Harangszó, 1936

1936-11-08 / 46. szám

368. HAfcANGáZÓ lö3é november 8. __ A Spanyolországban lejátszódó szörnyű drámának kezdetét azok a láng- és füstoszlopok jelentették, ame­lyek kirabolt és felgyújtott katedrálisok romjaiból törtek az ég felé. De az ősi dómok, kolostorok és azok kincsei mel­lett az alig észrevehető evangélikus templom sem kerülte el sem itt, sem ott a sorsát, annak keresztje és szegényes felszerelése is áldozatul esett a tömeg őrjöngésének. A magyarországi kom­munizmus idejéből elvenen él még a lel­kűnkben a közös sors és az annak nyo­mása alatt támadt testvéri összefogás emléke, sőt a szerzett tapasztalatok alapján annak tudata is, hogy a ke- resztyénség az a legerősebb bástya, amelyen a kommunizmus felforgató tö­rekvéseinek ostroma megtörik. Ebből az következik, hogy az álla­moknak fel kell ismerniük az egyház­ban legerősebb támaszukat. Az egy­házban, tehát nem ebben vagy abban az egyházban. És a méltánylásnak, amely ebből1 a felismerésből folyik, nem szabad különbséget tennie a z egyház különböző Mekézeteij közöjjt. Eínn'ek a felismerésnek a hiánya ugyanis a mai vészterhes időkben egyházra és államra nézve egyaránt végzetessé válhatnék, mert a méltánylás elmaradása gyengí­tené az egyház erejét és így közvetve az államra is kedvezőtlenül hatna visz- sza, a különbségtétel pedig az egyhá­zon belül meghasonlást idézne elő, már pedig az a ház, amely önmagában meghasonlik, meg nem állhat. S ha le­dől a támasz, összeomlik az is, aminek támaszául szolgált. Ezért kérünk és várunk továbbra is felismerést, méltánylást és egyenlő el­bánást az állam részéről. Az állam kötelességének hangsú­lyozásánál csak úgy, mint a keresztyén összefogás sürgetésénél .nem szabad azonban egy pillanatra sem szem elől tévesztenünk, hogy az egyház napjaink vészei között való győzelmes megállá­sának alapfeltételét elsősorban hivatá­sának hűséges teljesítése képezi. A mi egyházunk számára hathatós buzdítást tartalmaz ezirányban ennek az esztendőnek harmadik jelentős esemé­nye, a Schmalkaldeni Cikkek négyszá­zados jubileuma. Ebben a hitvallási iratban az evangéliom lángja lobog. Mint égi fény fáklyáját, őrizte, hordoz­ta és világoltatta azt egyházunk négy évszázadon át. Ebben az évben egy másik fáklya is fellobbanlt. Megelevenedett egy évezre­dekkel ezelőtti szokás. A görög kultúra romjai között a nap sugaraiból kigyúlt az egykor Zeus tiszteletére rendelt clympiai tűz, amelynek fáklyáját lelkes ifjak kézröl-kézre adva, hét országon keresztül futva vitték a világ legna­gyobb sporteseményének színhelyére, a berlini olympiai játékokra. Ez a test kultuszának szolgálatában állott, meg­kapó gondolat a népek testvériesülésé­nek kétségtelenül jó szolgálatot tett. Ha a test kultuszának szolgáló gon­dolat így megmozgathatja a világot és ilyen eredményt érhet el, könnyen el­képzelhető, milyen missziót tölthet be az emberiség életében egy olyan ma­gasztos törekvés, amely a lélek kultu­szának a szolgálatában áll. Megnyugtató tudat lehet számunk­ra, hogy az evangéliom egyháza, mint a Jézus Krisztus gyújtotta égi tűz egyik fáklyátartója, híven teljesíti hivatását, magasra emelve, végighordozza azt a világon. Az egyre széíesebbkörü bel- missziói munka mind hazai egyházunk körén belül, mind az egész világ evan­gélikus egyházában bíztató valóság. Ha az összes keresztyén egyházak őszinte egyetértésben összefognak és a keresz­tyén államok keiesztyén voltukból folyó kötelességükhöz híven utat nyitnak an­nak és támogatják a szent tüzet őrző és hordozó egyházakat, kétségtelenül közelebb jutunk ahhoz a korhoz, amely­ben oszlik a sötétség, tűnik a gond, szűnik a félelem és a keresztyénség lel­ke diadalmaskodik a sátáni erők felett. Hitünk szerint máskép nem is lehet, mert a jövő és a végső diadal a Krisz­tusé. Néhány határozat. A reverzális kérdésében nem a fele­kezetekkel, hanem az á,lilámmá! van dolgunk. Sérelmeink orvot)'ását tehát ott keressük. — A gyöngyösi misszió gondozását Hatvan látja el. — Kérjük a kormányt, hogy valósítsa meg a va­sárnapi munkaszünetet. — Nagycsütör­tök estéjét ezentúl minden egyházköz­ség urvacsoraosztással ünnepeli meg. — Szükség van a Luther-énekek foko­zott megismertetésére. — Hitva'.'lási könyvünk magyar fordítása megjelenik. — A soproni teol. otthonban a német nyelv tanítására Budaker Oszkár lelkész, a tót nyelv tanítására pedig Palkovics István segédlelkész nyert megbízatást. Választások. Az egyetemes közgyűlés egyházi al­jegyzőkul Pass Lászlót és Magyar Gé­zát, egyetemes törvényszéki bíróvá Kardos Gyulát választotta meg. Harc az ifjúságért. Lengyelország ka­tonai kiképzésben részesíti ezentúl a 21 éven aluli ifjúságot is. Oroszország le­szállította a sorozás! határidőt. Francia- ország állami, katonai ellenőrzés alá helyezi a 6—21 éves ifjúság nevelését. Ugyanez történik Német- és Olasz­országban is. 3 Zrínyi prókátora. Történeti színmű, négy felvonásban. Egykorú dalokkal. Irta: Payr Sándor. Zenei részét zongorára és énekhangra alkal­mazta és saját szerzeményeivel is kibővítette: Kapi Gyula. 7. JELENET. (Előbbiek és Szabiik, cseh ember, trombitával a karján.) SZABLIK (Meghajlik): Szerencsés jó napot kívánok, te­kintetes uraim. Akik még nem ismernének, — toronyőr és vá­rosi muzsikus vagyok egy személyben. Én fújtam ott fenn azt a szép nótát. Azelőtt Csáktornyán szolgáltam Zrínyi uramnál. Paka jáger a vötársam. Az is cseh ember, de igen hűséges. A kegyelmes úr, ha jó kedve volt, csak azt mondta rólunk: par nobile fratrum, azaz: két derék csehek. NAGEL: Ne dicsekedj. Röviden szólj. Mit akarsz? SZABLIK: Hát kérem alássan, nehéz az én szolgálatom ott fenn a toronyban. Most is vörösre fújtam a két orcámat. Belülről én fújok a trombitába, kívülről meg a szél fúj én be­lém. Majd úgy repülünk le sokszor az erkélyről. Se éjjelem, se nappalom. Éjjel lámpával, nappal zászlóval én jelzem a tüzet. De minden tűzesetért csak két garast kapok. Ha a jó Isten meg nem szaporítja, én ebből itt meg nem élek. NAGEL: Gonosz fattyú, tán még gyújtogatsz is? SZABLIK: Isten mentsen! Hova gondol bíró uram! De a toronyör a tallérnak csak egyik oldala rajtam, a másik oldalon muzsikus vagyok. A szép motettákat mi fujjuk a torony erké­lyén. Az orgonát is vasárnap mi támogatjuk a kürtjeinkkel. És nincs paszita, lakodalom, ahol mi nem muzsikálnánk. Ha pedig ez alatt tűz üt ki a városban, bizony nekem üttetik le a feje­met, nem másnak. Uraim, ez tovább így nem megy. Válasszák ketté a hivatalomat, vagy — ami egyre megy — duplázzák meg a fizetésemet. Egy rókáról két bőrt húzni nem lehet. NÄGEL: Jól mondod, Szabiik. A róka te vagy, de a bőrt mi rólunk akarod lehúzni. Fizetésed marad, mint volt. Külön­ben felmondunk, elmehetsz. SZABLIK (arcátlanul, kihivólag): Mehetek? Bíró uram, meglátszik, hogy új ember. Városbírót, polgármestert minden órán kaphatnak az urak, mert ahhoz mindenki ért és mindenki az akar lenni. De művészt? Arra születni kell. Bethlen Gábor száz tallért fizetett, csakhogy egy szál muzsikust kapjon Cseh­országból. NAGEL: Mi feliért is odaadunk. SZABLIK: Gondolják meg uraim. Én csak annyit mon­dok, ha fizetésemet meg nem javítják, már ma este sem trom­bitálok egy kukkot sem. Már pedig bíróválasztás lévén, a nép ottkünn mohón várja a szokásos lakomát és táncot. Ha elma­rad, tumultus lesz belőle. Megkövezik, aki csak itt szenátor. Isten megáldja bíró uramat. (Hetykén el.) 8. JELENET. (Előbbiek. Szabiik nélkül.) NAGEL: Orcátlan, iszákos muzsikus. No, megállj! így beszélni a felsőséggel! Hiszen már ez is rebGJis. Mit szólnak hozzá, szenátor uraim? ANDRÁSSY: Hát maradjon el tánc és muzsika. Meg kell tanítani a pimasz, cseh fickót. NAGEL: Andrássy uram, ellenem beszél. Minden bíróvá­lasztáskor volt még lakoma. Hát mivel vagyok én alábbvaló, mint Lackner, Dobner és a többi bírák? Csak nekem ne járjon a muzsika? PAUER: Úgy van, bíró uram. Tiszteljük a jó hagyo­mányt. Kenyér és mulatság kell a népnek. E nélkül nincs kor­mányzat. Adjuk meg a néhány tallért. Sopron úgy is szomorú város. Kell neki a rezesbanda. A város békéje megéri ezt az áldozatot,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents