Harangszó, 1936
1936-01-01 / 1. szám
1936 január 1. HARANGSZÓ 5. Az Úr hadakozik tiérettetek. A ,Harangszó"-nak írta Rinne Eino, a „Kotimaa" finn egyházi lap szerkesztője. Igen szorongatott Helyzetben volt a nép. Sehol semmi megmenekíilési lehetőség. Az Ur saját népe! Egyik oldalon a vörös tenger, másikon az üldöző egyiptomi hadsereg. Itt-ott már ilyen hang is hallatszott: „Adjuk meg magunkat és térjünk vissza a rabszolgaságba!" De akkor az Ur, a népeknek, seregeknek és tengereknek Istene, ezt üzente szolgájával, Mózessel, a szorongatott csapatnak: „Az Ur hadakozik ti értte- tek; ti pedig — veszteg legyetek!" S a szabadulás eljött. A lehetetlen lehetségessé vált. Neked, feldárabolt Magyarország, ugyanezt üzeni az Ur. Szorongattatásod nagy, de nincs rejtve az Isten előtt, ő tudja a te dolgaidat, fi veletek együtt szorong s várja az idők ama teljességét, mikor így szólhat határodnak: „Térj ki az útból, hadd vonuljon át ez a nép!" Neked, levert családapa és családanya, neked is szól ugyanez az üzenet. Gyermeked a világban, családod a nyomorban s a te keserved mindkettőért oly nagy, mint amilyen csak azé lehet, aki szeret. De ezt is látja az Ur. Nem rak ő nagyobb terhet rád, mint amit elbírsz hordozni, ő, aki hordozta bűneinknek terhét, várva várja azt az órát, amikor megszabadíthat majd s te zavartalanul követheted őt. Neked, szétszórtan élő egyház szolgája, neked is szól ez az üzenet. Nyájad leikéért érzett szorongattatásod és küzdelmes harcod ismert az Ur kegyelmének trónja előtt, ő, aki a magyar nép számára is adhat lelki ébredést sokkal nagyobb mértékben, mintsem hogy mi azt kérni és azért imádkozni tudunk, Ő meg tudja cselekedni erejének hatalmával, az fi dicsőségére, hogy új, diadalmas ének visszhangozzék egyházadban. De csak ö tudja megcselekedni és nem te! Ti mind... csak maradjatok veszteg! Folytassatok lankadatlanul küzdelmet az Ur előtt azért, hogy azokba a bűnökbe ne essetek, amiktől Luther óv, a hitetlenségbe, kétségbeesésbe és más nagy bűnökbe. „Igen ám, csakhogy ez az elbukás sok tekintetben megtörtént már", tesz bizonyságot sokunk lelkiismerete. Hiszen ilyen kérdéseket vetettünk fel Istennek: Miért van mindez a nyomorúság és szo- rongattatás? Miért? Nem volna-e jobb, felhagyni minden reménnyel s engedni, hadd menjen minden a maga utján úgy, ahogy akar? így tett az Ur népe is, de Isten emberének szavára mégis veszteg maradt. Az Ur nem vetette el a népet a kishitűség és bűn miatt. Ő kész volt a harcra, habár az emberek cserben hagyták is öt harca közben. így hadakozik ő ma is minden népért és minden bűnei miatt kesergő gyenge emberért. Nemrégen felharsant újra a bizonyság szava emellett az igazság mellett. „Az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk." Az ég és föld alkotójának, az urak urának, a királyok királyának győzedelmes szava ez. A legnagyobb sza- badsághős, Jézus Krisztus, szívünk Megváltójának, egyesek és népek reménysé gének született. Oh, micsoda öröm ez! Enyingi A Harangszó olvasói többször olvastak már a dunántúli egyházkerület legifjabb missziói gyülekezetéről, az enyingi evangélikus missziói gyülekezetről. Talán mégsem lesz hiábavaló, ha pár sorban, igazán röviden összefoglalom a missziói gyülekezet történetét. 1934 augusztusában indult meg a szervezés körülbelül 500 kms-nyi területen Veszprém, Várpalota és Lajoskomá- rom között. Ifi község és a környező puszták alkotják a missziói gyülekezetét, melynek lélekszáma 500. Tehát minden kms-re 1 lélek jut. A szervezést Havasi Dezső lelkész kezdte meg s azt 1935 június haváig be is fejezte. Az ő vetése nyomán elhintett lélekmagvak kikeltek már s a lelki temo- lom küszöbén ott van már az enyingi evangélikusok álma: a templom. *** Mert templomot szeretnénk építeni mi is. A presbitérium még szeptember 7.-én egyakarattal hozzájárult a tervhez: templom és lelkészlakás építéséhez. Az elhatározást azonnal tett is követte s még azon a napon a presbiteri gyűlésen résztvevők 460 P-t ajánlottak fel a templomépítéshez. Október közepére ez az összeg 2200 P-re emelkedett. Csupán baráti és ismerősi utón jutottunk el ehez az összeghez. Mikor templomépítési szándékunkat megtudta a világ, sokan akadtak, akik tagadásba hajtották fejüket és így szóltak: „Megrosszabbodott a gazdasági helyzet, nehezen fog tervük sikerülni.* Ha reájuk hallgattunk volna, akkor tényleg nehezen épülne fel a mi kis templomunk. De a mi hitünk nagyobb, mint a megrosszabbodott gazjdasági válság. Hála Isten ma is vannak még emberek, akik tudnak áldozatot hozni az enyingi evangélikus templomért. Ezek között az emberek között elsősorban az enyingi evangélikus missziói gyülekezet jólelkü híveit kell megemlítenem. Egyik szeptemberi vasárnapon délelőtt történt, hogy istentisztelet előtt három kis gyerek állít be hozzám s a legnagyobbik szerényen egv tízpengőst nyújt felém: „Tisztelendő bácsi, ezt mi hoztuk a templomra." Arcukon ragyogott a boldogság, hogy ilyen komoly, szent dologban ők, a kicsinyek segíthetnek. A többi sikolás gyermekeink is buzgón készültek a karácsonyfa ünnepélyünkre, hogy oda tehessék közös karácsonyfánk alá az ajándékot, templomra összegyűjtött filléreiket. #** A nagyok is olyanok, mint a kicsinyek. Jó szívvel és boldogan adnak. Egy i<jős uriasszony mihelyt meghallotta a tervünket, azonnal hozta ajándékát: 50 P-t. Azóta újabb 100 P-t köszönhetünk Jóságának, fláradjozásának. Áldja meg a jó Isten! *** Ezt a nagy megértést másutt is megtapasztaltuk már. Az enyingi templom sorsát Lajoskomáromban is szívükön viselik az emberek. Dec. 1.-én és 2.-án gyűjtöttem itt és seholsem kopogtattam be hiába, mindenütt szívesen láttak. Gyűjtésűnknek, mely egy és fél napig tartott, az lett az eredménye, hogy 29fi P és 11 fillér készpénz adományt, 9 P 50 fillér megajánlást és 15 P gyülekezeti adományt kaptunk. A gyűjtés második állomása Várpalota volt. De ennek beszámolása előtt meg kell emlékeznem egy Iajoskomáro- mi kis leánykáról, akinek a neve szintén ott van a gyüjtöivünkön. Épen indulóban voltam tőlük, amikor odaszól hozzám: „Én is adok egy fillért." örömmel fogadtam el az adományt és szabályszerűen beírtam a nevét. Szeretettel simogattam meg. Mindenét nekünk adta. *** Várpalotán eddig a gyűjtések rekordját 47 P-vel Jakus Imre érte el. Mi az enyingi templomra 104 P 20 fillért szedtünk össze. Nem dicsekedés ez és nem is a mi érdemünk. Isten igéjének a munkája ez. Itt is volt alkalmam látni azt, hogy nem veszett ki a jó érzés. Három öreg nénike 6 P 50 fillért küldött hozzám. Egyik a másikra remegő, gyenge kézzel keresik betevő falatjukat s tudom azt is, hogy a pazar kézzel nekünk nyújtott adomány miatt egy egész héten át porciózni fogják a kenyeret. Áldott az ő adományuk. *** Eddig 2524 P 81 fillérünk van. Részint megajánlásokban, részint készpénzben. Karácsonyra elérjük a 3000-et. Még 171000—20.000-re van szükségünk. Csalódások? Még eddig csak kellemesek voltak. S ha lesznek is majd szomorúak, szép tervünket nem fogják legyőzni. A boldogság, az öröm, amit már eddig is ajándékozott nekünk ez a gyűjtési út, meg fog birkózni minden rosz- szal, minden ellenséggel. Mert Isten velünk van. K. L. Új évfolyamoi, immár a 27.-et kezdi meg lapunk ez újévi számmal. Hogy a Harangszó 26 esztendőn keresztül fennakadás nélkül végezhette Istentől reábizott hivatását, azt az egyház Ura után elsősorban olvasóink ragaszkodó, áldozatos hűségének köszönhetjük. — Ugyanezt a hűséget kérjük és reméljük a 27. évfolyam számára is. Ha kérünk, csak azért tesszük, hogy adhassunk. A legrégibb evangélikus újság nyugodtan állíthatja magáról, hogy nem Halét, hanem ssolgrílat. Évi 4 80 -P előfizetési díj fejében minden héten bekopogtat — tanév alatt szárnyai alatt vive a Kis Harangszót is — mint a család barátja, a lélek táplálója, mint az evangélikus összetartás ápolója, az egyházi munka krónikása s mindezekben Isten kegyelmének és dicsőségének hirdetője.
