Harangszó, 1936

1936-09-27 / 40. szám

27. évfolyam. — 1936. szeptember 3Ó. 40. szám. Alakította. KAPI BÉLA ItiO-ban. LaptulajdonOa: Dunántúli Lutti8r-8zóv«t»á(. Magjalanik mlndsn vasárnap. Ingyan mailóklat tané« alatt kéthatanként a KIS HARANQ8ZÓ. 1935-bon beolvadt lap a Jöjjetek ónhozzam Poatactekkszámla: 30.626. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP libben az imádságban összefoglalásképpen azt kérjük, hogy a mi mennyei Atyánk szabadítson meg mindazoktól a veszedelmektől, melyek testünket és lelkünket, vagyonúnkat és becsületünket fenyegetik. A hetedik kérés lutheri magyarázata a kiskátéból. dóblratata > CltöR O.. Pataa-Me a. ttlftfÍTOiéíi tea: nagyedéire 1 P 28 flllte. fAMrn-e 3 P 49 füléi, évra 4 P 80 filléi Csoportos kfildéssal In*/«-oi kcdvoxinénY. Amarikéba «fésx ésra 8 deliéi; aa utódállamokba BSfysdéTrt 1 P 60 füléi És ömlött az eső és eljött az árviz és fújtak a szelek és bt leüt­köztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert kősziklára építtetett Máté 7, 25. T ajtékoznak ma ismét a háborgó, ostromló, vad hullámok a Krisz­tus egyháza körül. Sokszor szinte érthetetlen az ember előtt, miért e vad dühöngés az Isten ellen, e féke­vesztett zendülés, amely ott, ahol módjában áll, égő templomok láng- betüivel Írja az égre Isten elleni lázongását. Harc az Isten ellen? Fennen ki­áltják, hogy nincs Isten, a vallás csak a papok találmánya, a hit csak babonás félelem olyantól, aki és ami nem létezik! Miért akkor e taj- tékozó düh, hiszen amiről az ember meg van győződve, hogy nem lé­tezik, azt kézlegyintéssel szokta elintézni és nem — harccal! Harc a szociális igazságtalansá­gok ellen? Uj, jobb életlehetőségek keresése és megvalósítása az osz­tályharc utján? Micsoda emberi bal­gaság, milyen elképesztő tévelygés! Mi mást jelent az osztályharc, mint örökös harcot a koncért? A leigá- zott osztályból sarjad az új osztály­harcra induló elnyomottak tömege. De mi köze van ehhez Krisztusnak, aki azt mondja: Egymást szeressé­tek, mint én szeretlek titeket!? Harc a tátongó társadalmi kü­lönbségek ellen ? Hogy egyik em­ber ne álljon elérhetetlen magas­ságban a másik fölött, hogy min­denkinek érvényesüljön emberi mél­tósága ? Hát tett-e Jézus ilyen kü­lönbséget ember és ember között, nem hirdeti-e az ő egyháza az igét: Isten előtt nincs személyválogalás ? Szegénység, éhezés harca a dús­kálok és könyörtelen jóllakottak elleni Nem mondotta-e Jézus a szívtelen és könyörtelen bővelke­dők felé az ijesztően kemény szót: Jaj a gazdagoknak! Miért folyik mégis Őellene az ádáz harc, a dühös támadás? Mert a harc nem új, csak a roham újult meg. Az ellenség a régi, csak más alakot öltött. A fegyverek is a régiek, csak a gyűlölet kövén újra megélesítették és modernizálták őket ! Miért tűri az Isten a gonoszság, a Sátán erőinek ily szörnyű tombo- lását? Mert sziklát adott övéinek, hogy arra építsék arasznyi létüket és örök életük reménységét, a sze- geletkövet, amely vettetett sokak­nak megtartására, de sokaknak elestére is. Kell az esőnek ömlenie, hogy megláttassék, milyen alapon építet­tünk. Kell árviznek jönnie, hogy a Krisztus testének, az egyháznak diadala hirdesse az ő dicsőségét, kell az árviznek tombolnia, hogy megmutatkozzék a szikla ereje. S kell a viharnak támadnia, mert hi­Sok szó esik a reverzális kér­désről. Nem csoda. Rendkívül fon­tos, égető kérdése ez a mi egyhá­zunknak. A rengeteg védekezési kísérlet között megszívlelendőnek találjuk azt, amelyet a Református Élet utolsó száma ajánl. A cikk író­ja, ki mint városi lelkész maga is benne él a reverzális áldatlan har­cában, azt ajánlja, hogy ha az elle­nünk adandó reverzális megakadá­lyozásának lelkipásztori kísérlete eredménytelen marad, akkor a presbitérium nem mint jogi, hanem mint atyai testület hozzon ilyenféle határozatot: „A presbitérium fájó szívvel ál­lapítja meg, hogy X. Y., ki egyhá­zunknak... éve rendes tagja volt, szén a fáról is csak a száraz, vagy beteg levelet sodorja tova, de nem a szikláról az arra épült, vele mint­egy összeforrt épületet! Milyen hatással van a te hitedre, a te hűségedre a jelen vihara, hábo­rúsága? Ketten állnak egy nagy kép előtt, amely egy eléggé isme­retes jelenetet ábrázol. Magános szikla a tengerben, rajta kőkereszt, amelybe görcsösen kapaszkodik egy a háborgó hullámok által el- sodrással fenyegetett női alak, a kép alján egy szó: hiszek! Meg­szólal az egyik szemlélő. Szép a kép nagyon. Kár, hogy egy kis szépséghibája van. Aránytalanul vastag a nő karja, amellyel átfogja a keresztet. Szól a másik. Hátha jelentősége van ? A bajban megnő a hit ereje, a hit karja tartja meg az embert! Megtart-e minket a vészben a hit ereje a biztos sziklán!? Kérjük: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek. Ámen. Kóts Lajos. házasságkötése alkalmával a lelki- pásztor kérését semmibe sem véve, konfirmációi fogadalmát megszeg­te és az Űr Jézus Krisztus gyüleke­zetével való közösségét megtagad­ta azzal, hogy összes születendő gyermekeit előre, szerződésileg át­engedte a--- egyháznak és ezzel ki­vonta őket egyházunk és az evan- géliom nevelő munkája alól. Pres­bitériumunk pásztori hivatásából kifolyólag Isten igéjének parancsá­ra (I. Kor. 11:29.) figyelmezteti névezettet arra, hogy cselekedeté­vel méltatlanná tette magát az Uri- szentvacsorá felvételére, ezért fel­hívja és kéri, hogy amíg eltévelye­dését szíve szerint meg nem bánta és módot nem talált rá, hogy azt Tenni kell valamit! Sziklán.

Next

/
Thumbnails
Contents