Harangszó, 1936
1936-11-01 / 45. szám
27. évfolyam. 1Ö36. november 1. 45. szám. Alapította i KAPI BÉLA 1810-bin. Laptulajdonúi; Ounántúli Lutliir-8i4*it«é[. Migjilanik minden visárnap. íngyin malléklat tani. alatt aethatanUnt a KIS HARANGSZÚ. It3ö-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Poitaciekkzzkmla : 30.586. Melyik az Istennek ez az igéje ? Krisztus Urunk Máté evangéliotna végén ezt mondja : Menjetek el széles e világra, tanítsatok minden népeket és kereszteljétek meg ókét az Atyának és a Fiúnak és a Szentiéleknek nevében. — A keresztség lutheri magyarázata a kiskátéból. A tt&iaoSM* nőtte itA-kU'iötalratala i □ TOR a., PtMfi-Mf i. KlABzetéal ki a: MCTedivre 1 P 88 fllltr, (Hévre 8 P 4* fillér, an öné é P 80 füléi Caoportoz kaidéiul lo*/a-oi kedvezmény. Amenkkba efézz évn 3 dollki; az ntúdkllírnokba «•Cyedévrl 1 P 6« fillér A reformáció nem emberi alkotás, ßanem Isten müve. Nem újítás, ßanem a régihez való visszatérés. Nem szabadosság, ßanem a ölt szabadsága. Nem felvilágosodás, ßanem adókérdés. Nem német mozgalom, ßanem világ szükséglet. Nem lezárt történet, ßanem örök folyamat. — "Dicsőség Istennek 1 A ma esedékes reformáció. Az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által. Gál. 2 : 16. H ányszor hallottuk ezt az igét; mondogattuk magunk is. De tudjuk-e vájjon, hogy mit jelent? Reformációt nem lehet kegyes szavakkal ünnepelni. Most valami nagy esemény történik. Az ige megtámad minket, pozdorjává zúz és ujjá- teremt. Vége a törvény cselekedeteinek. A legjobb, a legértékesebb emberi tettek sem számítanak tööbé Isten előtt. Hiszen a törvény cselekedete nem akármi, ami csak úgy eszébe jut valakinek, hanem Isten parancsa. Nem emberek tartják jónak, hanem Isten maga követeli meg tőlünk. Nagy dolog a törvény cselekvése! Nem lehet tréfára venni. Senki emberfia még nem vitte el szárazon, ha nem engedelmeskedett Istennek. Meglakolt érte. A törvénynél az életünkkel játszunk. És mégis azt halljuk ma, hogy még az ilyen igazi jó cselekedetek sem segítenek rajtunk. Akármit, ha a legjobbat, ha a legszebbet tesszük is, életünk eltorzult, megromlott, elvetemült élet marad. Senki nem tudja elérni az igaz életet, azt, hogy éppé, Isten előtt kedvessé váljék. Mi mindig törött, rozsdás szerszámok maradunk. Hasznavehetetlenek. De hallunk egy másik hirt is igénkből. Hangosabb és nagyobb az elsőnél. Ha az nem számít is, amit mi meg tudunk tenni, amit Isten tesz, — az aztán annál inkább számít és azt Isten egyenesen nekünk számítja be. Volt valaki, akinek élete merő engedelmesség volt. Élt egy igaz ember, akiben Isten gyönyörködött, Isten igaz szolgája : Jézus Krisztus. Ma Isten elhív minket mindnyájunkat, kivétel nélkül, hogy hagyjuk faképnél a mi cselekedeteinket, — nemcsak rosszakat, I de a jókat is, — és álljunk a Krisztus helyére. Isten arra biztat, hogy vegyük el, fogadjuk be ingyen ajándékképpen a Krisztus ártatlanságát és igazságát, mintha csak mi vittük volna véghez. Csak egyet kér érte cserébe: eresszük szélnek a magunk értékeit. így azután bátran elébe mehetünk Istennek. A közelében élhetünk. Mert a Krisztus cselekedeteit tudja be Isten nekünk és elfedezi a mi sok vétkünket. Aki csak hisz a Krisztusban, az tudja, hogy ami Krisztusé, az az A reformáció ősfájának két testvérhajtása van. Egyik a lutheri, másik a kálvini! Az ágak legelső törekvése az szokott lenni, hogy távolodni igyekeznek egymástól. Távolodni, hogy mindegyik a maga terét töltse ki, a maga lombruhájába öltözhessék és a maga sajátos gyümölcsét hozhassa meg. Hanem aztán jön idő, mikor az ágak közelednek egymáshoz. E közeledésnek pedig két fajtája van. Amikor vihar kezdődik, akkor kínzó ereje összehajlítja, egymáshoz közelíti az ágakat, hogy egymásban keressenek támaszt. Ezt a közeledést az érdek szüli. A közös szenvedés vihara sokszor hozta már övé lett és ami a lelkét nyomta, azt Krisztus elveszi. Reformáció ünnepén az történik, hogy meghalunk a bűnben és feltámadunk az igazságban. Isten megigazít minket, akaratának megfelelővé tesz, szolgálatába szegődtet. Így nem kegyes hangulat, ünnepi érzés a reformáció ünneplése, hanem élet. Nem elég az, hogy négyszáz évvel ezelőtt Luther és sok-sok keresztyén ember hátat fordított mind annak, amire maguktól képesek voltak és amit maguktól meg tudtak tenni és a Krisztus cselekedeteibe fogództak. Arra van szükségünk, hogy mibennünk is ez menjen végbe, hogy így tapasztaljuk meg Krisztus megigazítását. Ez a reformáció esedékes ma is. közel a reformáció két ágát. De még áldásosabb az a közeledés, amely a növekvő élet belső törvényén alapszik. Mikor az ágak megizmosodnak és megterebélyesednek, akkor oldalsó ágaik egyre jobban közelednek egymáshoz. Ez a közös szolgálat önkéntes felvállalásának közeledése. A reformáció két egyháza soha se felejtse el, hogy közös törzsnek közeledésre hivatott két testvérága . . . (Az evangélikus lelkészegyesület budapesti közgyűlésén elmondotta a református lelkészi kart képviselő Muraközy Gyula budapesti református lelkész.) Urbán Ernő. A reformáció két hajtása.
