Harangszó, 1936
1936-11-15 / 47. szám
ldjb november 15. HARANQSZÓ 379. hogy haladéktalanul megkezdi az építéshez szükséges megajánlások gyűjtését. Választottak 7 tagból álló templomépítő bizottságot és pedig Bánszky Mihály, Kubinyi János, Skolnyik József, N. Ruzsinszky András, Pápai Mihály, To- masovszky Mihály és Zajácz András presbiterek személyében. Épülnek az új templomok, az evangélium újabb fényszórói a pusztákban és épülnek majd a többiek is égbekiáltó tanuságaiképen annak, hogy ennek a mi szegény bűnös világunknak ma sincs semmire sem égetőbb szüksége, mint az Isten bűnbocsátó kegyelmére és segítségére. A délszabolcsi misszióban már előbb megkezdődött a 400 lelkes nyír- szöllősi gyülekezet építendő templomának munkálata, megkezdődik Nagykálló- ban és Nyírbátorban is egy-egy imaház építése. , Akik pedig a mai beteg és nyugtalan világ helyett új, boldogabb jövőt várnak, azok örvendezzenek, ha ismét templomépítésröl hallanak és legyenek imádságos lélekkel egyek azokkal, akiknek ez a megépülő templom legszentebb ügye. Tarján Béla. Énekel a rozsszem... (Régi vers a rozspálinka ellen ) Eledel vagyok, nem innivaló, Helyem: asztalfia, nem a hordó. Kenyér hadd legyek éhesek ajkán És nem pálinka iszákos torkán. A kenyérben szolga vagyok: étek, Pálinkában zsarnok vagyok: vétek. Elhagyni ! A bűn maga a kárhozat. Bűnben élni annyi, mint kárhozatban élni. A bűn elhagyása nem a feltétele a bűnbocsánatnak, a kegyelem elnyerésének, hanem maga a kegyelem. Aki nem akarja elhagyni bűnét, lássák az még olyan kicsinek is, az ne reméljen kegyelmet, mert hiszen a bűnhöz való ragaszkodásával megveti a kegyelmet, amelyik éppen abban áll, hogy azt a kicsi kis bűnt is el akarja venni az életünkből. A bűn maga a kárhozat, hiszen az a bűn, amelyikhez azért ragaszkodunk, mert azt gondoljuk, hogy szüksége van arra az életünknek, az tartja távol tőlünk az örömöt, a békességet, magát az élő Jézust. Nekünk választani kell! Vagy Jézus, vagy a bűn! Az üdvösség ott kezdődik, ahol ez a vonakodás megszűnik az életünkben, ahol készek vagyunk mindent odaadni, amit csak Jézus kíván tőlünk, ahol készek vagyunk mindent szemétnek és kárnak ítélni, hogy csak egyedül Jézus legyen kings és érték, hogy egyedül ö legyen minden a mi életünkben. Azért újra hangzik feléd a felszólítás: Válassz! A bűn vagy Jézus! B. j. Megint Bangha. November 8.-án Bangha páter beszélt a rádióban. Isten igéjét kellett volna hirdetnie, ő azonban jónak látta izgató nyelvével újra homlokon bunkózni a felekezeti békességet. Azóta tömegesen kapjuk a leveleket. Egyszerű emberek és egyházfelügyelők, lelkészek és tanítók tiltakoznak felháborodva Bangha jezsuita támadásai ellen. A mi szivünket is szorongatja a felháborodás keserűsége. De erőt veszünk magunkon s ahelyett, hogy a jezsuitát a gyalázkodások útján követnénk, — csupán négy üzenetet fűzünk az esethez: Híveinknek azt üzenjük, hogy ne keseredjenek el túlságosan. A mi szent hitünk igazságainak nem árthat az ilyen szánalmas jezsuita berzenkedés. Római katolikus testvéreinknek azt üzenjük: sajnálunk benneteket, hogy Isten igéjének tápláló eledele helyett ilyen izgatásokkal etetik a lelketeket. A rádiónak azt üzenjük, hogy ilyen esetekben kötelessége érvényt szerezni a törvénynek, amely szigorúan tiltja a felekezeti izgatást. Bangha páternek pedig azt üzenjük, hogy ha semmiképpen sem bir magával, menjen ki Spanyolországba, E hajdan „legkatolikusabb“ s ma lángba- borult ország ör'jöngő kommunistái ellenében kedvére levezetheti harcos indulatait. S ez sokkal nagyobb dicsőség lesz, mint a békés magyar polgárok lelkiismeretlen izgatása. OLVASSUK^ BIBLIÁT Isten utain. November 15, És. 55,8—11. Szent vakmerőség, kockázat és bolondság kell ahhoz, hogy az ember merjen Isten utaira rálépni. Annyira szokatlanok, any- nyira egészen mások az Isten utai. Mi sokszot elképzeljük magunknak, hogy milyenek az Isten utai és ezen az elképzelt úton igyekszünk járni. Csodálkozunk, ha azután kudarc ér és azt vesszük észre, hogy áthatolhatatlan falnak futottunk. Pedig nem történt semmi más, mint az, hogy Isten kegyelmesen fel akar ébreszteni. Meg kell tanulnunk, hogy Isten utai a legszebb elképzelésünknél is végtelenül magasabbak. November 16. Mt. 19, 16- 30. Mert Isten utai annyira mások, azért kell nekünk mindent elhagyni, hogy azokon járhassunk Jézus nyomában. Isten utai egyéni utak. Számomra meg van a maga külön útja. Azért lehetséges, hogy elém olyan követelménnyel lép, amilyent senki mással szemben nem támaszt. Azért lehet számomra bűn olyan valaminek a megtartása, amit mindenki más nyugodtan megtarthat magának. November 17. Luk. 9. 57—67 Isten utain nem lehet félszívvel járni. Nem lehet más gondunk, mint az Istennek való engedelmesség. Amit Ő ad elénk, csak arra szabad nézni. Ne aggódjunk, ha azért, mert egyedül Jézusta nézünk, szívünknek kedves és drága dolgok is a hátunk mögé kerülnek. Nem szabad hátranézni mégse. November 18. Róm. 8, 12—14. Határozottan gyermeki bizalom kell az Isten utain való járáshoz, mert mi nem tudjuk, hogy merre, milyen veszedelmeken kérésztől vezet majd az utunk, A Lélek pillanatról-pillanatra vezet csak sokszor. De nekünk nem is szabad többet követelni. Csak egy lépést mutass s elég nekem! November 19. Csel 16, 1—12. A Lélek sokszor nem enged tovább. Nagyon kedvesnek és szentnek látszó volt a vállalkozás. Mi azért fogtunk hozzá, mert az Istennek akartunk vele szolgálni. A Lélek mégis elénk állt. örüljünk neki. Egészen más és sokkal nagyobb dologra akar elhívni. Csak figyeljünk tá, majd megmutatja, hogy hova kell mennünk. November 20. Zsid. 13, 13—14 Isten utain gyalázat vár reánk. A világ mindig megveti azokat, akik Isten utain járnak. Erre nekünk is el kell készülni és örömmel kell ezt vállalni. „Jaj nektek, mikor minden ember jót mond felőletek!" November 21. Mt. 16, 24—26. Isten utain szenvedés, kereszt vár reánk. Nem kell a keresztünket keresni. Az annyira hozzátartozik Isten utaihoz, hogy aki azokon jár, feltétlenül találkozik a maga keresztjével, amit Jézusért kell hordoznia. A keteszt a keresztyén ember számára mindig öröm. Azért olyan csodálatosan szépek az Isten utai, mert kereszt van rajtuk. Bélák János r * íí » C S S ^ v í KARCOLATOK Szomorú fjirdetés. Egy fiatalember a következő hirdetés közzétételét kérte tőlünk: 1000 pengőt adok annak, aki engem nyugdíjas állásba elhelyez. Nem tudjuk, hogy ez a fiatalember hogyan gondolná megfizetni az 1000 pengőt. Szüleitől kapott örökségét adná-e oda, vagy leendő fizetéséből törlesztené le. JIzt azonban tudjuk, hogy ha Magyarországon minden ember csak egy darab kenyeret tartana meg magának, szóval ha megszűnnének az álláshalmozások, akkor nem volna szükség ilyen szomorú hirdetésekre. HETI KRÓNIKA Horthy Miklós kormányzó november második felében utazik Rómába. — A kormányzó a titkos tanácsosi méltóságot adományozta Töreky Gézának, Kozma Miklósnak, Bornemisza Gézának, Finkey Ferencnek és Preszly Elemérnek. —- Hóman Bálint kultuszminiszter nyilatkozott legközelebbi munkaprogramjáról. Ápoló- és óvónőképzési, valamint gazdasági szakoktatási törvény- javaslat készül. 500 elemi és 13 polgári
