Harangszó, 1936
1936-09-20 / 39. szám
1936 szeptember 20. HARANGSZÓ 311. Nagysitke. A kemenesaljai egyházmegye nyugati részén, ott, ahol az Alpok végső csápjai belesimulnak a kemenesaljai rónába, áll az egyházmegye egy kis előretolt állása, a nagysitkei leánygyülekezet. Az ősi hagyomány szerint a magyar Luther, Dévai Biró Mátyás gyújtotta meg a reformáció világító szövésekét Nagysitkén. Történelmi emlékek tanúskodnak, hogy a reformáció fénykorában Nagysitke erős anyagyülekezet volt. A dúló vihar, az ellenreformáció megtépte, derékban kettétörte a virágzásnak indult gyülekezetét. A korona lehullt, de a főgyökerek szívósan kapaszkodva, tovább éltek és uj sarjakat hajtottak. A megmaradt Geöcze, Odor, Lengyel, Gécs, Péntek és Kováts családok fiókegyházzá alakulva a slmonyi anyaegyház szárnyai alatt találtak menedéket. Elpusztult templomuk helyett segítik építeni a türelmi rendelet megjelenése után épülő si- monyi templomot. A kis flókegyház életében forduló pont az 1864 év. A fiókegyház leányegyházzá alakul. Iskolát épít, az iskola mellé haranglábat A gyülekezet tagjainak áldozat- készségéből született kis harang ércnyelve naponta buzdította a maroknyi gyülekezetei: „Ne csüggedj el kicsiny sereg“. Az Isten megáldotta a kis gyülekezet munkáját; a leányegyház hamarosan virágzásnak indult. Égy emberöltőn át végzett áldásos munkát a leányegyház első tanítója, Mestery Lajos. Hithű nemzedéket nevelt, egy: gyülekezetét tanított meg imádkozni, hazát és embertársakat szeretni. Kegyelettel őrzi emlékét a gyüA nagysitkei Iskolatemplom. lekezet. A leányegyház soha nem riadt vissza az áldozatoktól. Háború előtt iskoláját korszerűen átépíttette, megújította a tanítói lakást nagy anyagi áldozatok árán. A világháborút követő zűrzavaros idők szennyes hullámai nem tudtak behatolni a kis egység kebelébe. A közös magyar sors, a gazdasági sorvadás, elszegényedés azonban nem kímélte meg Nagysitkét sem. Ennek dacára a hivek legnagyobb része a legválságosabb időkben is hűséggel teljesítette kötelességét egyházával szemben. A leányegyház bel- mlsszlói munkát is végez. Van működő nő- egvlete, kicsi, de lelkes ifjúsági egyesülete. Egyik ifjúsági egyesületen gondolták el a fiuk, hogy milyen ló volna, ha a diiledező harangláb belvett egv kis toronyból szólhatna a hívekhez a harangnak hívogató szava. Az ifjak álmát a kis gyülekezet minden tagja megértő lelkesedéssel fogadta és néhány órán belül körülbelül 1200 pengő értékű adományt jegyeztek elő az énités céljaira. Az ifjúsági egyesület tagjai az épitéshez követ fejtettek; majd tanítójuk vezetésével bejárták az egyházmegye több gyülekezetét, előadták .Az örvény szélén* c. színdarabot, az előadásokheyételéböl több mint 400P-t hoztak haza az épitésf alaphoz A csoda. Irta: dr. Schlitt Gyula. 35 Natáliában megelevenedtek az estének eseményei s hangja való kísérteties lett. Mirakowot valósággal megdöbbentette. — Csak nem beszél komolyan, Julia? — kérdi aggódva a herceg. — ön valóban fél. Szinte beíesápadt. — A maguk örökös titkolódzása hat rám. Folyton összesúgnak s az ember nem tudja, miről? Az idegeimre megy már. — Ne érdeklődj a mi ügyeink iránt, Julia! — mondja őszinte jóakarattal Alfréd. — Nem való ez neked. Én mondom neked. Ne légy annyira kiváncsi! — Ép azért vagyok kiváncsi, mert akarod, hogy ne legyek kiváncsi. Nem tehetek róla. Mi nők, kiváncsiak vagyunk. Nem hagyok addig békét, míg meg nem mondjátok, mit csináltok itt órák hosszat!... Rujeff erősen figyel. Natalia úgylátszik, mégis komolyan fogja dolgát!... Hátha félreértette?... Most határozottan a titkot keresi s szeretne Lohe koponyájába bújni, hogy mindent megtudjon. Mirakowra meg oly hatással volt Natáliának kedves duzzogása, hogy kész lett volna feltárni előtte mindent. — Budapesti utunkról beszéltünk... — mondja. — Budapestre mennek? — gyullad ki hirtelenül elemi erővel Natalia ajkán a kíváncsiság. — Budapest gyönyörű város!... — Jártál már Budapesten?... — kérdi közbevágva Alfréd. — Sajnos, még nem..., de hírből hallottam. Egy ismerősöm járt ott s az csodákat beszélt Budapest szépségéről!... Rujeffnak feldobbant a szíve. Ez a lány nyomoz a rendőrfőnöknél. Ez kutat. — Lássa, már részese te titkunknak — folytatja Mirakow. — S mit csinálnak ott? Mi dolguk Budapesten?... — Ez más lapra tartozik. — vet véget Lohe minden további firtatásnak. — Ez már tisztán a rendőrségnek ügye. — Lássák, ez a borzasztó. Egy pillanatra megnyitják előttem a mélységet s mikor bele akarok nézni, lecsapják az aitót. Nem bántó!?... Megízleltetik velem a cukrot s mikor bele akarok harapni, visszarántják!... Ez... ez.... dobogja Ruieffnak nekifeszülő szíve..., a kutyákba harapj, Natalia... Tudok már mindent..., te is megtudod..., csak a mélységekbe nézni!!... Verd a vasat! — Tehát holnapután indulás, — hallatszik Mirakow búcsúzása. — Kezét csókolom, lóéjt!... Aitókilincs nyikkan... Mirakow távozik... Csend... Rugó- zat acélja zümmög... Valaki a fotelbe dobta magát. Valószínű, Natalia s várja Alfrédet ki kikisérte a herceget... Alfréd mindjárt visszajön s egvediil lesznek Natáliával. Mi lesz most!?... Rujeffet türelmetlenségében a hideg rázza... Mi lesz most? Faggatás, hogy a mélységbe lásson?1... Vagy enyelgés.... ölelés..., csók?... Most dől el vájjon, kit ámít Natalia? Minket vagy a rendőrséget? De jön is már... — Mi van veled ma este. Júliám, soha nem voltál te eny- nvire kiváncsi? Restelem a dolgot. Mit gondol majd rólam Mirakow? Ahá, villan meg Rujeff agyában, máskor nem szokott kiváncsi lenni!... —- Elismerem. Alfréd, kiállhatatlan voltam az este. Bocsáss meg, de amikor megláttam Mirakowot, zavarba jöttem. — Nem először láttad a herceget!... — Igaz, de soha nem volt még rám olyan hatással, mint ma este. Magam sem tudom miért? — Mi hatással lehet rád egy orosz menekült?... — Nem tudnám megmondani... Amint rámnézett azzal a
