogadták, a bölcsek elfogadták, sok reá várakozó lélek már elfogadta.... Annak van igazi karácsonya, aki el­fogadta Jézust. János apostol így kiál­tott fel: „Mi láttuk az ő dicsőségét!“ Pál apostol így szólt: „Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet... sem semmi ... ne szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől ,amly vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.“ Péter ezt mondja: „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja. Aki az ő nag> irgalmassága szerint újonnan szült min­ket élő reménységre!“ Testvérem, te elfogadtad-e a magad számára Istennek ezt a mindenekfelett való drága ajándékát? Mit eredménye­zett életedben eddig, hogy a Jézus Krisztus követőjének vallottad magad? Észre lehet-e venni magaviseleteden, szereteteden, hosszútűréseden, az anya- giakal való gazdálkodásodon, hogy te a Jézus Krisztus követője vagy? Meglát­szik-e családi életedben, mindennapi kö­telességeid teljesítésén, hogy te az övé vagy és Ö a tied? Karácsonykor sok drága ajándékot adhatsz, kaphatsz. De ne feledd, hogy Krisztuson kívül minden ajándék csak múlandó semmi. Benzing István. Született nélcíekl Ez a „nék- tek“ szócska valóban örvendezökké tehet mindnyájunkat. Mert kiknek szól ez ? Fák­nak, vagy köveknek? Nem, hanem az em­bereknek. S nem is csak egynek-kettőnek, hanem mindeneknek. Luther. KARÁCSONY. Tél van, hideg, disz-húllató, Meleg nyárnak búcsút mondó. Rövid nappal, hosszú éjjel, Silril, nehéz sötétséggel. Sötét van a természetben, A kemény, önző szivekben . . . De im hajnal közeledik, Angval-ajku szózat haitik: Jertek bűnös földi népek, Natry királytok megszületett, Nem mint király palotában, Csak egyszerű nyoszolyában. Ott is oly szegényes helye Ámde dúsgazdag a lelke. S körülötte mint fény keret, Ragyog az örök szeretet. Értetek jött le a menyből, Istennek nagy kegyelméből: Ö a bűnnek eltörlőjet Lelketeknek megmentöjc. Azért Öt meg ne vessétek, Szent énekkel dicsérjétek, Előtte ajtót nyissatok, Mind örökre imádjátok. Bencsik József. Egy évvel ezelőtt adta hi a Iiarangszó a Gyógyíts meg engem, Uram ! cimü betegek­nek való imádságos könyvecskét. E kis könyv azóta családok ez­reibe vitt vigasztalást s jelentett ott erőt. Immár a hatodik kiadás tizenkettedik ezrét küldözzük szét. — Testvér! Jl te csalá­dodban, van-e már ebből a kis könyvecskéből ? Sohasem tudha­tod, hogy betegség jöttén mikor lesz rá szükség ! — JÍra 20 fillér és 4 fillér portó. Jl pénz — akár bélyegben is — előre küldendő a Harangszó kiadóhivatalába. A szovjet hazudik! Az alábbi levél kerülő úton, vörös- Oroszországból érkezett. „... Már megbántam, hogy itt ma­radtam. Becsaptak bennünket. Földi pa­radicsomot ígértek. S most a helyzet az, hogy a főelvtársak, akik többnyire zsidók, bundában járnak, konyákig túr­nak minden jóban, maga a nép pedig nyomorog. Merem mondani, hogy a vi­lágon együtvéve sincs annyi rongyos, koplaló, mint ebben a szörnyűséges vö­rös pokolban. Szabadságot is ígértek. S mi az eredmény? Az, hogy mukkanni sem sza­bad. Könyörtelenül vérbefojtanak min­den szabad vélemény-nyilvánítást. Ma minden orosz olyan, mint egy néma sir: hallgat, mert a falaknak is füle van. S jaj annak, aki itt egyszer gyanússá vált. Ez az ország más, mint aminek a vezetői hirdetik. Hazugságon és erő­szakon épül.. Magyarok! Ne engedjétek félreve-* zetni magatokat!

Next

/
Thumbnails
Contents