Harangszó, 1936
1936-11-08 / 46. szám
1936 november 8. mentek, hol a református lelkész prédikált. Az ünnepi istentisztelet közénekkel és Horváth Lajos esperés imájával kezdődött, majd D. Kapi Béla püspök lépett az oltár elé és tartotta meg avatóbeszédét: „Aki hallja az én beszédemet és nem hisz énbennem, én nem kárhoztatom ... mert van annak, aki kárhoztassa: maga a beszéd.“ Ez ige alapján szólt arról, hogy az új templomban három hajlék van egy fedél alatt: a világosságnak háza, az ajándékozásnak háza és az ítéletnek háza. Beszéde végén megáldotta és felszentelte a templomot. Istentisztelet után az új templomban díszközgyűlés volt. Jamrich Béla tanár megnyitó beszédében köszöntötte a püspököt, ki immár két évtizede folytatja áldott munkáját. Lágler Béla lelkész röviden ismertette a templomépítés történetét. 1930-ban határozta el a gyülekezet az építést. Sajnos, régi tőkéjét (60.000 koronát) elvitte a háború vihara, 2—3000 pengő maradt belőle. Jamrich Béla volt az, ki a templomépítés gondolatát felvetette s a gyűjtés és építkezés nagy munkáját a lelkésszel közösen végezte. A gyűjtés alapját az ország evangélikus ifjúsága hozta össze kétfillérenként ami több, mint 5000 pengőt tett ki. Ennek emlékére az oltárkép Krisztust a gyermekek között ábrázolja. A mindenki tetszését megnyerő templomot Kalmár Zoltán nagykanizsai mérnök, ev. egyházfelügyelő építette, az oltárképet Rakssányi Dezső, ny képzőművészeti főiskolai tanár festette, az oltárt és szószéket Fekete Dezső rákosszentmihályi műasztalos készítette. Lágler Béla lelkész indítványára a díszközgyűlés Jamrich Bélát — érdemei elismeréséül — a gyülekezet felügyelőjévé választotta, kit D. Kapi Béla püspök is meleg szavakkal üdvözölt s megköszönte úgy neki, mint a lelkésznek az önzetlen, áldozatos munkáját, mely létrehozta a templomot. A somogyi végeken, pár kilométerre a trianoni határtól új evangélikus Siont állított az Istennek kegyelme. Egyház iránti felelősség, lelkes kis gyermekek összegyűjtött fillére, megértő testvéri támogatás és az evang. öntudatra ébredt csurgói hívek áldozata hozta létre. Kísérje tovább is az Úr áldása, hirdesse időtlen időkig: „Erős vár a mi Istenünk“. Lágler Béla. 5000 dollárt kapót, mert adott a véréből. Nemrégiben az Afföldön autószerencsétlenség érte William Rocker amerikai gyárost. Hogy életét megmenthessék, vérátömlesztésre volt szükség. A vért Tabakovics Vaszilij, háború alatt hozzánk keveredett szegény orosz adta. A gyáros meggyógyult s hazautazott. Nemrégiben azután Tabakovics 5000 doDár hálaajándékot kapott a megmentett gyárostól. — Krisztus mindnyájunkért vérét adta. HARANGSZÓ Jön az egységes isientiszteleti rend. Egyetemes gyűlésünk határozata értelmében ádvent első vasárnapján minden egyházközségünk bevezeti az egységes istentiszteleti rendet. Úgy érezzük, hogy ez új istentiszteleti renddel kapcsolatban néhány felviláigosiítással tartozunk kedves olvasóinknak. Az első, amit meg akarunk említeni, az, hogy az új istentiszteleti rend egységes. A magyar evangélikus ember ezentúl ha bármely magyar evangélikus templomba betér, mindenütt ugyanazt az istentiszteleti rendet találja. S hogy ez az eddigi százféleség helyett mit jelent, azt nem kell magyaráznunk. A második, amit hangsúlyoznunk kell, az, hogy az új istentiszteleti rend nem újítás, hanem visszatér és. Ez az úgynevezett liturgiái mozgalom nem akart egyebet, mint visszaadni valamit azokból a régi, eredeti evangélikus istentiszteleti szépségekből, amelyek hazánkban többféle körülmény következtében majdnem teljesen kivesztek isten- tiszteleti rendünkből. Legalább valamit, mert hiszen az eredeti lutheri istentiszteleti rend ennél jóval gazdagabb. Végül még arra mutatunk rá, hogy az új istentiszteleti rend híveinknek az istentiszteleti rendbe való tevékenyebb bekapcsolódását jelenti. Istentiszteletünk központja és legfontosabb része, mindig az ige hirdetése volt s az is marad. Az új istentiszteleti rend azonban fokozott mértékben ad módot híveinknek árrá, hogy ne csak néma hallgatóként, hanem maga is tevékenyen vegyen részt az istentiszteletben. Épen ezért az új istentiszteleti rendet fogadjuk örömmel. Szakférfiak állították össze gondos tanulmányok után, nagy munkával. Lássuk meg benne egyházunk megújhodásának részint jelét, részint eszközét. Anyaszentegyházunk Ura pedig szerezzen magának dicsőséget az új isten- tiszteleti renddel is! Terjesszük a „HARANGSZŐ“-t! 371 Meggyűlölní f A bűnt meg kell gyűlölni. Iszonyodni kell tőle. Minél mélyebben gyűlöl valamit az ember, annál jobban irtózik a vele való érintkezéstől és annál elszán- tabban tud küzdeni ellene. Abban mindnyájan egyetértünk, hogy vannak nagyon csúf és visszataszító bűnök. Ezek iránt az emberek legnagyobb része határozott ellenszenvvel és gyűlölettel viseltetik. Figyeld meg, hogy ezek a kirívóan sötét bűnök, melyeket olyan szívből tudunk utálni és gyűlölni, aránylag kevés embert tudnak hatalmukba keríteni. Vájjon miért? Ugyebár kézenfekvő, hogy azért, mert a gyűlölet, amelyet velük szemben érzünk, erős fegyverzetet képez számunkra, mellyel a bűnnek ellenünk intézett támadásait könnyen visszaverjük. Vannak azonban bűnök, amelyek már nem részesülnek olyan általános gyűlöletben és megvetésben. Az egyik ember gyűlöli őket, a másik szinte ragaszkodik hozzájuk. Vannak szalonképes bűnök. Elvárjuk, hogy ezek mialt ne merjenek lenézni és megvetni bennünket az emberek. Vannak bűnök, melyeket egyenesen dédelgetünk és nagyon nehezen tudnánk megválni tőlük. Ezek a bűnök uralkodnak is rajtunk, csakhogy mi nem érezzük kényelmetlennek. hogy rabszolgái vagyunk ezeknek a bűnöknek. Nem akarunk tőlük szabadulni és azzal nyugtatjuk meg magunkat, hogy ezek nem is bűnök. Ha pedig nem sikerü'ne azt egészen tagadásba venni, hogy ezek is a bűn fogalma alá tartoznak, akkor legalább azt bizonyítgatjuk, hogy ezek egészen jelentéktelen kis bűnök, amelyek miatt egészen nyugodtan alhatik a lelkiismeretünk. Ezek a kicsiny, jelentéktelen, kényelmes és szalonképes bűnök a legveszedelmesebbek. Veszedelmesek azért, mert Isten előtt minden bűn egyaránt gyűlöletes és az ítéletnél egyáltalában nem az számít, hogy mi milyennek tartottunk egy bűnt, hanem egyedül az, hogy milyennek tartja azt az Isten. Hogv ezek mégsem olyan kicsi bűnök, azt akkor látjuk meg, amikor megpróbálunk szabadulni tőlük, amikor azután képteleneknek bizonyulunk _ arra, hogy ezeket a semmibe vett bűnöket kiirtsuk az életünkből. Egy bűn nagyságát sohasem az határozza meg, hogy sokan vagy kevesen vannak-e az emberek között, akik nagyon gyűlölik azt a bűnt, hanem az, hogy mekkora erő kell a legyőzésére. A bűn legyőzéséhez szükséges erőt a bűn iránti gyűlöletben adja nekünk az Isten. Ha azt akarjuk, hogy a kicsikének és kényelmesnek látszó bűnök ne tehessék tönkre életünket, éppen olyan gyűlöletre ke/J ébredni velük szemben, mint amilyen gyűlöletet érzünk a közfelfogás által súlyosan elítélt, rút bűnökkel szemben. Senki sem szolgálhat két Úrnak! (Mt. A csurgói templom oltára és szószéke.
