Harangszó, 1936

1936-10-25 / 44. szám

350. HARANGSZÓ 1936 október 25. bibliát, mert én jobb ember akarok lenni!“ Én jobb ember akarok lenni ! íme, ezért olvasod a bibliát, hogy abból Megváltódat az Ur Jézus Krisz­tust megismerd, Benne higyj és megmentve legyél és így ne a kár­hozatnak, hanem * az üdvösségnek gyermeke légy. Máté evangélista. Thorwaldsen szoborművé a kopenhágai székesegyházból. A drága biblia. A biblia mindenekelőtt az Isten szemé­ben drága. Hogyne, hiszen benne jelenti ki magát a világnak. Hogy kicsoda az Isten, azt elsősorban nem a csillagos ég és virágos rét érzelmes állapotban rin­gató szépsége mondja el, hanem Isten kijelentett igéje. Ezért gondoskodott ar­ról, hogy az ő igéje írott formában is fennmaradjon a számunkra. S ezért gon­doskodott arról, hogy évezredek viharai­ban is megmaradjon. * Emberek is vanak, akiknek drága a biblia. Egy londoni nagy napilap szer­kesztője száz kiváló embernek — kik kö­zött voltak tanárok, írók, nagykereske­dők, képviselők — levélben a következő kérdést adta fel: „Ha önnek három évre börtönbe kellene mennie, melyik három könyvet vinné magával? Sorolja fel azo­kat értékük sorrendjében.“ Kilencven­nyolc a bibliát tette első helyre. ' * Az Egyesült Államok elnöke ezt mon­dotta: ...Amerika négy szegeletkövön nyugszik: a biblián, az angol nyelven, a törvényen és a szabadságon. % Svájcban meghalt egy magános ember. Minden vagyonát a bibliaterjesztés mun­kájára hagyta. „Senkim sem volt, mindig árva voltam. De Isten igéje sohasem ha­gyott el“ — írta végrendeletében. ❖ Nincs még egy könyv, amelyért any­nyian haltak vértanúhalált, mint a bib­liáért. * A világ különböző bibliatársulatai évenként közel 15 millió bibliát terjesz­tenek el. * A biblia akkor válik igazán drága könyvemmé, ha egyszer kitárt szívem számára Isten szava szólalhat meg belőle. János evangélista. Thorwaldsen szoborművé a kopenhágai székesegyházból. 2 Zrínyi prókátora. Történeti színmű, négy felvonásban. Egykorú dalokkal. Irta: Payr Sándor. Zenei részét zongorára és énekhangra alkal­mazta és saját szerzeményeivel is kibővítette: Kapi Gyula. LÖVEY: Már az igaz. Más bíró járása leszen most fölöt­tünk. Hol vannak az idők, mikor még Nagy János, Pápai Imre voltak a városbírák. Ma a Nádli Poldik regnálnak. Napjaink számlálva vannak nekünk is a tanácsban. ANDRÁSSY: Most csak azt várom, a mi jó Wittnyédy ko­mánk hogyan fér meg az új bíróval, ki néki még jegyző korá­ból antagonistája? Két éles tőr egy hüvelyben. LÖVEY: Az szegény most Zrínyivel van künn a csata­mezőn. Nemcsak tollal, hanem már karddal is szolgálja. Az utolsó reménycsillagot félti benne. De mit használ, mikor itt­hon a fészkében sem tudja összeboronálni a két pártos nem­zetséget. ANDRÁSSY: Én félek az első összecsapástól. Nágelnak meg­nőttek a szarvai, Wittnyédy pedig inkább törik, de nem haj­lik. (Künn zajos léptek.) LÖVEY: Íme már jön. Hódolj komám, köszöntsd a ma­gyarok barátját. (A főajtó nyílik, mindenek arra néznek.) 4. JELENET. (Előbbiek és Nágel spanyolgalléros hivatalos öltönyben, kezé­ben a bírói pálcával. Netzger jegyző, füle mellett ludtoll. Né­met tanácsosok és néhány polgár.) NÁGEL (nagy gravitással lép be, a németek meghajlás­sal köszöntik): Micsoda sokadalom ez itt, micsoda nyájasko­dás. Ha maga a magisztrátus nem tart tekintélyt, hát mi lesz velünk. Távozzék mind, aki nem tanácsbeli. (Panaszos polgá­rok mind el.) Tanácsos uraim dologra! Sok fontos ügy vár tő­lünk bölcs megoldást. Foglalják el helyeiket. (Fent, hátul az asztalfőhöz ül, bírói pálcáját az asztalra fekteti, mellette Metz­ger, balfelől a magyar tanácsosok, jobbfelöl a németek.) METZGER (Az elhelyezkedés után): Nagyérdemű ta­nács, talán elsőbben is a múlt ülés protozollumát olvasom fel, hogy hitelesítsük. (A tanácsosok helyeslőleg bólintanak.) NÁGEL: Taceas, nótárius uram! Engem illet az első szó. (Nagy nekikészülődéssel.) Igen tisztelt szenátor uraim! A bíró­választás után először van alkalmam, hogy mint ez ősi szabad királyi város feje, helyemet itt a tanácsban elfoglaljam. Rövi­den szólók. Sok panaszos várja künn ítéletünket. Azért hát csak annyit, hogy minden lépésemben a törvény, az igazság és jogtisztelet lesz vezetőm. Híven megőrzőm a város régi jó szo­kásait, különösen pedig a bennszülött, idevaló polgárok és patríciusok jogait. Semmikép sem tűröm, hogy a befurakodott, nyelvben, viseletben és erkölcsökben tőlünk elütő innovator és turbator jövevények... PAUER (közbekiált): Hergelaufene! NÁGEL: Úgy értettem! Nem tűröm, mondom, hogy ezek régi jó mivoltunkból kiforgassanak. Jobbágyi hódolattal meg­őrizzük a császár őfelsége I. Leopoldus koronás királyunk iránt való hűséget. (A német tanácsosok hirtelen felállnak, a magyarok csak kelletlen.) De mit szóljak többet. Mindenki tudja ki volt és ki ma is Nágel Leopold. Ami voltam, az mara­dok. A velem született modestia és prudentia nem engedi, hogy magamról most többet mondjak. Isten áldása legyen tanács­kozásainkon! KRÁMER és a NÉMET TANÁCSOSOK (lelkesen): Vi­vat, vivat az új városbíró, Nágel Leopold. ANDRÁSSY (Löveyhez): Ettől hát sokat várhatunk. LÖVEY: Majd meglátjuk. Nekünk is van Wittnyédynk. NÁGEL: Következik az első causa. Fejes László gomb­kötő és leánya. Szólítsa be őket, jegyző uram. METZGER (a főajtón kikiáltja:) Fejes László és leánya. 5. JELENET. (Előbbiek. Fejes és Mariska. — Meghajtják magukat.) NÁGEL: Mi bűne van Fejes, adja elő? FEJES: Tekintetes srenáter uraim! Szegény gombkötő­íTÍ *

Next

/
Thumbnails
Contents